144839. lajstromszámú szabadalom • Diesel-motorok előkamra kiképzése és elhelyezése

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.839. SZÁM 46. a'. 85-102. OSZTÁLY — JA—318. ALAPSZÁM Szolgálati találmány Diesel motorok előkamra kiképzése és elhelyezése Járműfejlesztési Intézet, Budapest, mint a feltaláló: Murai Tibor oki. gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1957. január 7. Ismeretes, hogy mind a járműs

mind a helyhezkötött Diesel motorok egy része is a legkülönbözőbb kiképzésű előkamrával és égési térrel készül. Az előkarhra kiképzése, elhelyezése a hengerfejben, az átömlő nyílás alakja, helyzete, valamint az: égési tér kiképzése nagymértékben befolyásolják a motor hatásfokát, tüzelőanyag fogyasztását, legnagyobb fordulatszámát és mindezek folyományaképpen a motor teljesítményét és üzemének gazdaságosságát. A találmány tárgyát képező, — az eddig ismeretesektől eltérő — előkamra kiképzése és elhelyezése is mind helyhezkötött, mind jármű Diesel motorok fenti tényezőinek megjavítását eredményezik. A találmány tárgyát képező előkamra-elhelyezés az átömlő nyílás kiképzés és elhelyezés egyik kiviteli módozatát az 1. ábra mutatja. A hengerfejbe a dugattyú tengelyéhez képest ferdén és oldalt elhelyezett élőkamra (lásd 1. ábra) egy forgástest' alakú (1) kamrarészből és egy ennek folytatását képező (2) nyakrészből áll. A nyakrész oldalán a kamrarésszel ellentétes oldalon van a (3) legyezőalakú átömlő nyílás, melynek alakját metszetben a 2. sz. ábra mutatja. Az átömlő nyílás a (4) égési térbe úgy torkollik, hogy a rajta keresztül kiáramló tüzelőanyag sugár az (5) hengerfedélhez simul. (1. 3. ábra) Az egyik megoldási mód szerint az átömlő nyílás oldalt van elhelyezve és legyezőalakú kiképzése folytán a kompresszió ütemben az előkamrába benyomott levegő, az előkamra hossztengelye körül forgó örvénylésbe kerül, mely a befecskendezett tüzelőanyag sugarat nem fékezi le és nem bontja meg. A befecskendezett tüzelőanyag tehát nem találkozik sem haladási irányára merőleges, sem azt keresztező levegőáramlással, amely a tüzelőanyag sugár megbontása révén, annak gyors — robbanásszerű — elégését okozhatna. Miután a fent leírt módon örvénylő levegő csak a • tüzelőanyagsugár kúpalakú felületéről választ le tüzelőanyag részecskéket, csak ezek kerülnek közvetlen érintkezésbe a levegő oxigénjével, tehát csak folyamatosan erősödő részleges ún. lassú égés keletkezik. Ez elősegíti a könnyű indítást és biztosítja, hogy a tüzelőanyag zömének elégése csak altkor kezdődik, amikor a dugattyú lefelé haladása közben az elégetlen tüzelőanyag az előkamrában keletkezett túlnyomás hatására átáramlik az égési térbe. A 3 átömlő nyílás úgy van elhelyezve, hogy az elégetlen tüzelőanyag sugár érintőlegesen áramlik be az égési térbe, ahol a hengerfal által irányítva a henger tengelye körül örvénylő mozgást végez. (L, 3. ábra.) A tüzelőanyag igy az átáramlás közben fokozatosan kerül érintkezésbe a levegő oxigénjével, tehát az égési folyamat megközelíti az ideális Diesel égési folyamatot. Ezzel elkerülhető a tüzelőanyag disszociációs bomlása, mely kopogást és koromképződést eredményez. A találmány tárgyát képező szerkezet egy másik elrendezési módját a 4. ábra mutatja. Ennél az elrendezésnél az előbbiekben leírt előkamra ugyancsak ferdén elhelyezve és oldalt eltolva úgy kerül beépítésre, hogy az átömlő nyílás nem oldalt, hanem a dugattyú és az előkamra tengelyei által meghatározott síkhoz képest szimmetrikusan fekszik (1. 5. ábra). Az előkamra ferde elhelyezése és az egyetlen legyező alakú nyílás kiképzése folytán az előkamrába beáramló friss levegő az alsó falhoz simulva a tüzelőanyag sugárral ismét csak felületileg érintkezik, tehát az előbb említett előnyök ennél az elrendezésnél is jelentkeznek. Hasonló a helyzet az előkamrából' átáramló elégetlen tüzelőanyagnál is, amely ennél az elrendezésnél a henger fedél felületéhez simulva, annak egész területén közel egyenletesen elosztva itt is csak felületileg érintkezik a levegő oxigénjével, ami a fokozatos (lassú) égést megint csak biztosítja. (1. 5. ábra.).