144831. lajstromszámú szabadalom • Önbeálló egyennyomású rúgózó-csúszó érintkező különözen olvadó biztosító számára

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.831. SZÁM 21. g. 21-35. OSZTÁLY - WA-61. ALAPSZÁM Önbeálló egyennyomású rugózó-csúszó érintkező különösen olvadó biztosító számára Waldinger Béla gépészmérnök, Budapest A bejelentés időpontja: 1957. március 11. Nagy áramerősségre alkalmas késes olvadó biztosítók két különálló részből állanak. Ezek egyike a rögzített aljzat. A másik rész a cserélhető olvadó betét. Az olvadó betét olyan kiképzésű, hogy az aljzat rugóival való érintkezésre késes érintkezők szolgálnak. Az érintkezők olyan kapcsolatot jelentenek, amelyekben lehetővé kell tenni az érintkező felületek egymástól való eltávolítását úgy, hogy ezáltal az áramkör megszakadjon és szükség esetén újra helyreállítható legyen. Bármilyen megoldású legyen az érintkezés, az érintkező felületeket valamilyen erővel egymáshoz kell szorítani. A rögzített érintkezésnél ezt a szorítóerőt csavarral, szegeccsel, vagy más hasonlóval valósítjuk meg, a mozgó és csúszó érintkezésnél általában rugó segítségével. Késes érintkezőnél az érintkezési nyomást az egyik vezető anyagának rugalmassága biztosítja, a másik érintkező a rugalmas pofák között helyezkedik el. Biztosító üzembehelyezésekor a kés benyomul az állóérintkezők közé, az utóbbiak különleges alakúra kiképzett pofák, amelyeknek rugalmas anyaga biztosítja a jó érintkezést. így bekapcsoláskor a kés valamilyen erővel hozzászorul az álló érintkezőhöz. Ez az erő azonban nem nagy és növelése érdekében alkalmaznak acélrugókat. Az érintkezési nyomás szabályozására állítóesavart is alkalmazhatunk. A késes érintkezők eddig ismertetett megoldásaiban az érintkezés síkok mentén jött létre. A félmerev rugózás nem kielégítő, mert a kés és a rugó felületei sohasem tökéletesen párhuzamosak és öszszeillők, miértis csak bizonytalan felületű és nyomású érintkezések állnak fenn. Az érintkezők kisebb ferdesége következtében az átmeneti ellenállás már ugrásszerűen megnő. Ilyenfajta szerkezetekben a betét elhelyezése viszonylag nagy izomerő kifejtését igényli, mert a kés és a pofák közötti súrlódási erők a lemezeket a késhez szorítják. Jelen találmány célja, a fenti nehézségek megszüntetése. A csatlakozólapra erősített érintkezőpárok (többrészesek) mindegyike mechanikailag független a másiktól, melyek önbeálló rugó részeknek flexibilitása révén érik el az álló érintkezőnek és a késnek biztos érintkezését és az aljzat geometriai alakja lehetővé teszi a pontszerű, vonalmenti és a felületi érintkezést. Az l-es ábrán az álló érintkező előnézetét mutatja, a 2-es ábrán az oldalnézet látható. A 2-es ábrán a metszet az álló érintkezők rugózását ábrázolja. A 12. mozgó érintkező esetünkben az olvadó betét kése az álló érintkező lemezei közé való behelyezésekor az áram a 9 csatlakozó lapon a 8. áramvezető rézszalagon keresztül folyik. Az álló érintkezők az áramerősségnek megfelelően több lemezből állanak, (az ábrázolt kivitelnél négyből) melyek kettenként egymással szemben helyezkednek el. Az érintkező anyaga rézv

oxidáció ellen védve ezüstözéssel. Az 1. érintkezőhöz szegeccsel van hozzáerősítve a 8. áramvezető ezüstözött rézszalag, mely a 9. csatlakozólaphoz a 11. szorítócsavarral csatlakozik. Az átmeneti ellenállás csökkentése végett a szegecskötésen kívül az érintkezőlap és az áramvezető rézszalag egymáshoz van forrasztva. A 8. U alakúra hajlított rézszalag köteg egyik vége lyukasztva van, a felerősítés céljából. ^ Az 1. érintkezőlapba 4. határolócsap egyik vége szegecselve van, a másik vége a szegecsfejnek ki van képezve, mely azt a szerepet tölti be, hogy az 5. támasztólaptól állandóan meghatározott távolságban helyezkedjen el. Az állandó távolság elérése céljából a 3. lemezrugó alkalmazható. Az állandó rugónyomást és a flexibilitást a rugó geometriai alakja teszi lehetővé. A 3. lemezrugó gyakorlatilag az érintkezőpofák érintési felületének tangencionális síkjában helyezkedik el. A lemezrugó nyomása gyakorlatilag állandó, ami lehetővé teszi az érintkezők közötti állandó nyomást. A lemezrugó elfordulás ellen a 2. rugóvezetővel van biztosítva. Ezen lemez végén két oldala fel van hajlítva, mely a lemezrugó vezetését biztosítja. Az állóérintkezőnek a szigetelőlapra való felerősítése a 10. csavarral történik. E felerősítő csavar menetes része a 6. ütközőlappal csatlakozik, melynek a felhajlítptt füle az érintkezések ütközésére szolgál. Az ütközőlap ezenkívül az érintkezőlap vezetését is szolgálja.