144773. lajstromszámú szabadalom • Rugórendszer és előállítási eljárása

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.773. SZÁM 34. g. 11—21. OSZTÁLY — GA-430. ALAPSZÁM Rugórendszer és előállítási eljárása Garay János oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. március 14. A jelen találmány egymással összefüggő spirálrugókból álló rendszer, amely mindenütt használható, ahol lemezeket, lapokat vagy felületeket kell alátámasztani, pl. a mechanika számos területén, rugalmasan alátámasztandó tárgyak tartására, motorkerékpároknál, mutatványos (szórakoztató) berendezéseknél, ülőfelületeknél, stb. A találmány lényege, hogy egymással párhuzamos tengelyű vagy gyengén ferde csavarrugókat egymás mellett haladó sorokban úgy helyezünk el, hogy a sor minden második tagja (rugója) egymással ellentétes menetirányú, tehát jobbmenetű és balmenetű rugók váltakozva és egymással összefonva kerülnek alkalmazásra, az összefonás pedig lehet valamennyi menetnél, vagy a menetek egy részénél; emellett pedig a rugórendszer rugói vagy egy részük, de természetesen legalább három rugó, egyetlen huzalból úgy van készítve, hogy az egymás melletti sorok rugói nem fonódnak egymásba, hanem a huzal az egyes sorokban a rugórendszer egyik oldalán az egyik, ellenkező oldalán pedig a másik szomszédos sorral oly módon létesít kapcsolatot, hogy a huzal átmenő részei a sorok irányába tekintve egyvonalba esnek. A rugók lehetnek egyszerű vagy kettős kúp, vagy bármely más alakúak. Az ilyen rugókból könnyen előállítható rugórendszert kapunk, amelynél az egyes rugók műszaki tulajdonságai egymással gyakorlatilag véve azonosak, beleértve a rugóvégek egysíkban fekvését, a rugórendszer tehát teljes egészében egyenletesen rugózik. További előny, hogy a szomszédos rugók használat közben nem súrlódnak egymáson és így a rendszer zajtalanul működik. A találmány előnyös kiviteli alakja ezenfelül anyagmegtakarítást eredményez, előállítása minden eddig ismert rendszernél olcsóbb és egyszerűbb, alkalmazási területe pedig lényegesen nagyobb, mint az eddig használt rendszereké; így pl. első sorban finom-mechanikában kerülhet alkalmazásra, ami az eddig használt rendszernél nehézségekbe ütközött, különös tekintettel arra, hogy a rugóméreteket nem korlátozzák az előállításhoz régebben használt segédeszközök méretei. A csatolt rajz 1. ábrája a rugórendszer példaképem vázlatos oldalnézete, amely világosan mutatja, hogy az egyes sorok az egyik szomszédos sorral felül, a másikkal pedig alul függenek össze. A 2. ábra a rugórendszer felülnézete és a 3. ábra két szomszédos, összefont rugó nagyobb léptékű metszete, a 4. ábra pedig ugyanez, de a találmányhoz nem tartozó módon egy jobb- és egy balmenetű rugót, hanem két jobb- menetű rugót mutat, annak szemléltetésére, hogy miért kell különböző menetirányú rugókat egymásba fonni. Az egymás melletti a, b, c, stb. rugósorokból az 1. ábrában csak egy-egy rugó látszik. Ezek a sorok felváltva jobb és balmenetű rugókból állanak, amelyek kapcsolódását a 2. és 3. ábra szemlélteti. Ez utóbbi ábra világosan mutatja, hogy azonos menetszám mellett, jobbmenet és balmenet összefonása esetén a menetek egymagasságban végződnek, viszont két jobbmenetű (vagy két balmenetű) rugó esetén a 4. ábra szerint a két szomszédos menet egy fél menetmagasság különbséggel végződik. A rugórendszer tehát előnyösebb, ha a találmány szerint az a, b, stb. sorok felváltva jobb- és balmenetű rugókból állnak. A szomszédos sorok rugói nincsenek egymásba fonva, amit az 1. és 2. ábra szintén mutat, de a sorok felváltva hol a felső, hol az alsó síknál (vagy vízszintes rugóknál hol a jobboldalon, hol pedig a baloldalon) olyképp kapcsolódnak egymással, hogy az összekötő huzaldarabok (lásd a 2. ábrát) az a, b, c, stb. sorok irányában tekintve egyvonalba "esnek. Mivel ez az összefüggés gyakran nem elegendő egységes rugórendszer készítésére, lehet a szomszédos egymásbafont meneteket pl. a szál elvágásával, átfűzésével és újólagos összeerősítésével, vagy bármely más módon egymással összekötni, amit azonban nem nevezünk fonásnak. A találmány értelmében továbbá az egyes sorok rugóit felváltva kisebb és nagyobb átmérőjű rugókból készítjük, pl. olymódon, hogy a balmenetű rugók nagyobb átmérőjűek, mint a jobbmenetűek, vagy megfordítva, olyképp, hogy az egyes szomszédos menetek között köztér keletkezik. Ilymódon a rugózó felület nagyságának változtatása nélkül, kevesebb anyag felhasználásával azonos erősségű vagy erősebb rugózást kapunk, mert a kisebb átmérőjű rugó keményebb, mint a nagyobb átmérőjű. Anyagmegtakarítás elérhető úgy is, hogy a kisebb átmérőjű rugót vékonyabb huzalból készítjük. A 2. ábra szerinti felülnézet is mutatja, hogy