144769. lajstromszámú szabadalom • Berendezés több villamosmotor egyidejű működésének vezérlésére, főleg darukhoz
Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.769. SZÁM 35. b. 7. OSZTÁLY - UU~3. ALAPSZÁM ———————^.—.^—»»^»^^ ——— — »——— _— ^^^^^——^^^—^^— Berendezés több villamosmotor egyidejű működésének vezérlésére, főleg darukhoz Ungur Mihály mérnök, Csontos Kálmán mérnök, Péter István mérnök, Kovács Pál tervező, Gémes Bálint technikus és Makkos Alajos mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. július 29. Olyan berendezéseknél, gépeknél, amelyeknek többféle mozgást kell egyidejűén végezni — így pl. szállítóberendezéseknél, emelőgépeknél — nem volt megoldva a különféle mozgásokhoz szükséges hajtómotorok megfelelő vezérlése. Különösen daruknál merült fel ezen probléma megoldásának szükségessége, már mint a kormányzás szempontjából egyszerű és a daru üzembiztonságának, valamint gazdaságosságának fokozását is lehetővé tevő vezérlő berendezés létrehozása. Ismeretes, hogy a daruk által végzett, mozgással kapcsolatos műveletekhez alkalmazott hajtómotorok működtetését a daruk un. főáramú vezérlése esetén kormányhengerekkel (kontrollerekkel), segédáramú vezérlés esetén pedig mesterkapcsolókkal valósították meg. E kapcsolókból a daru minden egyes mozgásának irányítására egy-egy darab kellett. Ha kormányhengerekkel történt a daruk irányítása, akkor egy kormányhenger általában 5—6 fokozattal készült. A kormányhenger^ket a kezelő kézikerékkel, vagy emeltyűk segítségével mozgatta. Az egyes fokozatok átkapcsolása közti időtartam betartása a kezelőszemély érzékére és gyakorlottságára volt bízva. Természetesen az optimális átkapcsolási időtartamot még a legnagyobb gyakorlattal rendelkező kezelők sem tudták pontosan betartani, egyrészt azért, mert figyelmük a több művelet között megoszlott, másrészt azért, mert a kormáiiyhengerek nagy helyfoglalása és mozgatásukhoz való viszonylag nagy erőszükséglet nem tette lehetővé a finomabb mozdulatokkal történő sima kapcsolást. Így tehát a kezelő sok esetben az egyes fokozatokat gyorsabban kapcsolta át, ami a megengedettnél nagyobb ütemű gyorsítást jelentett, minek következtében az illető kormányhengerhez tartozó motort, de az egész berendezést is káros dinamikai hatások terhelték, ami végső fokon a berendezés korai tönkremeneteléhez vezetett. Ha viszont a kezelő óvatosságból az optimális átkapcsolási ütemnél lassabban végezte az átkapcsolásokat a kormányhenger egyes fokozatai között, akkor ez a berendezés kihasználatlanságát eredményezte, ami a daruüzem gazdaságossága szempontjából volt káros, minthogy a berendezés rakodási, szállítási teljesítményét csökkentette. A kormányhengerekkel történő vezérlés alkalmazása mellett egyébként sem lehet jól kihasználni a daruberendezést. Ugyanis éppen a kormányhengerek nagy helyszükséglete, valamint a mozgatásukhoz szükséges viszonylag nagy erő folytán a kezelő egyidejűen csak két kormányhengert tud mozgatni, s így csak ezen két kormányhenger által irányított mozgást tudja a daru is egyidőben végezni. Bár elképzelhető, hogy a kezelő egy kormányhenger elmozgatásával megindítja a daru egy mozgását és eközben másik két kormányhengerrel további két mozgást vezényel, ez azonban a gyakorlatban nem valósítható meg, mert a daruknál viszonylag kis utak megtételéről van szó, s így az egyirányú mozgás rövid ideig tart. E rövid idő pedig csupán arra elég, hogy a kezelő az egyik kormányhengertől elérjen a pl. harmadik kormányhengerig. Ugyanis a kormányhengereket a már előbb is említett helyszükségletük folytán — főleg a több mozgást végző daruknál — nem lehet úgy telepíteni, hogy a kezelő egy helyből elérje azok mindegyikét. Bár a mellékáramú vezérlés, és így az ún. mesterkapcsolók alkalmazása lehetővé tette, hogy olyan vezérlőpultokat alakítsanak ki a daruk kezelői számára, ami a vezérlőszervek kisebb helyfoglalásán, valamint a működtetéshez szükséges kisebb erőszükségleten keresztül egyszerűbbé tette a daruk kormányzását, mégsem oldódott meg a daruk vezérlési problémája, mert e megoldásnál is megmaradt az a hiányosság, hogy az egyes fokozatok közti átkapcsolás sebessége a kezelőszemélyre van bízva. További hátránya még az ismert vezérlőberendezéseknek, hogy lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kezelők akár figyelmetlenségből, hozzá nem értésből, Vagy éppen szándékosan ellenkapcsolásokat (kontrakapcsolásokat) végezzenek. Fentebb már meg lett említve, hogy — különösen a kormányhengeres (főáramú) vezérlés esetén — a darukat nem lehet olyan teljesítménnyel üzemeltetni, amire egyébként — alkalmas vezérlőberendezés mellett — a daru képes lenne. Sok esetben a daruk
