144749. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus impulzusszámláló berendezés és eljárás tetszőleges impulzus-leosztási és tárolási arány létesítésére

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.749. SZÁM 42. m. 10—16. OSZTÁLY — KO—1088. ALAPSZÁM Elektronikus impulzusszámláló berendezés és eljárás tetszőleges impulzus-leosztás! és tárolási arány létesítésére Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Ember György oki. vili. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. július 16. A találmány elektronikus impulzusszámláló berendezésre vonatkozik, amely — időben periodikusan vagy statisztikusán elosztott — elektromos impulzusok számának pontos meghatározására alkalmas. Felhasználható elektronikus számológépekben, radioaktív sugárzás mérésére és vizsgálatára szolgáló készülékekben, az ipari elektronikában, pl. darabszámlálásra, nagypontosságú frekvenciamérésre stb., valamint minden olyan készülékben, melyben elektromos impulzusok számlálása válik szükségessé. Az elektromos impulzusok legegyszerűbben mechanikus számláló szerkezettel számiálhatók, amely szerkezet többnyire jelfogóval hajtott kilincskerékhez csatlakozó fogaskerekes fordulatszámlálóból áll. E mechanikus szánilálószerkezetek legnagyobb hátránya kis felbontóképességük — másodpercenként átlagosan 10—20 impulzust képesek számolni —, előnyük viszont az, hogy tárolóképességük korlátlanul növelhető. Ha a mechanikus számláló felbontóképessége a számlálandó impulzusok pontos megszámlálására nem elegendő, akkor a mechanikus számláló elé elektronikus impulzusosztó fokozatot kapcsolunk, amelynek osztási arányát úgy választjuk meg, hogy az általa szolgáltatott impulzusok ismétlődési ideje már olyan legyen, hogy ezeket a mechanikus számláló nehézség nélkül számolhassa. Az eddig ismeretessé vált és a gyakorlatban alkalmazott elektronikus impulzusosztók működési elve, kivétel nélkül, egy aktív (feszültség- vagy áramgenerátort tartalmazó) és egy passzív, elektromos kétpólusnak egymáshoz kapcsolásán alapszik. A kétpólusok feszültség-árarn karakterisztikáját úgy szokás megválasztani, hogy a két karakterisztika legalább két, célszerűén minél több pontban messe egymást. Az, így kiképzett elektromos áramkörnek a metszéspontok számával arányos számú stabil állapota van, mely metszéspontokhoz különböző feszültség-áraim-éritékjpárok tartoznak. Impulzusszámlálásra az ilyen áramkört úgy szokás használni, hogy a számlálandó impulzusok megfelelő, kapuzónak is nevezett indító (trigger) kapcsolás segítségével mindig más-más stabil állapotba juttatják az áramkörit. Megfelelő segédáramkörökkel biztosítani lehet azt, hogy az áramkör, miután az összes stabil állapotain végigment, a kezdő állapotába visszatérjen és a további fokozatok számára kimenő jelet szolgáltasson, amely vagy hasonló elektronikus impulzusosztót vezérel, vagy közvetlenül mechanikus számlálót működtet. A gyakorlatban a fenti elven működő több stabil állapotú impulzusosztó áramköröket vagy két stabil állapotú kettes osztású billenőikörök (Eccles— Jordan-féle flip-flop kapcsolás), vagy az újabban elterjedt 10 stabil állapotú dekatroncsöves impulzusosztók láncbakapcsolásával szokás megvalósítani. A flip-flop kapcsolásokból felépített osztóláncok legnagyobb hátránya az, hogy sok elektroncsövet igényelnek, viszont 1 /x sec. körüli felbontóképesség érhető el velük. A dekatroncsöves impulzusosztókkal ugyan lényegesen kevesebb elektroncsővel érhető el ugyanaz az osztási arány, de a szokásos elektroncsöveken kívül tízes osztásonként még egy speciális dekatron számlálócső is szükséges és az egész osztó felbontóképessége kisebb, mint a flip-flop áramkörös számlálőlán. coké. A találmány új elven működő oly elektronikus számlálóláncra vonatkozik, amellyel tetszés szerinti osztási arány érhető el és mely a hasonló osztási arányú, eddig ismeretes, számláló (flip-flop, dekatroncsöves stb.) áramköröknél lényegesen kevesebb számú, kizárólag szokásos rádióvevőcsövet tartalmaz. A találmány szerinti elektronikus impulzusszámláló berendezésre jellemző, hogy a beérkező impulzusok számlálása periodikus jelsorozattal szinkronizált két relaxációs oszcillátorban létrehozott jelek egymáshoz viszonyított helyzetének változtatása alapján történik. Az impulzusok helyzetének egymáshoz képest való változtatása az egyik szinkronizált relaxációs