144664. lajstromszámú szabadalom • Később kerül megadásra
Q Megjelent: 1960. május 3). ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.664. SZÁM 45. h. 30—31. OSZTÁLY — FA—319. ALAPSZÁM Horgászvillantó Farkasházy Tibor lapszerkesztő, Budapest A bejelentés napja: 1956. október 10. Tapasztalati tény, hogy a különböző halféleségek életmódja, illetve természete folytán leggyakoribb tartózkodási helyük a felszín és a fenék között különböző szintekben van, ami a horgászást pl. önözésnél a felszíni rétegben, csukázásnál közepes magasságban, harcsázásnál a fenék közelében teszi eredményessé. Ennek megfelelően a horgásznak a zsákmányul ejtendő kívánatos halféleség szerint különböző szintekben kell horgásznia, esetleg a szintet a helyi adottságok, vagy a halak tartózkodását alkalomszerűen meghatározó egyéb körülmények folytán változtatnia kell, ami számára kisebb, vagy nagyobb súlyú horgászvillantók használatát teszi szükségessé. Tekintettel arra, hogy a jelenleg használatos horgászeszközökön a horog, a villantó és a nehezék — ez utóbbi a leggyakrabban mint a horog szárához képest súlypontjával excentrikusan elhelyezett ólomtest — a horgászzsinór végén úgy vannak szerelve, hogy megbontásuk a nehezék cseréje szempontjából csak körülményesen volna végezhető, —a horgász már előre különféle súlyú villantókkal kénytelen magát ellátni, amit felszerelésénél kényelmetlen szaporulatnak érez. A találmány célja elsősorban e hátrány megszüntetése, amit azáltal teszünk lehetővé, hogy a nehezéket és ennek tartóját a csatolt ábrára való utalással, alább ismertetett példaképpeni módon Úgy képezzük ki, hogy a zsinór leoldása után a nehezék a tartón könnyen cserélhető legyen. Az érthetőség fokozása céljából nagyított léptékű ábra az 1 horgot, az élénk színű 2 villantógyöngyöket, a fényes és/vagy szintén élénken színezett 3 villantókanalat, a 4 nehezéket esi ez utóbbinak a gyöngyökkel és a villantókanállal példaképpen közös 5 tartóját készre összeszerelt állapotban mutatja. Az 5 tartón a 2 gyöngyszemeknek célszerűen hosszirányú mozgási lehetőség van biztosítva, s a 3 villantókanál a 6 kengyel segítségével, csuklósan úgy van felfűzve, hogy a kanalat a víznek természetes, vagy a horog elhúzása által létesített viszonylagos sodrása rezgő, ill. pergő mozgásban tarthassa. A horog szára az 5 tartó 7 hurkolt végére szintén csuklósan van ráakasztva, ez utóbbi csuklós kötés azonban a szorosan fel-1KK.V0, példaképpen plasztikus műanyagból való 8 hüvellyel van borítva, ami a kötés helyén szabad csuklózás helyett csupán kisebb mértékű meghajlítást tesz lehetővé. Mindezek a példaképpeni részletek a nehezék és a tartó most következő különleges kiképzésének kivételével eddig is ismeretesek és használatosak; ide tartozik ínég annak a megemlítése is, hogy a nehezék különböző (pl. fehér és vörös) színfoltokkal lehet tarkázva, vagy — mint a 9 helyen — pettyezve. A találmány lényege az, hogy a nehezéknek huzalból alakított 5 tartója a nehezéket felvevő részén nagyjából hajtű alakban vissza van hajlítva, a nehezék pedig keresztmetszetben példaképpen téglalap idomú keskeny, hosszanti átvágással (10 réssel) van kiképezve, melyen át a nehezék a visszahajlított huzaltartóra felfűzhető. A felfűzött nehezéknek a tartón való határozott helyzetét Gzándéktalan hosszirányú eltolódással sziemben a 10 rés belső (horog felőli) végénél a tartó visszahajlított, szabad 11 szárának kifelé felhajlított 12 orra, a rés külső1 végénél pedig a huzalból, pl. az ábrázolás szerint ívelten kihajlított 13 ütköző biztosítja, mely utóbbinak magassága úgy Van meghatározva, hogy a nehezék szerelése alkalmával a visszihajlított 11 huzalszár rugalmas lenyomása után a 10 résen a 13 ütköző is áthúzható legyen, amit a hajtű alakban visszahajlított 5 tartóhuzalnak a 4 nehezéken kellő mértékben túlnyúló 14 része erőltetés nélkül lehetővé tesz. A 14 túlnyúlásnak azonban még egy találmány szerinti sajátos rendeltetése van. E meghosszabbítás nélkül ugyanis — úgy, mint a horog kiveté-, sénél eddig igen gyakran tapasztalható volt •— fennáll annak a veszélye, hogy a kivetés alkalmával súlya folytán előrelendülő nehezék a tartó szabad végénél (vagy mint eddig rendszerint történt, a nehezék fülecsébe) bekötött horgászzsinórt a kivetés irányában visszamaradó horogba közvetlenül nem is észlelhető módon beakasztja, s ezzel legalábbis a villantókanál szabad mozgásának korlátozásával a horgászást megnehezíti. A tartóhuzalnak a 14 túlnyúlással való kellő meghosszabbítása és a horgászzsinórnak a meghosszabbítás végén kiképzett 15 fülecsbe való bekötése esetén e veszély eshetősége kizártnak tekinthető, minthogy a viszonylag hosszú (célszerűen legalább a nehezék *
