144639. lajstromszámú szabadalom • Motoros jelfogó, különösen vasútbiztosító berendezésekhez

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.639. SZÁM 63. c. 58-91. OSZTÁLY — WE—161. ALAPSZÁM Motoros jelfogó, különösen vasútbiztosító berendezésekhez VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin, Berlin-Treptow (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1957. március 14. A találmány motoros jelfogó érintkezőrészének, valamint mechanikai berendezésének előnyös kialakítására vonatkozik és célja egyrészt a jeladás biztonságának fokozása, különösen hosszabb vágányszakaszok esetében, másrészt anyag- és helymegtakarítás elérése. A vasútbiztosító berendezéseknél a vágányfoglaltság és vágányfelszabadulás jelzésére, főleg azonban az önműködő blokkfüggőségű jeladásra a kétfázisú motoros jelfogók alkalmazása ismeretes és szokásos. Ehhez a jelfogók ama kivételét szokás használni, melyeknél indukciós motort a vágányon átviendő mintegy 0,35 VA teljesítménnyel vezérelnek és így egy himbaszerűen kialakított kontaktuskészüléket fogaskerekek vagy emeltyűk útján működtetnek. A himba a vágányon át táplált motor által ráerőszakolt elfordulása folytán a szándékolt helyzetbe kerül, amelyből a vágányfeszültség kimaradása vagy csökkenése esetén csak súlyhatás folytán megy át egy másik, adott esetben nem kívánt helyzetbe. Az ilyen jelfogók ezen ismeretes kivitelének azonban még lényeges hátrányai vannak, különösen hosszabb pályaszakaszoknál való üzemeltetésük esetén, minthogy a motor részére szükséges vezérlőteljesítményt a vágány akkor már nem yiszi át elég gazdaságosan, az elengedési feszültségnek a meghúzási feszültséghez való viszonya aránylag kedvezőtlen és így az elengedési tényező túl kicsi. Hátrány az is, hogy a névlegesek közötti feszültségértékek esetén a kontaktushimba olyan helyzetekbe kerül, melyek a kívánt cél elérését csak járulékos segédjelfogók útján teszik lehetségessé. Ezenkívül pedig a jelenleg használatos kivitelű motoros jelfogók akkorák és olyan nagy anyagszükségletek, hogy ez a hely- és anyagszükséglet gazdasági szempontból nézve nem megfelelő. Javasolták már a motoros jelfogó érintkező-berendezésének a nyomaték szempontjából kedvezőbb higanyos kapcsolócsövekkel való ellátását is. Noha tény az, hogy a motoros jelfogók higanykapcsolókkal dolgozó kivitele a fent említettel szemben lényeges előnyökkel rendelkezik, főleg a folyamatos kapcsolómozgások és ezzel elsősorban a biztos jeladás szempontjából, mégis vannak hátrányai, éspedig a higany hőmérsékletfüggősége és az elengedési tényezőnek a vágány feszültségviszonyaihoz való nem kielégítő alkalmazkodhatósága folytán. Az összes fent ismertetett kiviteleknek közös és számottevő további hátránya még az is, hogy a motoros jelfogón belül mindig szükség van a kontaktusok (érintkezők) és a kimenő csatlakozószorítók közötti villamos vezetői összeköttetést biztosító kapcsolóvezetékekre, melyek járulékos hibaforrásokat jelentenek. A találmány az ismeretes motoros jelfogók öszszes fentemlített hátrányainak kiküszöbölése mellett fokozza a folyamatosan történő kapcsolómozgások biztonságát, lehetővé teszi a vágány feszültségviszonyaihoz hozzáigazítható elengedési tényező elérését és az összes kimenő hajlékony kapcsolóvezetékek (drótok) alkalmazását mellőzi. Ezenkívül a jelfogó találmány szerinti kivitele még anyag- és helymegtakarítást is biztosít. Mindezen előnyöket a találmány szerint azzal érjük el, hogy a jelfogó önmagában véve ismert kétfázisú motorának tengelyére szilárdan, pl. ékeléssel vagy rásajtolással olyan görbék alkotta körvonalú far csa van erősítve, melynek szélére sugárirányú erőt, előnyösen egy mozgatható súly vagypedig rugó fejt ki és hogy ennek a tárcsának olyan menesztője van, mely kétkarú, helytálló ponton ágyazott emeltyűt lengethet el és ez az emeltyű forgatja el az érintkezőrugókat hordó, elforgathatóan ágyazott, további tárcsát egy e tárcsára erősített csapszeg vagy pecek útján. A találmány szerinti jelfogót és annak működésmódját alantiakban részletesebben egy foganatosítási példában ismertetjük, a csatolt rajzzal kapcsolatban, melyen az 1. ábra a találmány szerinti motoros jelfogó érintkező részének elvi felépítését szemléltető távlati kép, a 2. ábra pedig forgatónyomaték-jelleggörbéket (karakterisztikákat) mutató diagramm, mely az ismeretes, a már javalt és a találmány szerinti jelfogók biztosította forgatónyomatékokat az elfordulási szög függvényében mutatja. A motoros jelfogók önmagábaij véve ismert működését elsősorban forgatónyomaték-karakteriszti-