144636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műszál nyújtására
Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.636. SZÁM 29. a. 6-7. OSZTÁLY — MA—632. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés műszál nyújtására Mann Sándor gépésztechnikus, Nyergesújfalu A bejelentés napja: 1956. június 18. A találmány műszálnyújtó eljárásra és berendezésre vonatkozik. A legtöbb műszál, főleg viszkóz-szál nyújtással készül, mert e művelet folyamán a szál szakítási szilárdsága növekszik. Míg a nyújtatlan viszkózszál szakítási szilárdsága 1,3—1,4 g/den, addig a nyújtott műszálé 1,7—1,8 g/den. A szakítási szilárdság növekedésének oka abban rejlik, hogy a nyújtás hatására. a molekulaláncok rendeződése, párhuzamosodása következik be, ami a szál szakítási szilárdságát növeli. Az eddigi ún. galetta-típusú műszálnyújtó berendezéseknél a nyújtás mértéke a forgó üveggaletták és a nyújtótárcsa kerületi sebessége közötti különbség szabja meg. (A nyúlás mértéke 20— 100%.) A savfürdőből kilépő műrostszálak a forgó üveggalettákra futnak. Az itt keletkezett, az iparban kábelnek is nevezett szálköteg terelőcsiga útján a nyújtótárcsához kerül, melyen kétszer való átvezetés után a műrost-vágóféjhez ér, mely a vég nélküli szálat kb. 70 mm hosszúságú darabokra, műrostokra vágja szét. Mintegy 60—60 üveggaletta van a műszálfonógép egy-egy oldalán elrendezve. A galetták meghajtása a fonógép hosszirányában elhelyezett főtengelyről történik. Az egymással szemben fekvő galettapárok meghajtása egy-egy főtengelyre ékelt, meghajtó és a galettatengelyre ékelt hajtott fogaskerékpár alkotta áttétel útján történik. Ennek az elrendezésnek hátránya bonyolult voltán kívül az, hogy a savas fürdőből kilépő műszálra tapadt sav a galettákról lecsepeg és a szálvezetőre, valamint a berendezés egyéb részeire folyik. Bárhogyan is védjük ezeket tömítőgyűrűkkel stb., elkerülhetetlen, hogy a sav állandó üzemben tartott gépnél ne szivárogjon a fogaskerékházba. Mivel a sav károsan befolyásolja az olajat, egyes fogaskerekek és csapágyak olajozás nélkül járnak, miért is csakhamar elkopnak, elmaródnak. Az elmaródott hajtószervekről működtetett galettapárokat, mint a célra alkalmatlanokat, üzemen kívül kell helyezni. A galetták megrongálódásának további oka, hogy a műrostszál az üveggaletta mögé szalad, ahol feltekeredik és törést idézhet elő. Az üzemben levő gépeknél tapasztalat szerint a galettáknak kb. 20%-a mindig áll. Mivel a fonógépet nem lehet minden egyes galetta-meghibásodásnál leállítani, a műrostszálaknak kb. 20%-a nyújtatlan marad, tehát kisebb lesz a szakítási szilárdsága, mint a nyújtott szálaké, mely okból a textilfeldolgozó üzemek által gyártott anyag egyenlőtlen lesz. A galettaberendezés javítása, jókarban tartása sok anyagot és munkát igényel. A meghibásodott alkatrészek javítása, illetve cseréje céljából minden gépet 6 hónaponként le kell állítani. A találmány e hátrányok kiküszöbölését célozza és ezt új nyújtási eljárással és az ezen eljárás kivitelére szolgáló berendezéssel éri el. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a savfürdőből kilépő több, célszerűen 6—7 szálat összegyűjtünk és az így kapott szálköteget (kábelt) a berendezés főtengelyéről hajtott, azzal párhuzamos, nyújtóhengernek helyenként elrendezett, saválló anyagból álló gyűrűihez vezetjük, majd ismert módon nyújtócsiga útján a nyújtóhengernél nagyobb sebességgel forgó nyújtótárcsára helyezzük. Az eljárás kivitelére alkalmas berendezés ismérvei: a gép főtengelyével párhuzamos, e főtengelyről hajtott, egymással összekapcsolt, több részből álló nyújtóhenger, mely henger részének mindegyike saválló anyagból való több gyűrűvel van ellátva. A nyúlás mértékét a nyújtóhenger és a nyújtótárcsa kerületi sebessége közötti különbség állapítja meg. A mellékelt rajz egyetlen ábrája a találmány szerinti eljárás kivitelére alkalmas berendezésnek példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti. A —13— főtengely az •—1— fogaskerék áttétel útján a három —2, 3, 4— részből álló nyújtóhengert hajtja. E tengelyrészek —5— tengelykapcsolók útján vannak egymással összekötve és —6— golyóscsapágyakban futnak. Az ólmozott vascsövekből való -—2, 3, 4— hengerrészek közül a két szélső tengelycsapokban végződik. A tengelyrészek mindegyikére több, pl. három helyen savállóanyagból, pl. polivinilkloridból készült —7— gyűrű van ráhúzva. —8— üvegszál vezetőt jelöl, melyen a