144629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.629. SZÁM 39. c. OSZTÁLY - RE—213. ALAPSZÁM Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására Centre National de la Recherche Scientifique, Paris Bejelentő által megnevezett feltalálók: Chapire Adolphe mérnök, Paris, Magát Michel mérnök Bourg-la-Reime és Danon-né, szül. Sebban Jeanne mérnök Paris A bejelentés napja: 1956. május 4. Franciaországi elsőbbsége: 1955. május hó 31. A találmány eljárásra vonatkozik kapcsolt kopolimérek előállítására. A kapcsolt kopolimérek tudvalévőleg valamely Am polimernek centrális láncából 'állnak, amelyre egy másik Bn polimernek egy vagy több oldallánca van rákapcsolva. Ez vázlatosan a következőképpen tüntethető fel: B-B-B-B-B ! A-A-A-A-A-A-A-A B-B-B-B A kapcsolt kopolimérek tulajdonságai általában nagyon különböznek a közönséges kopolimérektől. Ez utóbbiak A. és B elemekből vannak összetéve, amelyek egyenes vagy elágazó láncban, történetesen pl. a következőképpen vannak elosztva: A-B-B-A-B-A-A-A-B Ez utóbbi kopolimérek általában két Ap ós Bq homopolimérnek tulajdonságai közé eső tulajdonságokkal rendelkeznek, míg a kapcsolt kopolimérek egyidejűleg az Ap homopolimér bizonyos és a Bp homopolimér más tulajdonságaival is rendelkezhetnek. A kapcsolt kopolimérek tehát oly vegyületcsoportot alkotnak, amelynek tulajdonságai a szokványos plasztikus anyagok tulajdonságaitól eltérnek. Kapcsolt kopolimérek előállításánál a találmány szerinti polimerből indulunk ki, melyre egy másik polimernek legalább egy oldalláncát kapcsoljuk. E célból az elsőnek nevezett polimert, oxigén (levegő) jelenlétében, ionizáló sugárzás hatásának tesszük ki, majd e besugárzott polimc-rt mono- vagy polietilénvegyülettel hozzuk össze, melynek polimerizációját megindítja oly feltételek mellett, hogy a polimerizált etilénvegyületnek több lánca kapcsoltassák rá, legalább egyik végéve] a kiindulási polimerre, ahol is a rákapcsolt láncok hossza és száma úgy az ionizáló sugárzás általi kezelés, mint a tulajdonképpeni rákapcsolás! reakció feltételeitől függ. A találmány továbbá bizonyos más intézkedéseket is felölel, melyek célszerűen egyidejűleg találnak alkalmazást és amelyeket alább részletesen ismertetünk : A további intézkedések egyike szerint a besugárzott polimert hevítésnek vetjük alá a rákapcsolandó etilénmonomér jelenlétében és célszerűen oxigén (levegő) távollétében, ahol is a hevítési hőmérséklet gyakorlatilag 40° és 180° között fekszik. Egy harmadik intézkedés szerint a rákapcsolás! reakciót közönséges hőmérsékleten foganatosítjuk oly polimerekkel kapcsolatban, melyek elég nagy dózisú besugárzást kaptak. Egy negyedik intézkedés szerint a rákapcsolandó etilénmonomér közömbös oldószerben feloldjuk, ahol is az oldat töménysége határozza még a rákapcsolt láncok hosszát. Egy ötödik intézkedés szerint az etilénmonomérhez vagy ennek közömbös oldószerben való oldatához az átvitelt serkentő szert, pl. merkaptánt vagy klórtartalmú származékot adunk hozzá. A rákapcsolás szemcsés, polimerre vagy a polimernek féligkész vagy kész termékeire történhet, mely termékeknek meghatározott alakjuk van (film, lap vagy más) anélkül, hogy a termékek alakja az etilénpolimérnek a kiindulási polimerre való rákapcsolása folytán megváltoznék, vagy pedig méretei tetemesen megnövekednének. Bizonyos feltételek mellett oly termékeket kapunk, amelyek megőrizték eredeti alakjukat, de melyeknek felületi tulajdonságai, különösen porozitásúk, tapadásuk és kopási szilárdságuk megváltoztak. Egyébként az ionizáló sugárzás mineműségének megfelelő megválasztására, amely kemény vagy kevésbé kemény lehet, a kapalimerizációnak mélységét a kezelt darabok felületi övére terjedő mélységét tetszés szerint befolyásolhatjuk. A rákapcsolási hőmérséklet is befolyásolja bizonyos mértékben a rákapcsolandó monomernek a kiindulási polimer belsejébe hatolásának mélységét.