144624. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés munkadarabok vastagságának ultrahanggal való mérésére

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.624. SZÁM 42. g. OSZTÁLY - OH-175. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés munkadarabok vastagságának ultrahanggal való mérésére Obraz Jaroslav mérnök, műszaki tisztviselő, Prága A bejelentés napja: 1957. május 9. Csehszlovákai elsőbbsége: 1956. május 10. A találmány munkadarabok vastagságának ultra­hanggal való mérésére alkalmas eljárásra és be­rendezésre vonatkozik. Munkadarabok vastagságának mérésére, különö­sen, ha azok egyik oldala nem hozzáférhető, cél­szerűen az ultrahang-impulzus eljárást szokás al­kalmazni. Az ismert készülékek úgy működnek, hogy elek­troakusztikai átalakító (például egy piezoelektro­mos átalakító) segítségével a mérendő darabba pe­riodikusan rövid ultrahang impulzusokat külde­nek. Az ultrahanghullámok az anyagban meghatá­rozott sebességgel terjednek és a munkadarabban levő belső hibákról, valamint) a darab elülső és hátsó faláról többszörösen visszaverődnek. Ennek megfelelően kibocsátott impulzusokról és első és további visszavert impulzusokról beszélhetünk. A visszaverődő impulzusokat vagy ugyanaz, vagy pe­dig egy másik elektroakusztikai átalakító veszi és alakítja vissza villamos rezgésekké. A mérendő szerkezeti darab vastagsága az adott impulzus és az első visszavert impulzus közötti idő­közzel, illetve két szomszédos visszavert impulzus közötti időbeli távolsággal arányos. Az arányossági tényező a mért anyagban a hang terjedési sebes­ségének felével egyenlő. Az ultrahang visszaverődés (ultrahangecho) se­gítségével gyakorlatilag néhány millimétertől fel­felé lehet a szerkezeti darabok vastagságát mérni, amikor is a szokásos esetekben a két szomszédos impulzus közötti időbeli távolság 10~6 másodperc nagyságrendű szokott lenni. Ezeket a rövid idő­közöket az említett készülékekkel különböző mó­don lehet mérni. Leggyakrabban olyan berendezé­seket használnak," amelyeknél az időközöket egy katódsugárcső képernyőjén mérik, mégpedig oly­módon, hogy vagy két impulzus közötti időköz tar­tamát olvassák le közvetlenül, vagy ismert idő alatti impulzusok számát állapítják meg. Ezeknél a berendezéseknél az idő mérésére szükségszerűen ún. időalapra van szükség, amelyet ismert hosszú­ságú időjelekkel hitelesítenek. Egy másik, egysze­rűsített eljárás azon alapszik, hogy a vevő kimenő áramkörébe lehangolt rezgőkör van kapcsolva, amelynek rezonancia frekvenciája úgy van beál­lítva, hogy megfeleljen a többszörös visszhang (hangvisszaverődés) frekvenciáj ának. Az ultrahang vastagságmérés felsorolt eljárásai­nak azonban vannak bizonyos hátrányai. Eltekintve attól, hogy meglehetősen drága berendezésre van szükség, nevezetesen egy katódsugárcsőre, egy idő­alap készülékre tápláló áramforrással együtt, illetve az időalap hitelesítésére még egy idő jel adóra is, két szomszédos impulzus közötti leolvasása, illetve meghatározott időn belül az impulzusok megszám­lálása aránylag fáradságos és bizonyos ideig tartó folyamat. Emellett "az eredmény pontossága sincs biztosítva, ha az időalap nem tökéletesen lineáris. A rezonancia módszer alkalmazásánál pedig a rez­gőkört minden mérendő vastagságra újból be kell hangolni, ami ugyancsak fáradságos és időtrabló. A felsorolt módszereknek egy további hátránya az, hogy a többszörös visszhangok nagy abszorp­ciós együtthatójú szerkezeti anyagokban erősen csillapítva lehetnek, ami a mérést bizonytalanná teszi. Egyik ismert eljárás a munkadarabok vas­tagságának ultrahang mérésére azon alapszik, hogy •két szomszédos impulzus közötti időközt nem köz­vetlenül mérésre használják, hanem csak jel adá­sára, például előre meghatározott falvastagság túl­lépése esetében egy izzólámpa felvillantására. Ab­ban az esetben, amikor egy munkadarab vastag­ságát kell megállapítani, a berendezést addig kell hangolni, míg a jeladás bekövetkezik, ugyanakkor pedig a munkadarab vastagságát hitelesített (ka­librált) skálán lehet leolvasni. Ez az egyszerű eljá­rás, amelyhez sem katódsugárcsőre, sem pedig az időalap készülékre és időjeladóra nincs szükség, különösen előnyös egy előírt legkisebb falvastag­ság folytonos ellenőrzésére. Az ismeretlen falvas­tagságot azonban itt is a készülék beállításával kell meghatározni. Ellentétben ez utóbbi említett eljárással, a jelen találmány lényeges tökéletesítést jelent, ami abban áll, hogy az alkalmazott eljárás egyszerűsített el­gondolásának betartása mellett a találmány a köz­vetlen leolvasást teszi lehetővé. A találmány lényege az, hogy két impulzusból:

Next

/
Oldalképek
Tartalom