144619. lajstromszámú szabadalom • Tűszelep nagynyomású autoklávokhoz és más nagynyomású berendezésekhez, főleg laboratóriumi használatra

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.619. SZÄM 47. g. OSZTÁLY — LA—391. ALAPSZÁM Tűszelep magasnyomású auíóklávokhoz és más nagynyomású berendezésekhez, főleg laboratóriumi használatra Lázár István műszaki tisztviselő, Budapest A bejelentés napja: 1957. január 28. Nagy nyomással és magas hőfokon működő autoklávoknál nehezen megoldható problémát okoz a finom szabályozást lehetővé tevő tűszelep üzeme, mert az eddig ismeretessé vált és általánosságban használt szelepek élettartama igen rövid és emellett munka közben sok üzemzavart okoznak. A találmány lehetővé teszi ezeknek a nehézségeknek a kiküszöbölését, azzal, hogy a tűszelep végét, tehát működő részét és az ülést nem ötvözött acélból készítjük, úgy, mint eddig, hanem zsugorított keményfémből. A találmány szerinti kialakításnál tehát a szeleptű nem egydarabból készül, hanem végén külön darabból beerősített betét van és maga a szelepülés szintén beerősített, külön darab, olyképp, hogy ezek a betétrészek zsugorított keményfémből készülnek. E betétek alkalmazásával a következő rendkívüli és nem várt előnyöket érjük el: Az élettartam az eddigiek többszörösére növekszik, miáltal az autokláv vagy más efféle, nagynyomású anyagokat feldolgozó berendezés zavartalan üzemét hosszú időre biztosítani lehet. Az élettartam nagymértékű hosszabbodása főleg annak következménye, hogy ezeknek a keményfémeknek nagyfokú kopásállósága magas hőfokon is megmarad. Tapasztalat szerint pl. laboratóriumi autoklávoknál a szelepek élettartama az eddiginek leglább tízszerese, ami a munka folytonossága szempontjából, továbbá költségkímélés végett nagyon előnyös. További előny, hogy a működés 10—12-szeres élettartam folyamán biztos és hibátlan, ami elsősorban azért fontos, mert az autoklávoknál és más efféle berendezéseknél emberéletről van szó. A vegyészeti iparban és a kísérletezés munkájánál gyakran dolgoznak erősen maró vagy mérgező anyagokkal, tűzveszélyes folyadékokkkal, stb., amelyek nagy nyomással történő kifúvása vagy szivárgása a dolgozók testi épségét, sőt életét veszélyezteti. Mivel azonban a találmány szerinti szelep hosszú ideig teljes üzembiztonsággal dolgozik, a kezelő személyek testi épsége és élete nem forog veszélyben. Mindehhez járul, hogy a tűszelep hibája nem csak kifúvást vagy átömlést okozhat, hanem robbanást is, ami a legnagyobb veszélyek egyike és amit a találmány szintén elkerülhetővé tesz. Megemlítendő végül, hogy a zsugorított keményfém-betétes tűszelep saválló és berágódásra sem hajlamos, ami további hibaforrás megszüntetését jelenti. A csatolt rajz a találmányt példaképpen szemlélteti. Ezen a rajzon az 1. ábra a tűszelep tényleg működő részének hosszmetszete, a 2. és 3. ábra pedig a szelep betétjét és a szelepüíés külön darabból készített részét, tehát a keményfém betéteket oldalnézetben, ill. metszetben szemlélteti. Az —1—• szeleporsó az eddigi szokásoktól eltérően nem egydarabból készül, hanem végén a behelyezett és súrlódással rögzített, kúpos —2— betét van. Hasonló a helyzet a szelepülésnél, mert a zsugorított keményfémből készült —2— betét csak az ugyancsak zsugorított keményfémből készült —3— betétdarabbal érintkezik, amely szintén külön behelyezett alkatrész. Ilyen módon az autokláv készítéséhez csak igen kis mennyiségű keményfém szükséges, mégis elérjük a fentemlített előnyöket. A -—2— betét beerősítésére leghelyesebben azt az eljárást alkalmazzuk, amelynél a betét felső végén levő hengeres csap valamivel nagyobb átmérővel készül, mint a szeleporsó furatának átmérője és ezt az orsót mélyhűtés után helyezik be a furatba. Ennél a megerősítési módnál tapasztalat szerint üzem közben magas hőmérsékleten sem keletkezik lazulás. A kúpos —2— betét az ugyancsak kúpos kialakítású —3— betéten fekszik fel, olyképp, hogy ez utóbbi kúpossága valamivel nagyobb szögű, úgy, amint a rajz mutatja. Ez a kialakítás ismert és szokásos, de további újítás a találmány szerint az, hogy a betétnek két kúpja van, tehát a középső hengeres rész mindkét oldalán van egyegy kúpos, kifelé táguló rész. Ezzel azt érjük el, hogy erős kopás után, ha tehát a tűszelep már nem zár tökéletesen, a betét kivétele után azt meg lehet fordítani és ilymódon a szelep élettartama tovább növekszik, i A találmány szerinti betét alkalmazása tehát még azzal az előnnyel is jár, hogy ezzel a megfordítás-