144578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térfényképek készítésére és szemléltetésére

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.578. SZÁM 57. a. 33-63. OSZTÁLY — VI—215. ALAPSZÁM Eljárás térfényképek készítésére és szemléltetésére Víski László oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. szeptember 4. ősrégi az ember törekvése, hogy a körülötte levő világról olyan képeket készítsen, amelyek a legjobban megközelítik a valóságot. Természetes tehát, hogy nem elégedett meg a térnek síkprojekcióban való ábrázolásával, hanem kutatta az okát a térbeli látás létrejöttének és kereste a módját az olyan ábrázolásnak, amely ezt lehetővé teszi. A sztereoszkópia elég korán feltárta a lehetőségeket, de nem oldotta meg a térfényképezés minden kérdését és a kényelmetlen nézőkészülékek alkalmazása útját állta a sztereofényképek általános elterjedésének. Érthető ezek folytán, hogy a modern fénykép- és kinotechnika a színes fényképezés és a hangosfilm kérdésének megoldása után újra a térfényképezés problémája felé fordult, amelyet azonban kielégítő' módon mindeddig nem sikerült megoldania. A napjainkban teret hódító panorámikus filmek is ennek a törekvésnek a kifejezői, de messze állnak a két szemmel való igazi térlátás feltételeinek teljesítésétől. A térbeli látás azt jelenti, hogy többé-kevésbé határozott érzékelésünk "van a látott térrészlet méreteiről és az ott levő tárgyak távolságáról. Ennek az érzékelésnek a létrejöttében a következő tényezők játszanak szerepet: 1. A tárgyak látszólagos nagysága. 2. A takarás. 3. A vonaltávlat. 4. A levegőtávlat. 5. A színtávlat. 6. Az árnyékhatás. 7. Az alkalmazkodás. 8. A szemügyrevétel. 9. A két szem látómezejének viszonya. 10. Két különböző kép egyidejűleg. 11. Több egymást követő kép. Az 1—3. alatti tényezők a szemlélt tárgyak térbeli helyzetétől függően a geometriai optika törvényei szerint érvényesülnek. A 4—6. alattiak a tárgyakra eső és róluk visszaverődő fény irányától, minőségétől és erősségétől, valamint az elválasztó közeg (általában levegőréteg) vastagságától és állapotától (tisztaság, mozgás stb.) függő fizikai tényezők. A 7—11. alattiak fiziológiai és pszichikai tényezők, közülük az első kettő a szemlencse és a szemgolyók beállása nyomán keletkező izomérzetek, az utolsó három pedig a két szemben egyidejűleg és egymás után keletkező retinaképek agyi koordinációja folytán jön létre. Ezeket a tényezőket egyenként elemezve a térfényképezés követelményeit meghatározó alábbi megállapításokat tehetjük: 1. Ugyanaz a tárgy különböző távolságról nézve különböző nagyságúnak látszik, mert a szem ideghártyáján különböző nagyságú képét kapjuk. Ismert méretű tárgyak (ember, állat, ház, kocsi stb.) látszólagos nagysága a távolságok elég megbízható becslését és összehasonlítását teszi lehetővé. 2. Az egyirányban levő tárgyak közül a közelebbi takarja szemünk elől a mögötte levő tárgyat vagy annak egy részét. Ez a jelenség csak a relatív távolság érzékelését teszi ugyan lehetővé, de azt félreértést nem tűrő határozottsággal. 3. A vonaltávlat (perspektíva) a tárgyak térbeli elrendezésének és távolsági viszonyainak megítélését jól biztosítja, de csak ott érvényesül, ahol a tárgyak közötti összefüggés látható. (Pl. egy falon túl emelkedő oszlop esetében, ha annak alját a fal takarja, a fal és az oszlop egymástól való távolságát félszemmel nem lehet észlelni.) 4. A levegőtávlatot az okozza, hogy a levegő (különösen ha poros vagy ködös) a rajta áthaladó fény égy részét elnyeli vagy szétszórja, ezért a távolabbi tárgyak homályosabban látszanak. Rendszerint csak nagy távolságoknál lép fel, de igen meggyőző erővel. 5. A színtávlat részben a levegőtávlat velejárója, mert az elhomályosulás mellett a tárgyak színe is módosul. De ettől függetlenül is felléphet: az élénkebb színű (piros, sárga) színű tárgyakat közelebb levőknek érezzük, mint a fakóbb (zöld, kék) színűeket. A színtávlat hatása gyakran megtévesztő és színes fényképeknél néha igen kellemetlenül jelentkezik. 6. Az önárnyékok és vetett árnyékok igen meggyőző erővel fellépő hatást gyakorolnak a tárgyak alakjának és egymáshoz való helyzetének megítélésénél, de könnyen érzék csalódást is okozhatnak (pl. csupán a képen levő árnyék alapján ugyanazt a felületet homorúnak vagy domborúnak is láthatjuk.)