144520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-alkiltiokarbonil-aminosavak, ill. származékaik előállítására
0 Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAJL SZABADALMI LEÍRÁS 144.520. SZÁM 12. q. 1—13. OSZTÁLY - Go—509. ALAPSZÁM Eljárás N-alkiltiokarbonil-aminosavak, ill. származékaik előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kollonitsch János, Gábor Valéria és Hajós Andor A bejelentés napja: 1956. március 10. Azt találtuk, hogy az omino-csoportjukon alkiltiokarbonil csoporttal, ill. helyettesített alkütiokarbonilcsoporttal helyettesitett aminosavak, ill. észtereik előállíthatók olyan módon, hogy aminosavakat, ül. észtereiket alkiltiokarbonil-halogenidekkel, ül. azoknak helyettesített származékaival reagáltatunk. Az eljárás termékeit az alábbi általános képlet szemlélteti: R—S—C—NH—CH—COOZ II I O Rí (ahol R: alkil-csoportot, vagy helyettesített alkilcsoportot, így pl. aralkil-csoportot, Ry : valamely egy vegyértékű maradékot, vagy hidrogén-atomot jelent, Z pedig: valamely egy vegyértékű szénhidrogén-maradékot, pl. valamely alkil-gyököt, vagy hidrogén-atomot jelent). Az alkiltiokajrbonil-halogenidek közül igen jól felhasználhatók pl. a következők: metiltiokarbonüklorid, etiltiokarbonilklorid, butiltiokarbonilklorid, benzütiokarbonilklorid stb. A reakciót általában célszerű savlekötőszerek jelenlétében végezni, de szerepelhetnek savlekötőszerként az aminosavészterek is, ez utóbbi esetben 2 mol. aminosavésztert célszerű 1 mol. savkloridszármazékkal reagáltatni. Az acilezéshez használt alkiltiokarbonil-halogenidek részben ismert, részben le nem írt vegyületek. Az irodalomban le nem írt alkiltiokarbonil-halogenidek általában előállíthatók olyan módon, hogy foszgént a kívánt alkilgyököt tartalmazó merkaptán-származékkal reagáltatunk, esetleg alumíniumklorid katalizátor jelenlétében. Az eljárás termékei értékes közbeeső termékei a peptid-szintéziseknek, egy részük pedig bakteriosztatikus hatással bír. Példák: 1. N-benziltiokarbonil-glicin előállítása. 1,5 g glicint 30 ml vízben oldunk és 4,2 g nátriumhidrokarbonát hozzáadása után, jegesvizes hűtés és keverés közben, 2.9 ml benzütiokarbonilklorid és 20 ml dioxán elegyét csöpögtetjük hozzá pár perc alatt, majd egy órán át szobahőfokon keverjük. 5n sósavval megsavanyítva kiválik, az N-benziltiokarbonilglicin, melyet jégbehűtés után nucscsolunk, vízzel mosunk és szárítunk. Kb. 90%-os kitermeléssel 150—152°-on olvadó terméket kapunk. A vegyület tetrahidrofurános oldatából petroléterrel való kicsapással tisztítható és így 152°on olvadó, teljesen tiszta termékhez jutunk. 2. N-benziltiokarbonil-alanin előállítása. 1,78 g alanint 30 ml vízben oldunk és 1,2 g magnéziumoxid hozzáadása után jegesvizes hűtés és keverés közben 2,9 ml benzütiokarbonilklorid és 20 ml dioxán elegyét csepegtetjük hozzá. Utána IV2 órán át szobahőfokon keverjük, a kevés oldatlant leszűrjük, az anyalúgot 5n sósavval megsavanyítjuk és a jégbehűtött reakcióelegyet lenuccsoljuk. 85% kitermeléssel kapjuk a 176—178°-on olvadó N-benziltiokarbonil-alanint, mely 96%-os alkoholból kristályosítva, 177—178°-on olvad. Nitrogén tartalma: 5,9% (a számított 5,86%), kén-tartalma: 13,6% (a számított 13,4%). 3. N-benzütiokarbonil-feninalanin előállítása. 1,5 g ^-fenilalanint 30 ml vízben szuszpendálunk, majd 2,1 g nátriumbikarbonátot adunk hozzá és hozzácsepegtetjük 1,4 ml benzütiokarbonilklorid és 15 ml absz. dioxán elegyét. Jegesvizes hűtés közben egy órán át keverjük, majd 1 órán át szobahőfokon keverjük. A kevés oldatlanról leszűrjük, 5n sósavval megsavanyítjuk, majd a kiváló benzütiokarbonil-származékot lenuccsoljuk és így kb. 80% kitermeléssel a 112° körül olvadó N-benziltiokarbonil^-fenilalanint nyerjük. 4. N-metütiokarbonilglicin-etilészter előállítása. 7,7 g glicin-etilésztert 3,3 ml metiltiokarbonüklorid 60 ml száraz kloroformban való oldatával jegelés közben elegyítünk, az oldatot éjjelen át jégszekrényben állni hagyjuk, majd vízzel és n. sósavval kimossuk, vákuumban bepároljuk. A maradékot petroléterrel nuccsoljuk. Jój kitermeléssel kapjuk az 55—56°-on olvadó terméket.
