144503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.503, SZÁM 39, c. OSZTÁLY — CE-259. ALAPSZÁM Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására Centre National de la Recherche Scientifique, Paris. Bejelentő által megnevezett feltalálók: Chapire Adolphe mérnök, Paris, Magát Michel mérnök Bourg-4a-Reine és Danon-né, szül. Sebban Jeanne mérnök Paris A bejelentés napja: 1956. április 27. Franciaországi elsőbbsége: 1955. április 29. A találmány eljárásra vonatkozik kapcsolt ko­polimérek előállítására. A kapcsolt kopolimérek tudvalevőleg valamely Am polimernek centrális láncából állnak, amelyre -egy másik Bn polimernek egy vagy több oldallánca van rákapcsolva. Ez vázlatosan a következőképpen tüntethető fel: B—B—B—B—B I A—A—A—A—A—A—A—A B—B—B—B A kapcsolt kopolimérek tulajdonságai általában nagyon különböznek a közönséges kopolimérekétől. Ez utóbbiak A és B elemekből vannak összetéve, amelyek egyenes vagy elágazó láncban története­sen, pl. a következőképpen vannak elosztva: A—B—B—A—B—A—A—A—B Ez utóbbi kopolimérek általában két Ap és Bq homopolimérnek tulajdonságai közé eső tulajdon­ságokkal rendelkeznek, míg a kapcsolt kopolimérek egyidejűleg az Ap homopolimér bizonyos és a Bp homopolimér más tulajdonságaival is rendelkez­hetnek. A kapcsolt kopolimérek tehát oly vegyü­letcsoportot alkotnak, amelynek tulajdonságai a szokványos plasztikus anyagok tulajdonságaitól el­térnek. Kapcsolt kopolimérek előállításánál a találmány szerint polietilénből indulunk ki, amelyre egy másik polimernek legalább egy oldalláncát kap­csoljuk. E célból a polietilént oxigén (levegő) jelen­létében ionizáló sugárzás hatásának tesszük ki, majd a polietilént mono- vagy polietilén-vegyület­tel hozzuk össze, melynek polimérizációját meg­indítja oly feltételek mellett, hogy a polimerizált etilénvegyületnek több lánca kapcsoltassák rá a kiindulási polietilénre, aholis a rákapcsolt láncok hossza és száma a mindenkori reakciófeltételektől, az ionizáló sugárzási feltételektől, valamint a tu­lajdonképpeni rákapcsolási reakciótól függ. A találmány továbbá bizonyos, más intézkedése­ket is felölel, amelyek célszerűen egyidejűleg talál­nak alkalmazást és amelyeket alább részletesen is­mertetünk. Ezen intézkedések egyike szerint a be­sugárzott polietilént hevítésnek vetjük alá, a rá­kapcsolandó etilén-monomer jelenlétében és cél­szerűen oxigén (levegő) távollétében, aholis a re­akció hőmérséklete gyakorlatilag 40° és 180° kö­zött fekszik. Egy további intézkedés szerint a rákapcsolandó etilén-monomert közömbös oldószerben feloldjuk, aholis az oldat töménysége határozza meg a rákap­csolt oldalláncok hosszát. Egy további intézkedés szerint az etilén-mono­merhez, vagy ennek oldatához, közömbös oldószer­ben, az átvitelt serkentő szert, pl. merkaptánt vagy klórtartalmú származékot adunk hozzá. A rákapcsolás történhet szemcsés polietilénre Vagy félig kész vagy kész polietilén-tárgyakra, me­lyek meghatározott alakúak lehetnek (film, lap vagy más) anélkül, hogy ez az alak a reakció fo­lyamán megváltoznék, ámbár a tárgyak méretei az etilénpolimérnek a polietilénre kapcsolása foly­tán tetemesen megnövekedhetnek. "Bizonyos felté­telek mellett oly tárgyakat kapunk, amelyek meg­őrizték eredeti alakjukat, de amelyeknek felületi tulajdonságai megváltoztak. Így pl. ha a rákapcso­landó etilén-monomert ésszerűen választottuk meg, akkor a polietilén kopolimérje, a felületi tulajdon­ságok módosulása folytán jól tűr bizonyos festéke­ket vagy nyomdai tintákat. Sőt bizonyos szénbid­rogénvegyület beütéssel rendelkező hidrofil kép­lékeny anyagok is keletkezhetnek. Bizonyos esetekben a polietilén szerkezetét is módosíthatjuk, így különösen csökkenthetjük an­nak porozitását. Egyébként az ionizáló sugárzás mineműségének megfelelő megválasztásával, mely kemény vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom