144502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélöntecsek öntésére

0 Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.502. SZÁM 18. b. 8-23. OSZTÁLY - GE-255. ALAPSZÁM Eljárás acélöntecsek öntésére A Magyar Állam, mint a feltaláló: Csépai Dezső kohómérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1956. április 10. A csillapítatlan acél fő jellemvonása, hogy öntése és megmerevedése közben erős gázfejlődés megy benne végbe. Ez a gázfejlődés az acéltuskó megmerevedésének kezdetén előnyös, mert ez biztosítja a csillapítatlan acéltuskó szennyezőkben igen szegény külső kérgét. Amint a szükséges vastagságú tiszta kéreg létrejött, a gázfejlődés további folytatódása már csak annyiban szükséges, hogy a fogyási üreggel körülbelül egyenlő térfogatú, megfelelően elosztott gázhólyagokat hozzon létre, amelyek hengerléskor összehegednek. Minél hosszabb ideig tart a gázfejlődés a továbbfeldolgozás szempontjából szükséges tiszta kéreg létrejötte és a tuskó tetejének befagyása között, annál dúsultabb lesz a tuskó közepe S-ben és P-ban, ami a csillapítatlan acél igen nagy hátránya és annál több fölösleges és dúsult felületű gázhólyagot fog tartalmazni. A jó minőségű csillapítatlan acél előállításához szükséges gázfejlődés erősségét az acél C, Mn és oldott FeO tartalmával lehet szabályozni. A tiszta kéreg kialakulása után az öntecs tetejének gyors lefagyasztását és ezzel a gázfejlődés elfojtását ún. „üvegnyakú" kokillákban lehet legkönnyebben elérni. Az eddig ismert öntéstechnológiai eljárások szerint az üvegnyakú „kokillákban a csillapítatlan acél lefagyasztását kétféle módon végezték: 1. Az üvegnyakú kokillákba felső öntéssel olyan csillapítatlan acélt öntöttek, amely leöntés után kismértékben emelkedett. A kokillát nem öntötték egészen tele, hanem az öntést a kokillanyak aljánál abbahagyták. Az öntés befejezése után egy fedőt ékeltek a kokilla tetejére, amely pontosan ráillett a kokilla leszűkített, felső nyílására. A folyékony acélban továbbfejlődő gázok a folyékony acél szintjét felemelték a kokillafedőig, amellyel érintkezve az acéltuskó teteje befagyott és a gázfejlődés a fogyási üreget kiegyenlítő gázhólyagok létrejötte után megszűnt. Ennek a módszernek hátrányai a következők: a) A leírt módszer kizárólag felső öntésnél alkalmazható, ugyanis a fedőknek a kokillákra való helyezése és leékelése csak egyenként öntött acéltuskóknál vihető keresztül. Viszont felülről való öntésnél az acél végső színtmagasságának beállítása nehéz, márpedig adott összetételű csillapítatlan acél esetén az öntés befejezése és az acéltuskó tetejének befagyása között eltelt időt a kokilla felső színtje és a folyékony acél színtje közötti távolság határozza meg. b) Az a) alatt leírt nehézségek miatt ún. „emelkedő" típusú csillapítatlan acélt kell 1. alatt leírt módszer alkalmazása esetén gyártani. Az ilyen acélból öntött tüskök külső hólyagkoszorúja közel van a felülethez. Ez a körülmény erősen rontja a hengerelt gyártmányok felületét. 2. Az acéltuskó leöntése után —• miután a folyékony acélfelszín szélén szilárd kéreg képződött — egy súlyos öntöttvas fedőt helyeznek a tuskó tetejére, amely nagy hőelvonóképességének segítségével befagyasztja az acéltuskó tetejét. Ennek a módszernek hátrányai a következők: a) A lefagyasztást előidéző fedőt legfeljebb 3—4 perccel a tuskó öntésének befejezése után lehet av, acéltuskó tetejére helyezni, különben a folyékony acél a fedő és a kokilla között feltör. Emiatt nem biztosítható a S és P dúsulás lecsökkentése szempontjából legelőnyösebb max. 2,5 perces gázfejlődés az öntés befejezése után. b) A nehéz fedőknek a kokillákba való leeresztése a tuskó tetejéig csak segéddaruval végezhető el és habár alsó öntés esetén is alkalmazható, de az egy öntőtáblán öntött acéltuskók nem fagyaszthatok le egyidőben. A gázfejlődés idejének az optimális max. 2,5 percen túl való elhúzódása növeli a tuskó belsejében a S és P dúsulásokat, a tuskók különböző befagyási ideje pedig az acél minőségének egyenletességét teszi lehetetlenné. A találmány célja az acélöntecsek minőségének valamint kihozatalának javítása. Lényege: Eljárás csillapítatlan acélöntecseknek üvegnyakú kokillákba való öntésére oly módon, hogy az acélt előre felékelt fedőkkel ellátott kokillákban alsó öntéssel végezzük és az öntést úgy szabályozzuk, hogy a befejezéstől számítva az öntecsek lefagyasztása kb. 2,5 percen belül megtörténjen. A csillapított acélöntecsek öntésénél pedig úgy járunk el, hogy az előre felékelt fedőkkel ellátott kokillákba szintén alsó öntéssel öntjük a csillapított acélt mindaddig, amíg a kokillák teljesen megtelnek és ezután a kokilláknál a tetszés szerinti mérettel hosszabbra készített beöntő tölcséren ke-