144435. lajstromszámú szabadalom • Pályafelépítményi mérőkocsi

Megjelent: 1958. november 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.435. SZÁM 26. c. OSZTÁLY — Be—500. ALAPSZÁM Pályafelépítményi mérőkocsi A Magyar Állam, mint a feltaláló Bereznai Oszkár oki. gépészmérnök, MÄV főtanácsos Budapest, jogutódja A bejelentés napja: 1955. szeptember 21. A találmány futóműből és kocsiszekrényből álló pályafelépítményi mérőkocsi. Mint ismeretes, a pályafelépítményi mérőkocsikat vasúti pályák jóságát meghatározó jellemzők mérésére használják. Ezek részben a vágánysíkban, részben erre merőleges irányban jelentkeznek és a kocsiszekrényben elhelyezett regisztráló műszerre továbbítódnak. Az első csoportba tartozó jellemzők közül legfontosabbak az ívsugarak, az irányhibák és a nyomtáv, a második csoportban pedig a vágánysík statikus és dinamikus deformációi, valamint a túlemelés. Ezeket a jellemzőket egy ismert javaslat értelmében egyrészt két háromtengelyű forgóalváz között elrendezett egytengelyű kerékpár, másrészt a háromtengelyű forgóalvázak egyikének mozgásaiból származtatják és regisztrálják. A mérési hibákat lehetőleg nagy kitérések útján igyekeznek kiküszöbölni. Más ismert javaslat értelmében az egytengelyű középső kerékpárt többtengelyű forgóalvázzal helyettesítik. Javasolták azt is, hogy a jellemzőket két háromtengelyű forgóalvázon futó pályafelépítményi mérőkocsi egyik forgóalvázának mozgásaiból vezessék le. A két utóbbi esetben a sínszálak letapogatásához tapintókat is alkalmaznak. Amint látható, az ismert pályafelépítményi mérőkocsik hasonlítanak egymáshoz, amennyiben legalább két forgóalvázuk van. További közös vonásuk, hogy a vágánysík torzulásainak és a túlemelésnek meghatározására giroszkópos rendszereket alkalmaznak. Forgóalvázas járművek és giroszkópos berendezések azonban költséges tételek és ezért az ismert pályafelépítményi mérőkocsik előállításának költségei jelentékenyek. A találmány célja oly pályafelépítményi mérőkocsi létesítése, amelynek szerkezete egyszerű és előállítási költségei mérsékeltek, anélkül, hogy a mérés szabatosságán csorba esnék. Mindenekelőtt forgóalvázas járművek és forgóalvázak kiküszöbölése a cél. Á találmány értelmében ezt azzal érjük el, hogy a jellemzőket legalább részben oly mérőalváz útján határozzuk meg, amely hengeres futófelületű kerékpárokon ágyazva a kocsiszekrény alatt szabadonfutóan van elrendezve. Ily mérőalváz alkalmazása lehetővé teszi, hogy magát a mérőjárművet kéttengelyes pályafelépítményi mérőkocsiként alakítsuk ki, minthogy ennek futószerkezete a mérések foganatosítását illetően már nem bír jelentőséggel és így szabadon választható meg. A mérőalváz alkalmazásával továbbá előnyös módon lehetővé válik a giroszkópos rendszerek kiküszöbölése, mégpedig igen egyszerű módon. Mint ismeretes, a giroszkópos rendszereket a pályafelépítményi méréstechnikában a vágánysík statikus deformációinak és a túlemelésnek meghatározásához szükséges műhorizont létesítése végett alkalmazzák. Ha e torzulást és a túlemelést közvetlenül mérhetnők, giroszkópos műhorizontok fölöslegesekké válnának. Kimutatható mármost, hogy a sínszál fölső élének a túlemelési szakaszokat és az ezekhez kétoldalt fölvezető rámpákat magábafoglaló része mint vonal a két sínszál viszonylagos függőleges szöghelyzetét jellemző differenciálgörbe integrálgörbéjeként fogható fel. Ha a differenciálgörbe ismeretes, a megfelelő integrálgörbét a differenciális értékek integrálásával határozhatjuk meg. A találmány szerinti pályafelépítményi mérőkocsi mérőalváza azonban könnyen felhasználható a sínszálak viszonylagos függőleges szöghelyzetének mérésére, ha harántirányú tengely körül egymáshoz viszonyítva szög alatt elállítható két alvázrészre osztjuk meg és a kerékpárokon rugózás nélkül ágyazzuk, úgyhogy a mérőalváz részei szabadon illeszkedhessenek a sínszálak mindenkori függőleges szöghelyzetéhez. A mérőalváz részeinek viszonylagos elfordulása így egyben a sínszálak viszonylagos függőleges szöghelyzetének mértéke is. A regisztráló szerkezet által e szöghelyzet függvényében fölrajzolt görbe tehát a keresett differenciálgörbe, amely egyúttal megadja a vágánysík statikus deformációját is. E differenciálgörbe integrálásával viszont oly görbéhez jutunk, amely a túlemelésre jellemző. A mérőalváz fölhasználható továbbá a vágánysík dinamikus deformációinak, valamint ezek különbségének mérésére. A mérőalváz evégből a pályafelépítményi mérőkocsi egytengelyű kerékpárjával dolgozik együtt, a mérőalváz maga pedig mint a sínszálak vonatkoztatási rendszere érvényesül. A