144432. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás hevítő kemence

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.432. SZÁM 21. h. 1—12. OSZTÁLY — BA—956. ALAPSZÁM Nagyfrekvenciás hevítő kemence A Magyar Állam, mint a feltaláló, Balázs József technikus budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1955. október 29. A találmány olyan nagyfrekvenciás hevítő kemence, amely laboratóriumi használatra való, az acél szén- és kéntartalmának meghatározására szolgál és az ismert megoldásoktól jobb hatásfoka, továbbá kényelmesebb használhatóságot biztosító szerkezeti kivitele folytán előnyösen különbözik. A találmány részben a kemence szerkezeti felépítésére, részben az indukciós hevítést közvetítő indukáló tekercset villamos árammal tápláló csőgenerátor rezgőkörének elektromos elrendezésére vonatkozik. A találmány szerint a kemence égető csövének felső és alsó végéhez gázzáró módon egy gázbevezető ill. elvezető nyílás csatlakozik, amelyek egy-egy zárórészben vannak kiképezve. Az alsó zárórészhez egyrészt felfelé, az égető csőbe benyúló, az elégetendő anyag hordozására szolgáló tartórész, másrészt pedig lefelé nyúló, egyenesben vezetett tartórúd csatlakozik, amelynek az egyenesvezetékben mozgatásával az elégetendő minta kényelmesen és gyorsan az égetőcsőbe bevezethető és abból eltávolítható. A tartórész pl. felületén áttöréssel ellátott cső lehet, amelynek belső tere a gázvezető nyíláshoz csatlakozik, felső végén pedig a minta elhelyezésére alkalmas tálca van kiképezve, ill. megerősítve. A tartórész tartórúd] a olyan bütyökkel lehet ellátva, amely egy ütközővel együttműködve, az alsó zárórészt csukott helyzetében elreteszeli. A találmány egy kiviteli alakját a rajzmelléklet tünteti fel, amelyen az 1. ábra a kemence mechanikai felépítését, a 2. ábra a nagyfrekvenciás fűtőáramot adó csőgenerátort tünteti fel. Az 1. ábra szerinti kemencében az elégetés révén megvizsgálandó acélforgácsot az 1 hőálló anyagból, pl. égetett anyagból való csészébe kell helyezni. Az elégetés a jól elzárható 2 égető csőben történik, amely pl. üvegből lehet. Az égetőcsövet a nagyfrekvenciás áramot vezető 3 indukáló tekercs veszi körül, amely előnyösen külső felületén ezüstözött vörösréz csőből van hajlítva, amelyet belsejében áramló vízzel lehet hűteni. Az égetőcső végeit a 4. ill. 5. tárcsák furatai veszik fel, amelyekben a cső terét elzáró 6 tömítőgyűrűk vannak elrendezve. A 4—5 tárcsákat körben elrendezett 7 távolságtartó rudak kapcsolják egymáshoz, kerületüket pedig a 8 védőrács veszi körül, amelyen át a kemence belseje megfigyelhető. Az égető cső terét felül 8 fedél zárja el; a beleillesztett 9 csövön át a kemence üzeméhez szükséges gáz, pl. oxigén vezethető be. A 8 fedél leszorítására 10 csavar szolgál, amely félrebillenthető kengyelen halad át. Az égetőcsészét hordozó tálca perforált 11 üvegcső felső végén, ez pedig 13 vezetékben mozgó függőleges 12 tartórudon van megerősítve, amellyel a kemence terébe könnyen bevihető és abból eltávolítható. Ha a 12 tartórudat a 14 karnál fogva rajzolt helyzetébe fordítjuk, akkor a 15 bütyök a 16 ütköző fölé csúszik és a csészét a kellő helyen rögzíti. Egyúttal a 17 gumi dugó az égető cső alsó nyílását elzárja. A csőben fejlődő égéstermékek a 18 csövön át távolíthatók el. Mint a fentiekből látható, a kemence igen egyszerű kivitelű és igen kényelmesen kezelhető. Lényeges, hogy az égető cső is könnyen kicserélhető. A fűtéshez használt nagyfrekvenciás áramot ismert módon öngerjesztésű csőgenerátorral állítjuk elő. Ennek vázlatát a 2. ábra mutatja, amelyen 1 a fűtőtranszformátor szekunderje, 2 és 3 két parallel kapcsolt elektroncső, C5 és L5 az egyenirányítással kapott anódfeszültség simítására, C3 és C4 a rezgőkörnek az egyenáramú forrástól elválasztására, R3, R4 a vadrezgések megakadályozására való, L6 és R5 pedig rácslevezető ellenállás. A találmány szerint használandó csőgenerátor az ismertektől a rezgőkör összetételében különbözik, amelynek lényege az, hogy a hevítendő anyagot tartalmazó Ll indukáló tekercs egy Cl kondenzátorral van párhuzamosan kapcsolva és az így előálló rezgőkör egy további L2 és C2 rezgőkörrel van csatolva. A rezgőkör különböző helyein uralkodó áramerősség a rezgőkör alkatrészeinek méretezésétől függ. A tapasztalás szerint, ha az indukáló tekercscsel párhuzamos kondenzátor kapacitását a másikénál nagyobbra, pl. négyszerese és hatszorosa közötti értékűre vesszük, akkor az indukáló tekercsben uralkodó áramerősség is nagyobb lesz a csatolt (C2, L2) körben keringő áram erősségénél.