144400. lajstromszámú szabadalom • Tisztító berendezés szűrőkendők számára

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.400. SZÁM 50. e. OSZTÁLY — LU-94. ALAPSZÁM .Tisztító berendezés szűrőkendők számára VEB Lufttechnische Anlagen Berlin, Berlin-Lichtenberg A bejelentő által megnevezett feltalálók: Beck Alfred mérnök, Dresden, Maass Wilhelm mérnök, Berlin-Friédrichsfelde, Breitling Kurt mérnök, Dresden Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. április 7. Bejelentés napja: 1957. március 8. A találmány tárgya ütögetéssel működő tisztítóberendezés szűrőkendők számára, amellyel a szűrőkendők megbízható és kifogástalan tisztítását érhetjük el. Poralakú lebegő tisztátalanságoknak a levegőből és egyéb gázokból történő kiszűrésére szűrőkendő pályákat és szűrőcsatornákat használnak. A porréteg alakjában lerakódik a légárammal fújtatott kendőfelületekre. Ez a folyamat egy bizonyos mértékig kívánatos, mert a szűrőhatást lényegesen elősegíti és fokozza. A kendőfelületeket egy bizonyos üzemeltetési idő után azonban tisztítani —< regenerálni —< kell, ami a kendőfelületekhez tapadt porréteget nagymértékben eltávolítja. Erre számos berendezés és eljárás ismeretes, amelyek célja, hogy a regenerálás időtartamát lehetőleg lerövidítsék. A szűrőkendők tisztítására a legismertebb módszer a szűrőelemek, ill. csatornák rázása, öblítő légáram egyidejű alkalmazása mellett. Ez a regenerálás azonban hátrányokkal jár. amelyek szorgosabb vizsgálata alapján kiderül, hogy ez a munkamód kevéssé hatásos. A szűrőcsatornák „rázása" úgy történik, hogy ezeket a szűrőberendezés házának csupán egyik oldalán — főrészt alul — kifeszítik. Felül a kendőt segédberendezésen erősítjük meg, a berendezés bütykös tárcsa és emelőkar közbeiktatásával működik. Eközben a szűrőfejet lassan süllyesztjük, majd pedig rugóerő segítségével, hirtelen felfelé mozgatjuk. Ilyen módon a szűrőcsatorna hirtelen megfeszül, ami a rátapadó porréteg lerázására vezet. A por leválását ugyanakkor a tiszta levegő irányából a poros levegő felé áramló öblítő levegőárammal elősegítjük. A szűrőfcendőknek az emelő-, ill. rázósezrkezet csupán egyik oldalán való megerősítése a szűrő különféle részei számára egyenlőtlen mozgásmennyiségeket határoz meg. Á rázóberendezés segítségével a felső részt pl. erősen süllyesztjük, viszont az alsó, a házon megerősített rész csak lazul, de alig mozog. A rázási művelet egyenlőtlenségeinek megfelelően a szűrőkendők megfeszülése a rázási hossznak megfelelő emelkedésnél is egyenlőtlenül oszlik el, aminek következtében az erősen mozgatott helyeken a porréteg megfelélő mértékben kihull, a kevésbé vagy pedig egyáltalában nem mozduló részeken pedig regenerálás alig történik. Ezt a hátrányt az öblítő légáram alkalmazásával sem lehet /csökkenteni, mert az, mint minden gázáramlás, a legkisebb ellenállás irányában mozog, tehát a szűrőkendőn gyakorlatilag csak azokon a helyeken hatol át, amely helyekről a porréteg a rázás révén már lehullott. Az erősen elpiszkolódott szűrőkendőfelületeket ezek szerint az öblítő légáram kikerüli. Hogy ennél a munkamódnál a regenerációs folyamatot előnyösebbé tehessük, lényegesen hosszabb és erősebb rázási folyamatot kell alkalmazni, amiből viszont energia- és időveszteség származik, emellett pedig nagy nyomással és nagy öblítőlég-mennyiséggel kell dolgozni. Egyik módszer sem gazdaságos és emellett a közepes szűrőteljesítményt is leszállítja. A szűrőkendőknek a lánc irányában történő, az erős rázási folyamat okozta hirtelen rántása a kendőpályák gyors megnyúlását és hibás szemek képződését okozza. A találmány mindezen hátrányokat kiküszöböli, amikor azt javasolja, hogy a szűrőkendők tisztítását ütögetéssel kell megvalósítani. A szűrőcsatornák tisztítási idejének hatásos csökkentése természetesen csak úgy érhető el, ha az ismert rázóeljárás helyett ténylegesen ütögetőeljárásra térünk át, amely azonban csak a szűrő hosszirányában, ne pedig annak keresztirányában működjék. Ezenfelül a szűrőkendőt érő ütés a porréteg oldaláról kell, hogy történjék, mert különben a por egy része a szűrőkendő li-