144391. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkondenzátor koncentrikus elektródákkal

Megjelent: 1958. november 1-én, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.391. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — TE—129. ALAPSZÁM Vákuumkondenzátqr koncentrikus elektródákkal TESLA národni podnik, Praha—Hloubetin, Csehszlovákia Feltaláló: Dr. Espe Werner, Bratislava Bejelentés napja: 1956. július 13. A jelen találmány olyan vákuumkondenzátorokra vonatkozik, melyek az eddig ismert szerkezeti megoldások számos hátrányát megszüntetik és elsősorban a kondenzátorok gyártásánál felmerülő nehézségeket küszöbölik ki. Mint az 1. ábrán látható, egy vákuumkondenzátor általában két gyűrű- vagy hengeralakú —1, 2— elektródából áll, melyek —3— támasztópecek segítségével vannak a —4— üvegbe beforrasztott —5— hozzávezetésekkel összekötve. Az ilyen szerkezeti megoldásnál azonban nagyon nehéz a hozzávezetés beforrasztásakor az elektródák közötti pontos és koncentrikus távolságot betartani. Ezenkívül az elektródák hűtése nagyon kedvezőtlen, különösen a belső elektródáé, melyről a hő üzem közben nem tud szabadon kisugározni. A találmány ezeket a hátrányokat kiküszöböli. Az egyik végükön zárt, üres hengerek alakjában kialakított koncentrikus elektródákkal ellátott, találmány szerinti vákuumkondenzátort az jellemzi, hogy legalábbis a belső elektróda gyakorlatilag teljes felületével érintkezik a környező levegővel úgy, hogy kívülről jó hűtést kap, illetőleg megfelelő hűtőközegek segítségével pl. áramló levegővel, vagy hűtőfolyadékkal hűthető. A találmányt a csatolt rajzok 2.-6. ábrája alapján, amelyek a találmány szerinti vákuumkondenzátorok néhány kiviteli példáját szemléltetik, fogjuk közelebbről ismertetni. A 2. ábrán, mely a találmány szerinti vákuumkondenzátor egyik kiviteli példáját mutatja, —6— a belső, —7— pedig a külső elektródát jelöli. Ezeket az elektródákat az üvegbe való beforrasztáshoz alkalmas anyagból, pl. rézből vagy kovár-ból készült —8—• és —9—• forrasztógyűrűk segítségével a —10— és —11— helyeken a vákuumkondenzátor külső üvegfalához hozzáforrasztjuk. A —8— és —9— forrasztógyűrűk a —13—• helyen keményforrasszal vákuumzáróan vannak a kondenzátor elektródáihoz hozzáforrasztva. A —12—• külső üvegcső eredetileg két részből áll. Az elektródák hozzáforrasztása után ezt a két részt a •—14—• helyen egymással összekötjük. —15—tel vázlatosan egy csövet jelöltünk, melyen keresztül a belső elektróda üregébe levegő fúvatható. Bizonyos esetekben a külső elektródát is kívánatos jól hűteni, bár a második ábrán szemléltetett szerkezeti megoldásnál, ennek az elektródának nagymértékű hűtését hővezetés útján biztosítottuk, különösen ha a —7— külső elektróda zárt végét valamely hűtőközeggel pl. áramló levegővel hűtjük. A 3. ábra a jelen találmány alapgondolatának olyan kiviteli alakját mutatja, mely lehetővé teszi a külső elektróda fokozott hűtését is. A külső —16— elektróda egyik végén itt is zárt, hengeralakú és a —17— belső elektródát koncentrikusan veszi körül. Ennek következtében a —18— csőalakú üvegkötés hossza természetesen csökkentve van. Hogy átütési biztonságát ennek dacára a 2. ábrának megfelelő szerkezeti megoldással azonos értékre emeljük, célszerű az üvegtestet hullámosra kialakítani. Ennél is rézből vagy kővárból készült —19— forrasztógyűrűket alkalmazunk, melyek a —20— helyeken a kondenzátor elektródáival vákuumzáróan vannak összeforrasztva, ugyanakkor pedig- a külső elektróda —21— meghoszszabbítása arra szolgál, hogy az üvegfém forrasztási helyet a kondenzátor erőterével szemben árnyékolja. Az elektródák koncentrikus beforrasztása és a közöttük levő helyes távolság biztosítása, valamint valamely meghatározott kapacitásértéknek pontos beállítása a szóbanfargó szerkezeti megoldásnál rendkívül egyszerűen keresztülvihető, mint a 4. ábrából látható. E célból a kondenzátorelektródák zárt végeit —22—- és —23— csőalakú bemélyedésekkel lehet ellátni, melyek a —24— központosító- és távolságtartó pecek felvételére szolgálnak. Ezeknek a bemélyedéseknek —25— élei, csúcskisülések elkerülése céljából, természetesen megfelelően legömbölyítendők. A —24— távolságtartó pecek felületi kisülések elkerülése céljából hullámos vagy harangalakú felülettel alakítható ki. A pecek előnyösen jó minőségű kerámiai anyagból vagy kvarcból készül. Ha — amint az 5. ábrán látható — a külső kondenzátorelektródában a pecek felvételére szolgáló —26— mélyedés nyitott, akkor a pálca-alakú —27