144386. lajstromszámú szabadalom • Öngyújtó

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL : SZABADALMI LEÍRÁS \ 144.386. SZÁM b 44. b. OSZTÁLY - PI-103. ALAPSZÁM öngyújtó Prihoda István festőművész, Budapest Bejelentés napja: 1956. április 20. Pótszabadalom a 143,146 lajstromszámú törzssza badalomhoz A találmány olyan öngyújtóra vonatkozik, melynek a törzsön harántirányban kilengethetően ágyazott fedele és a fedéllel együtt elmozduló gyújtószerkezete, továbbá a fedél és a törzs kölcsönös illeszkedési felületére harántirányban elmozdíthatóan ágyazott kanócvezetéke van. A törzsszabadalom efajta kialakítású öngyújtót ír le, melynek olyan kanócvezetéke van, melyet a fedél zárásakor a kanócvezetéken kialakított rézsútos pálya állít tartalék helyzetbe. Ez a rézsútos pálya a kanócvezeték palástján lehet kialakítva és a fedéllel kényszerkapcsolatban van. E rézsútos pálya a kanócvezeték felső végén is kialakítható. Ebben az esetben a kanócvezetéket rúgó terheli. Ennél a megoldásnál a kanócvezeték palástján a rézsútos pályát gyakorlatilag csak úgy lehet kialakítani, hogy e pálya kimetszése közlekedik az üzemanyagot tartalmazó belső kanóctérrel. Ezért még járulékos tömítéseket is kell alkalmazni. A kanócvezeték felső végén kialakított rézsútos pálya esetében pedig járulékos rugót kell alkalmazni, azonkívül a rézsútos felületnek a fedélre kifejtett koptató hatása viszonylag nagy. A jelen találmány szerinti megoldásnál a kanócvezetéket állító szerkezetnek az oldalirányban kilendíthető fedél lengéscsapjával működtetett kétkarú emelője van. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a belső üzemanyagteret egyszerűbben és jobban lehet tömíteni, a szerkezet üzembiztosabb és könnyebben gyártható. A találmány értelmében továbbá a fentebb meghatározott fajtájú öngyújtónál a tűzkövet szorító tekercsrugót használjuk fel arra, hogy az a kilendíthető fedelet rugalmasan az illeszkedési felületre szorítsa és így jó tömítést biztosítson. Ezt azzal érjük el, hogy az említett tekercsrúgó a fedél forgáscsapjára a fedél kilendítési síkjára harántirányban támad. Célszerű kialakításnál a tekercsrúgó a forgácscsap furatán halad át, mely furat nem koaxiális a tekercsrúgó vezetékével. E tekercsrúgó feszítőerejének növelése céljából a tekercsrúgó tartócsapja a fedél fargáscsapjának furatába nyúlik. A találmány értelmében továbbá a szóbanlévő rendszerű öngyújtó egész fenekét az öngyújtótest hosszanti szimmetriasíkjának metszés vonalában fekvő tengely körül elforgathatóan alakítjuk ki. A fenéket az öngyújtó törzsön célszerűen olyan menetes csappal rögzítjük, melynek a törzsrészbe becsavarolható menetes része hoszszabb, mint a fenéknek az elforgathatóságához szükséges kiemelési magassága. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy az igen laposan kialakított öngyújtónak üzemanyaggal való megtöltésére, vagy az üzemanyagot felszívó betét cserélésére a fenék elforgatásakor az egész fenéknyílás rendelkezésre áll anélkül, hogy a fenéket az öngyújtó törzséről el kellene különíteni. A találmány példakénti kivitelét a mellékelt rajz mutatja: Az 1. ábra az öngyújtó hosszanti metszete, a 2. ábra az öngyújtó metszete az 1. ábra I—I vonala mentén, a 3. ábra a kanócvezetéket üzemképes helyzetben mutatja a hozzátartozó állítószerkezetével együtt, a 4. ábra az öngyújtó felülnézete a fedél kilen* dített helyzetében, az 5. ábra a feneket a törzsből kiemelt és 90°-al elfordított helyzetben mutatja. Az öngyújtónak —10— törzsén harántirányban kilendíthető —11— fedele van, mely fedélen van a gyújtószerkezet elrendezve. A gyújtó-; szerkezetet önmagában ismert módon a —12— dörzskerék, ezzel közös tengelyen ágyazott —13— recekerék, valamint a —14— tűzkövet a —12— dörzskeréknek szorító —15— tekercsrúgó és azt a —11— fedél —16— járatában előfeszítő —17— csavar alkotja, mely csavarnak —18— tartócsapjá van. A —19— kanócot az öngyújtó törzsében függőleges elmozdíthatóan ágyazott —20— kanócvezeték tartja. A —20— kanócvezetéket a —11-— fedél elmozdulásának függvényében a —21— kétkarú emelő mozgatja, mely a —22— bütykével kapaszkodik a —20— kanócvezeték megfelelő kimetszésébe. A kétkarú emelőnek a —23— felülete, miként az a 3. ábrából látható, az öngyújtó fedélnek kilendített helyzetében rézsútosan áll ki az öngyújtó törzséből a —21— kétkarú emelőnek a kanócvezetéktől elfordított —24—- végét a —25— tekercsrúgó terheli. A törzshöz viszonyítva harántirányban való kilendíthetőség végett a —15— fedélnek a