144367. lajstromszámú szabadalom • Széles frekvenciasávban kihangolható antenna csatoló egység
Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.367. SZÁM 21. a4 64-77. OSZTÁLY — VA—669. ALAPSZÁM Széles frekvenciasávban kihangolható antenna csatoló egység Bejelentő: Budavox Budapesti Híradástechnikai Vállalat. Bejelentő által megnevezett feltaláló: Vágó István gyártmánytervező, budapesti lakos. Bejelentés időpontja: 1956. október 2. A találmány tárgya két forgókondenzátorral széles frekvenciasávban kihangolható és autotranszformátor segítségével szimmetrizálható csatoló egység aszimmetrikus tápvonalról táplált rövid- és középhullámú antennák betáplálására. Ismeretes, hogy a rövid- és középhullámú rádióadó berendezéseknél az antenna betáplálására szokás szerint használt tápvonalak az antennaberendezéshez közvetlenül nem kapcsolhatók a fellépő illesztetlenségek miatt. Ezért külön csatoló egységet kell használni, melynek további feladata szimmetrikus antennák esetén az aszimmetrikus tápvonalról szimmetrikus csatlakozási pontok biztosítása. Az említett feladatok megoldására használt csatoló egységek transzformátoros áramkörökből állnak. Ezekben a szimmetrizálást két egyenlő részből álló szekundér rész biztosítja, úgyhogy a szekundér Icát részében indukált feszültség egyenlő. Az impedancia illesztést az áramkörben alkalmazott kondenzátorokkal és önindukciós tekercsekkel biztosítják. A viszonylag nagyszámú áramköri elemen túlmenően e megoldás hátránya, hogy a rövid- és középhullámú sávban adó teljesítményekre készíthető transzformátor oknak nagy szórása miatt az illesztés nehezen megoldható szélesebb frekvenciasávon, Az illesztő és szinkronizáló egységeknek másik használatos megoldása, amikor a szimmetriáit kondenzátorok, illetve önindukciók segítségével történő fázistolással állítják be. Ezen megoldások fő hibája, hogy a szimmetria csak részbeni és a terheléstől függ. A találmány szerintii csatoló egység a szimmetrizálást autotranszformátor alkalmazásával, a kívánt impedancia beállítását pedig két forgókondenzátorral oldja meg. Ezáltal — az eddigi megoldásokban használt 6—10 áramköri etem helyett — .mindössze 1 önindukciós tekercs és 2 (1 soros és 1 párhuzamos) forgókondenzátor alkalmazásával biztosítja a csatoló egység feladatainak megoldását. A csatoló egység felépítését az 1. ábra kapcsán a következőkben ismertetjük. Az ábra baloldalán az illesztendő tápvonal (Z0 ) aszimmetrikus csatlakozási pontjai, jobboldalán pedig (a szimmetrikus táplálású) antenna csatlakozási pontjai vannak jelölve. A L jelölésű indukciós tekercs lényegében autotranszformátor, melynek primer kapcsai az A—B, szekundér kapcsai pedig a C—D pontok. A B pont földpotenciálon van, az A pont melegpont. A C és D pontok úgy vannak kiválasztva, hogy az A—B pontokra nagyfrekvenciás feszültséget kapcsolva, a 2/a ábrán a C—B és D—B pontok között ugyanakkora U feszültség legyen. Az impedancia viszonyokat vizsgálva, az antenna sugárzási és veszteségi impedanciája a Z impedanciával helyettesíthető (2/b ábra). Ekkor az A—B pontok közötti impedancia Zx=Ri-i+ja>Li (2/c ábra). A Cs és Cp forgókondenzátorok a Zp impedanciát illesztik az aszimmetrikus Zo hullámellenállású tápvonalhoz. A forgókondenzátor értékei az alábbiak: t —1 Xs = f RÍ (Z0 — RÍ) —Xi Xso s(o Xp Zo -1 Zo—Rí L*n XnO) Abban az esetben, ha yRi (Z0 —Rj) > .Xi, akkor vagy másik L tekercset kell alkalmazni, vagy Cs kondenzátorral sorba kell kötni még egy L tekercset. Fentiek szerint két paraméter változtatásával beállítható a kívánt impedancia érték, illetve változása a forgókondenzátorok változtatásával kihangolható. Az autotranszformátor alkalmazása révén a szimmetria, gyakorlatilag frekvencia függetlenül, pontosan beállítható. \ Szabadalmi igénypontok: 1. Széles sávban kihangolható csatoló egység, különösen aszimmetrikus tápvonalról táplált rövid- és középhullámú szimmetrikus anten-
