144361. lajstromszámú szabadalom • Esztergakés mechanikus rögzítésű lapkával
Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.361. SZÄM 49. a. 1—18. OSZTÁLY — Sa—889. ALAPSZÁM Esztergakés mechanikus rögzítésű lapkával A Magyar Állam, mint a feltaláló, Sztankó Lajos győri lakos jogutódja. Bejelentés napja: 1955. október 5. Ismeretes, hogy a forgácsoló, szerszámokat, különösképpen az esztergakéseket, takarékosság szempontjából keményfém, vagy gyorsácéllapkás kivitelben gyártják. A lapkák a késszárakra különböző forrasz-anyagokkal vannak rögzítve. Ezek hátrányai, hogy a forrasz-anyagok megömlesztéséhez szükséges magas hőfok által, kiváltképpen vörösréz alkalmazása esetében, amikor magas szilárdsági követelményeket támasztunk, a lapka anyaga forgácsolási szempontból káros hatásoknak van kitéve. De ezenkívül más számos hátrány is adódik. Ezért a fejlődés a mechanikus lapkarögzítési mód felé irányul. Az egész világon az utóbbi években számtalan elgondolás látott napvilágot, ezek /többé-kevésbé komplikált kivitelekkel biztosítják ugyan a mechanikus rögzítésű kések előnyeit, de majdnem mindegyiknek többek között az a fő hátránya, hogy a lapkából visszamaradó csonk az eredeti lapka nagyságéhoz mérten még a legjobb esetben is meghaladja a 30%-ot. Az eddig ismert kiviteleknél kivétel nélkül azt látjuk, hogy utánélezési technológia szempontjából éppen olyan gazdaságtalanok, minit a forrasztott kések. A kések a forgácsolásnál adódó kopásának a kiküszöbölésére tetemes lapkaanyagot kell eltávolítani ahhoz, hogy a kés eredeti geometriáját megkapja. Vannak olyan írott adatok is, ahol közlik, hogy a lapka kopásbóli vesztesége csak 0,3%, ezzel szemben a köszörülésből előálló veszteség 99,7%A találmány célja a fent említett hátrányok kiküszöbölése oly módon, hogy az esztergakés forgácsoló betét elhasználódásából a visszamaradó csonkveszteség egészen minimális legyen. A találmány lényege esztergakés mechanikus rözítésű lapkával, amelynél a kés szárában egy félgyűrű-alafcú lapkának megfelelő ívelt horony van kiképezve, majd ebbe a horonyba a horonynak megfelelő alakú vágólap van bélecsúsztatva körkörösen, mely vágólap megfelelő mechanikus rögzítés mellett végzi a forgácsolást. A találmányt részletesebben az alábbiakban ismertetjük: Egy kiviteli példáját a rajz szemlélteti. Az —1— szár, mely a gépbe való befogásra szolgál, téglány keresztmetszetű. A fejrész, ahová a félgyűrű alakú —3— betét lesz elhelyezve, egy diagonálisan lecsapott trapéz alak. Ebben van kiképezve a félgyűrű alakú lapkának megfelelő ívelt horony. A horonyban a betét, illetve a vágólap körben elforgatható. Ez az elforgatás szükséges a kopás és köszörülés utáni továbbállításhoz, illetőleg a következő vágólap egyben mint támaszték becsúsztatásához, A —3— betét rögzítése dörzs-, hajtás útján történik, amikor is a —2— szorítólappai és a belső kulcsnyílású csavarral —6— a betétet az —1— kés; szár íves hornyába szorítjuk. A —2— szorítólap illeszkedik az —1— késszár fejrészén látható diagonálisan lecsapott részéhez. A —2— szorítólap belső oldalán, tehát a betét és szorítólap között horony van bemunkálva, melybe egy kb. 1 mm vastag Fiber félgyűrű van bepréselve. Ennek rendeltetése a szorításból előálló súrlódó e"5 fokozása, valamint a —3— betét bizonyos kismértékű vastagsági különbségének kiegyenlítése. A —2— szorítólap egyik vége —5— forgácsterelőnek van kiképezve oly módon, hogy egy' 45°-os bemarás helyére keményfémből egy kb 3 mm vastag 'lapocskát forrasztunk. Az —5— forgácsterelő lapocska szögértéke általában a forgácsolásnál alkalmazott technológiai értékekhez igazodik. A vágóbetét kicserélése úgy történik, hogy a belső —8— kulcsnyílású csavart meglazítjuk és a betétet a helyéből az ívnek 'megfelelően kiforgatjuk, A betétek" élezése egyszerű módon, központosított élezorészlegnél a megfelelő szögértékre könnyen végrehajtható. A találmány előnyei a régi kivitelekkel szemben a következők: A visszamaradó csonk mérete mindössze az eredeti betét volumen jenek 5—7%-a. Ezzel szemben a különböző mechanikus rögzítésű kések betétlapjainak visszamaradó csonkja kb. 300/0 .
