144360. lajstromszámú szabadalom • Fogászati egyenes-darab

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.360. SZÁM 30. b. 1—9. OSZTÁLY — SE—532, ALAPSZÁM Fogászati egyenes-darab A Magyar Állam, mint a feltalálók, dr. Steiner Béla főorvos, Hauer György oki. gépészmérnök, Stolz László műszerész, budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. október 16. A találmány úgynevezett fogászati egyenes darab, melynek burkolatban elforgathatóan ágyazott üreges tengelye és ezt golyöszorító tengely közvetítésével hajtó, középdarabban ágyazott csuklós tengelye van. . A fogászati egyenes darabok rendeltetése a fogorvosi gyakorlatban használatos forgácsoló szerszámok, például fúrók, marók, csiszoló korongok befogása és pörgetése. A jó minőségű fogászati egyenes daraboktól megkívánják, hogy szerkezetük tartós legyen, még hosszú ideig tartó üzemi alatt se melegedjenek fel, zajtalanul fussanak: és a szerszámokat hatásosan és központosán fogják be. Az ismert fogászati egyénies darabok hátlánya általában, hogy alkatrészeik törékenyek, hajlamosak a berágódásra és huzamos üzemeltetés esetén meg nem engedett módon melegszenek. Ezeket a hátrányokat igyekeztek már golyós csapágyazással kiküszöbölni. A golyós csapágyazású fogászati egyenes darabok azonban elsősorban a méretek, különösen az átmérő viszonylagos -megnövekedése miatt nem terjedtek el, de szerelési szempontból sem voltak olyan megbízhatók, amint ezt az ilyen orvosi műszereknél jogosan megkívánják. A találmánnyal a fentiekben felsorolt hátrányokat kiküszöböltük A találmány alapja az a felismerés, hogy a csúszó csápágyazás a méretek nagyobb megnövekedése nélkül helyettesíthető gördülő ágyazással, ha tűgörgős csapágyakat alkalmazunk. A tűgörgős csapágyak elhelyezése azonban a fogászati egyenes darabok bevált és megszokott konstrukciójának, elsősorban a Sizerszámbefoa'ó szerkezet lényegének elvetése nélkül gya'borlatilasr c'?s'k úgy lehetséges, ha a találmány értelmében az üreges tengelyt tűgörgős csapágyak útján közvetlenül a' burkolatban, a csuklós tengelyt viszont ugyancsak tűgörgős csapágyak útján, azonban tengelyirányban eltolhatóan, de el nem forgathatóan vezetett persely közbeiktatásával a középdarabban ágyazzuk'. A tűgörgős csapágyazás ilyen megoldása esetén az ismert szerszámbefogó szerkezet elvét és az ismert fogászati egyenes darabok külső méreteit lényegében megtarthatjuk és ennek ellenére biztosíthatjuk, hogy egymáshoz viszonyítva elforgó felületek seholsem csúsznak egymáson. A találmány további részleteit a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti fogászati egyenes darab három példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Nevezetesen: Az 1. ábra az egyik példakénti kiviteli alak részben metszett oldalnézete. A 2. ábra a másik kiviteli alak részletének részben metszett nézete. Végül: A 3. ábra a 3. példakénti kiviteli alak: részben metszett nézete. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint az 1. ábrán látható, a fogászati egyenes darabnak 1 burkolatban elforgathatóan ágyazott üreges törlés 27 tengelye és ezt golyószorító 9 tengely közvetítésével hajtó, 11 középdarabban ágyazott csuklós 14 tengelye van. A találmány értelmében az üreges 27 tengely tűgörgős mellső 23,24 csapágyak útján közvetlenül az 1 burkolatban, a csuklós 14 tengely viszont ugyancsak tűgörgős hátsó 12,19 csapágyak útján, azonban tengely irányban eltolhatóan, de el nem forgathatóan vezetett 17 persely közbeiktatásával a 11 középdarabban van ágyazva. A mellső tűgörgős csapágyazás egyenként hat mellső és hat hátsó 23 tűgörgőt tartalmazó két görgőcsoportból áll. A görgőcsoportok 23 görgőinek viszonylagos helyzetét egy-egy 24 görgőkosár biztosítja, amelyek a 23 görgőkkel együtt a mellső 23,24 csapágyakat alkotják. A mellső 23 görgők homloíkoldali vége 26 görgőgyűrűnek, alsó vége pedig a 24 görgőkosarak egyikére támaszkodik. A másik 24 görgőkosár a hátsó görgőcsoport 23 görgőinek mellső homlokfelületét vezeti. A hátsó tűgörgős csapágyazás ugyancsak egyenként hat mellső és hat hátsó 19 tűgörgőt