144339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás középerős anioncserélő gyanta előállítására

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.339. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — MI-140. ALAPSZÁM Eljárás középerős anioncserélő gyanta előállítására A Magyar Állam, mint feltaláló: Dr. Mikes János vegyészmérnök, jogutódja, Budapest. A bejelentés napja: 1955. április 4. . Ismeretesek az irodalomban polietilénpolia­min kondenzátumok, melyek több-kevesebb si­kerrel anioncserélőkként alkalmazhatók. A 2,341.907, 2,442.989, (210—24 Cl), a 2,336.151, 2,354.671, (260—45 Cl) USP-k, a 621 sz. BIOS riport és más irodalmi helyek egész sereg kon­denzátumot írnak le, melyeket difenilolpropán­nal, többgyűrűs fenolokkal, metafeniléndiamin­nal, aminókkal ko-koendenzált formaldehides, furfurolos, epikórhidronens, glükózos stb. gyantákká alakítanak. Mindezek a termékek és a forgalomban levő gyanták is (Amberlite IR4B, Wofatit M és MD) csakis erős, szabad savakat kötnek meg, neutrális sóhasítóképességük nincs. A találmány szerinti eljárással a mennyiségek és a technológiai állandók pontos kidolgozásá­val olyan kondenzátumot készíthetünk, amely­nek neutrálsóbontó képessége is van: 1 g gyanta 2 mekv neutrális ammóniumsót hasít NH4 OH-vá, ami az erős bázis gyöngyalakú készítmé­nyek kapacitásával egyenértékű. A termék ezen felül 2—2,5-szörös mennyiségű aniont köt meg erős savból. Ugyancsak alkalmas a gyanta gyenge savak, pl. ciánhidrogén megkötésére is, amit az eddig ismert polietilénpoliaminos gyan­tákkal nem lehetett elérni. Abból a célból, hogy polietilénpoliamin alapú gyantákkal igen gyen­ge savakat kössenek meg, vagy neutrális sóha­sítást érjenek el, a kész gyantát utólagosan al­kilezték, amivel kvaterner csoportokat alakítot­tak ki rajta. Ezek a termékek az előállítás költ­ségessége és bonyolultsága miatt nem terjedtek el. A találmány szerinti középerős anioncserélő előállításához az etiléndiamin gyártásánál kelet­kező utópárlatot alkalmazzuk kiindulási anya­gul, melynek forrponttartománya 200—500 C° között van atm. nyomáson. Az erősítő gyanta­komponens fenolés difenilolmetán keveréke^ amit az eljárás során állítunk elő. A találmány értelmében a fenol-formaldehid­-polietilén-poliamid kondenzációját több lép­csőben, a mennyiségek és technológiai állandók szabályozásával a következő módon hajtjuk végre: A fenol-formaldehid kondenzálását novolak­típusú, majd ezt követően rezol-típusú reakció­val hét lépcsőben végezzük, mégpedig a novo­lak-típusú reakciót 1 :1,5 és 1 : 1,65 fenol-for­rnaldehid mólarányú kondenzációs eleggyel, az előbbit 0,2—0,4% közötti sósav, az utóbbit 8—10% közötti nátriumhidroxid katalizátorral. A novolak-típusú reakciót 60—80 C° hőmérsék­leti tartományban, a rezol-típusút 65 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten folytatjuk le. A poli­etilénpoliamin mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a bekondenzált fenolmagok száma a poliamidmennyiség nitrogénatomszámának 15—25%-a között legyen, a polietilénpoliamin adagolása után a reakciós elegybe formaldehidet táplálunk olyan arányban, hogy az a már előző­leg adagolt mennyiségekkel együtt a poliamin­nitrogénjeivel +10% pontossággal egyenértékű legyen. A találmány szerinti eljárást az alábbi példa szemlélteti: Keverős duplikátorban 113 kg fenolt és 50 lit. 38%-os formaldehidet 2. kg 18%-os sósav je­lenlétében 60 percig 70 C°-ra melegítünk, majd kissé lehűtve 129 kg 15%-os nátronlúgot keve­rünk bele és 100 lit. 36—38%-os formaiinnal további 20 percig kondenzáljuk 60 C°-on. Ez­után 20 C°-ra hűtve az elegyet, erős hűtés és ke­verés közben beadagolunk 240 kg poliamint úgy, hogy a hőmérséklet közben ne érje el a 30 C°-ot, és hirtelen, a keverést és hűtést fenn­tartva 360 lit. 38%-os formaiint engedünk az anyagba. Az egész masszát egy billentős üstbe engedjük, ahol átkeverés után az anyag kocso­nyásodik. A gélt felaprítás és szárítás után 145 C°-on bakelizáljuk. Az anyag 2 mekv/g NH4 só­bontó, ill. 7 mekv/g savmegkötő kapacitású. * Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás középerős anioncserélő gyanta elő­állítására fenol, formaldehid és polietilénpoli­amin több lépcsőben történő kondenzálásával, azzal jellemezve, hogy a fenol és a formaldehid kondenzációját először 1 : 0,45—1 : 0,6 mólará­nyú novolak-típusú, majd 1 : 1,5—1 : 1,65 mól­arányú rezol-típusú reakcióval végezzük, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom