144285. lajstromszámú szabadalom • Középfrekvenciás motorgenerátor

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.285. SZÁM 21. d2 . 1-9. OSZTÁLY — BA-943. ALAPSZÁM Középfrekvenciás motorgenerátor A Magyar Állam, mint a feltaláló, Bálint Gábor mérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. szeptember 26. A találmány tárgya középfrekvenciás motorge­nerátor, amelynél a hajtómotor a generátor belső terében van elhelyezve. A találmány kiterjed arra az elgondolásra is, amelynek értelmében a gene­rátor belső terében elhelyezett motornál a motor álló, illetőleg forgó részének szerepéi a találmány értelmében megcserélődnek. A találmány tárgyának egy további kiahkítá-i értelmében a hajtómotornak a geneiatoi foigo i<­szével- együtt forgó külső 3eme /' u i ^ t tekercseléssel van ellátva, ai i > u < i i az áramot nem a forgó, haue 1 T t' J f ' V bevezetni. A találmány egy további kialakítás ei kimében a generátor belső terében elhelyezett motor álló (rögzített) belső lemezteste az önmagában ismert váltakozó áramú tekercseléssel van ellátva, ami av­val a lehetőséggel jár együtt, hogy az áramhozzí­vezetés az ezek szerint forgó mozgást nem végző, rögzített tengelyen keresztül oldható meg. Végül a találmány körébe tartozik az a megol­dás is, amelynek értelmében a motor állórésze a generátor forgórész belső palástjához van rögzítve. Ismeretes tény, hogy az ún. homopoláris rend­szer szerint kialakított középfrekvenciás generáto­rok a viszonylag kicsiny levegőindukció és a? ugyancsak kicsiny kihasználási szám következté­ben elért teljesítményükhöz képest aránylag nagy furatátmérővel és kis koszorúvastagsággal készül­nek, a légrés aránylag kisméretű, a forgórész aktíV méretei pedig radiális irányban is, szilárdságtani szempontból is általában bőségesen elegendők. Ki­vételt csupán az igen nagy periódusszámú áram előállítására szolgáló speciális generátorok képez­nek. Mindezeknek az a következménye, hogy a fent ismertetett generátorok belső terében viszony­lag nagy átmérőjű és villamos szempontból nem értékesíthető tér alakul ki, amelyet az eddig ismert megoldásoknál tömör öntvénnyel, vagy pedig eset­leg bordás tengellyel szoktak kitölteni. A találmány tárgya szerinti motorgenerátor a fent ismertetett motorgenerátorok hátrányainak megszüntetésére irányul, amennyiben merőben új elgondolás alapján a generátor forgórészének bel­ső terében helyezi el a hajtómotort az ebből az el­rendezésből adódó lehetőségek szerint kialakított felépítés szerint. Gyakorlatilag a találmány értel­mében tehát úgy járunk el, hogy a generátor for­górészének belső palástjához rögzítjük a motor aHoies^e* i •?, hogy e kettő együtt tudjon forgó­mon" st ^ i_ ?ni, a forgórész tengelyét pedig rög­zítjük Enn^k az alapelvnek a végrehajtása érdeké­ben i onb n még az áramhozzávezetés és a megfe­lelő cs ip v izás kérdéseit kell alkalmasan megol­dani L 1 it,e, hogy egyéb szempontok mellett, a nn'iii L ti eszének hordozására méretezett csap­tgy i ti huny szerinti elvek értelmében kiala­lito't i[°i tetemes súlytöbblet hordozására nem Ikilp A helyes megoldást a hajtómotor eddig "zok 11 m kifordított' kialakítása révén lehet el­< i ii ^P'k lényege az, hogy az állórész-tekercse­lest -> tul onképpeni — de most már a találmány ciívl'eb'M íögzííetten kialakított, tehát álló — foig<x^s/ n a forgórészrudazatot (kalitkát) pe­dig i foigomozgást végző „állórészen" helyezzük el. Mindezekből az következik, hogy az állórész házát (inaktív rész) a generátor forgóteste képezi. Ez a találmány szerinti kialakítás a szellőzés kü­lönleges megoldását kívánja meg, mert a légutakat a szokásos módon nem lehet kialakítani. A szellő­zést a generátor forgórészére épített ventillátorok látják el, ami ismert megoldás, viszont a motor légutai mint előtét-légellenállások a viszonylag nagy átmérőjű ventillátorok számára olyan mér­tékű fojtást jelentenek, hogy az egyébként túlzott szellőzési veszteségek csökkennek. Ez a csökkenés már az eddigi tapasztalatok során is jóval a 10% felett járt és kétségtelen, hogy a további javítások során még növekedni fog, főképpen azonban feles­legessé válik a motor külön szellőzése. A találmány értelmében tekintélyes hatásfokja­vulás mutatkozik, emellett a motorhoz egyébként szükséges inaktív anyagok alkalmazása felesleges­sé válik, az egész motor helyszükséglete lényege­sen csökken és kezelése is egyszerűbb. Fentiek alapján tehát a motorgenerátor jellemző sajátságai (1. a csatolt rajzot) a következők: A homopoláris (induktor) generátorok teljesít­ményhez képest nagy átmérőjű gépek, melyek bel­seje kihasználható a hajtómotor elhelyezésére. A hajtómotor kifordítása (álló- és forgórész sze­repcseréje) útján a motor állórésze (továbbiakban

Next

/
Oldalképek
Tartalom