144269. lajstromszámú szabadalom • Egy- vagy többfázisú villamosgép, sokszögalakú lemezelt állrésszel
Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.269. SZÁM 21.' d1 . 45—48. OSZTÁLY — ZE—108. ALAPSZÁM Egy- vagy többfázisú villamosgép, sokszögalakú lemezeit állrésszel VEB Zentrale Entwicklung und Konstruktion des Elektro-Maschinenbaues, Berlin (NDK) A bejelentés napja: 1956. október 2. Ismeretes már sokszögű, pl. nyolcszögletes alakú lemezeit állórészeket (sztátorokat) oly módon előállítani, hogy az állórész négyszögletes lemezeit (egyenként, vagy csomagonként) egymáshoz képest 45°-kal elfordítják és ily módon készítik el az állórészt egymásra helyezett lemezekből. A nyolc csúcsot arra használják, hogy azokban bizonyos módon hűtőcsatornákat készítsenek, előnyösen kivágó sajtolással, abból a célból, hogy a felület növekedjék és a hűtőlevegő nagyobb átáramlási keresztmetszeten fejthesse ki hatását. Ismeretes továbbá négyszögletes lemezeket, pl. tizenkétoldalú sokszög létesítésére rétegesen egymásra helyezni és az egyes rétegek vagy lemezek • között a csúcsoknál mindenkor előálló szabad teret fémmel kiönteni oly módon, hogy a sztátor külső része a tizenkét kiemelkedéshez hullámvonal alakban illeszkedik. Az ismert kiviteleknél a lemezek összeerősítése négy saroknál kapcsokkal, vagy más efféle eszközökkel történt, amelyeket előnyösen présöntvényből- állítanak elő és ezek egyben arra is alkalmasak, hogy a meleget az egyes rétegekbe vezessék. Alapos kutatómunkával sikerült megállapítani, hogy ezekkel az ismert szerkezetekkel az állórész lehető legnagyobb teljesítményét nem lehet elérni.' Ha négyszögletes sztátor-lemezekkel a szükségletnek megfelelően, 8, 12, 16 vagy ennél több oldalú sokszög szerint kialakított, lemezeit testet (állórészt) készítünk oly módon, hogy a lemezeket egymáshoz képest 45, 30, 22,5 fokkal vagy még kisebb szöggel elfordítjuk, akkor a mechanikailag és egyben mágnesesen is nagymértékben igénybe vett, lemezeit sztátort t oly módon lehet a találmány értelmében előállítani, hogy a lemezek kinyúló — a rajzon E-vel jelölt — csúcsai között keletkező köztereket külön előállított, sajtolt, mágneses anyagból készített darabokkal töltjük ki, amelyek pontosan a kinyúló E lemezcsúcsok alakjának és a bennük levő, a rögzítőcsavarok számára készített lyukak, továbbá a tartóhornyok, a szögecslyukak, szellőztetőnyílások stb. alakjának felelnek meg. A sztátorok készítésének technikáját csak ilyen módon lehet tökéletesítem. Ha ugyanis az armatúra átmérőjét nagy teljesítmény elérése végett a megengedhető legnagyobb mértékben növeljük, akkor a lemezeit test azon részének mágneses vezetőképessége, amely a sarkoknál helyezkedik el, az eddig ismert szerkezeteknél túlságosan kicsi, mert pl. hatszögletes lemezeknél a sarkokban a lemezeknek csak fele áll ki, a rajzon N-nel jelölt hornyok felett pedig a négyszögletes lemezek hosszabbik oldalánál még fennálló R hátrész túlságosan kicsi. A találmány azonban éppen ezeknél a részeknél teljes értékű mágneses tehermentesítést tesz lehetővé és ezzel egyrészt a vasveszteség és a mágnesező áram csökkentését teszi lehetővé, másrészt pedig az egyébként előálló köztereknek fémöntvénnyel való teljes kitöltése nélkül lehetővé teszi a lemezkötegnek a sarkokban való kifogástalan sajtolását; további előnye a találmánynak, hogy a sarkokban tökéletes hőelvezető képesség kifejtését teszi lehetővé. A sarkok ugyanis igen előnyösen úgy alakíthatók ki, hogy a szükségletnek megfelelően 8, 12, 16, vagy több sarkot hozzunk létre, amelyeket a fentiekben említett mágneses betétlemezek megerősítenek, amennyiben e betétek a kinyúló lemezsarkok között helyezkednek el. Ily módon a sarkoknak mind mágneses, mind pedig hővezetéses szempontból való megerősítése megtörténik. Ezsket a sarkokat arra használjuk, hogy magában véve ismert módon készített, de előnyösen présöntéssel előállított kapcsok a kisfokú indukció helyein fejtik ki hatásukat és emellett a kapcsok ismert módon egyben a központosítókerék számára kiszélesített felfekvő területet biztosítanak, emellett pedig lehetővé teszik a hőelvezetést a lemezek sarkain át az ágyazópajzsokba. Ez a javaslat lehetővé teszi, hogy az eddig ismert szerkezetekhez viszonyítva egyrészt lényegesen nagyobb hőmennyiségeket vezessünk az ágyazópajzsokba, másrészt pedig lehetővé teszi a szerkezet a mágneses fluxus és ezzel egyben a gép teljesítményének lényeges növelését. További lehetőség abban áll, hogy a sarkokat a sajtolási műveletnél, feltolt saruk segítségével összefogjuk, oly módon, hogy ezek a saruk homlokfelületükön szorítókat hordoznak, emellett pedig az orsók számára készített lyukakba beszorított köracél-darabok e sarukat leesés ellen biztosítják.
