144268. lajstromszámú szabadalom • Villamos ellenálláselemek elrendezése

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.268. SZÁM 21. h. 14—19. OSZTÁLY — KA-624. ALAPSZÁM Villamos ellenálláselemek elrendezése Aktiebolaget Kanthal, HaÜstahammar, Svédország A bejelentő által megnevezett feltalálók: Borghult Per, mérnök, Enskede, Svédország és Magiund John Helge, Hallstahammar, Svédország A bejelentés napja: 1956. július 10. Svédországi elsőbbsége: 1955. július 11. A találmány villamos kemencék villamos ellen­állás elemeinek elrendezésére vonatkozik, amely elemek 1000 C° fölötti, előnyösen azonban legalább 1400 C° hőmérsékletre vannak méretezve. Korábban ilyen hőmérsékletnél olyan ellenállás­elemek alkalmazását javasolták, amelyeket por­kohászati eljárással állítottak elő, éspedig elsősor­ban szilicidekből, különösen molibdén-szilicidből esetleges oxid, karbid, pl. sziliciumkarbid, vala­mint borid maradékokkal, amikor is fématomként molibdénen kívül Ti, Rz, V, Nb, Ta és Cr egyike vagy ezek közül több jöhetett szóba. Erős felheví­tésnél az ilyen ellenálláselemek felületén a levegő oxigénjének hatására sziliciumoxid felületi réteg keletkezik, mely nagy hőmérsékleteken némileg képlékeny és ragadós, majd gázátnemeresztő hár­tyává sül össze, ami azután az elem belsejének to­vábbi oxidálását megakadályozza. Az ilyen anyagokból készült ellenálláselemek mechanikai szilárdsága azonban korlátozott, amiért is ez ideig a következő lehetőségek merül­tek fel: vagy több helyen kellett alátámasztani az elemeket, vagy pedig azok hosszát olyanra kellett választani, ami a szokásos kemenceméretek mel­lett túlságosan rövid. Ha emellett a fémből készült ellenálláselemeknél szokásos módon megkísérel­jük az említett típusú ellenálláselemeket közvetle­nül a kemence tűzálló bélésére fektetni, az azzal a következménnyel jár, hogy az elemek a ke­mencebélésre ráégnek, és hőmérséklet-változások­nál elszakadnak, minthogy szabad mozgásukban akadályozva vannak. A szilicium-dioxid hártya ha­tásán kívül a tapadás oka az is lehet, hogy az elem anyaga hajlamos lehet az alátéttel vegyi reakcióba lépni, és olyan reakciótermékek keletkeznek, ame­lyeknek lágyulási hőmérséklete kisebb, mint az elemek üzemi hőfoka. Itt rá kell mutatni arra, hogy ez az összetapadás semmiféle' összefüggés­ben sem áll a bélésanyag tűzálló képességével. E hátrányok kiküszöbölésére megkísérelték sza­badon hordó elemek alkalmazását, hogy ne legyen érintkezés az elemek és a bélésanyag között az elemek hevített övezetén belül. Ennek azonban az a következménye, hogy az elemek mechanikai szi­lárdsága tekintetében nagy követelményeket kell felállítani, ez azután olyan méretekre vezet, ami villamos szempontokból nem megengedhető. A jelen találmány célja ennek a hibának a ki­küszöbölése, és a találmány lényegében abban áll, hogy az elem, mely főképpen szilicidekből, első­sorban molibdén-szilicidből, esetleges oxid-karbid­borid maradékokból áll, lazán nyugszik az elemet csak részben érintő, egymáshoz képest elmozdulni tudó szemcsékből készült ágyon. Az ágy tűzálló és az ellenálláselem anyagával szemben az üzemi hő­mérsékleten is vegyileg ellenálló villamosan szi­getelő anyagból áll. Ezáltal az elemek megfelelő alátámasztáshoz jutnak, és az ágy megakadályozza őket abban, hogy a kemencebéléshez hozzátapad­janak. Az ágy szemcséinek oly mértékben tűzálló­nak kell lenni, hegy az egyes szemcsék közötti sza­bad mozgás legalább 1000 C°-on, de feltétlenül az üzemi hőmérsékletig megmaradjon. Legjobb azon­ban, ha a szemcsék szabad mozgásukat 1400 C° hő­mérsékletig biztosítani tudják. Azáltal, hogy az ágy anyaga az elemek anyagával szemben vegyi­leg ellenálló, ez utóbbiak meg vannak védve az ellen, hogy azokon a helyeken, ahol az ággyal érintkeznek, elpusztuljanak. Azáltal pedig, hogy az ágy anyagának villamos ellenállása kellően nagy, megakadályozzuk, hogy esetleges kúszó áramok az elemekben az ágy és az elemek közötti érintkező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom