144218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására
O Megjelent: 1958. szeptember 1-én. - ' • . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.218. SZÁM 12. m. 1-4, OSZTÁLY - EE-326. ALAPSZÁM Eljárás oxidkatódák előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Mészá ros Sándor mérnök, üllői és Telegdy György mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. január 28. Mint ismeretes, oxidkatódák aktiváló anyagának előállítása során a földalkáliák karbonátjait szokás előállítani és azokat a katódtestre felvinni, majd izzítás útján oxiddá alakítani és a katódát aktiválni. E karbonátok előállítása céljából a földalkálifémek nitrátjainak oldatából lebet kiindulni, amelyből a földalkálikarbonáitok amimóniíurnkarbonát, vagy nátriumkarbonát odattal csaphatok ki. E lecsapott földialkálikarbonátokat általában desztillált vizes, mosással utólagosan tisztítják meg a szennyező és felesleges anionoktól és kationoktól. Ez a mosási művelet azonban korántseim .biztosít kellő tisztaságot. Kísérleteink során megfigyeltük, hogy a felvitelire kerülő kiatódmassza tisztasága igen nagy mérteikben befolyásolja az emissziót. Ügy látszik, hogy bizonyos szennyezések, elsősorban nehézfém nyomok egészen kis nyoimai is káros hatással lehetnek. Találmányunk célja az eddigieknél lényegesen tisztább katódmassza előállítása. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy lényegesen tisztább minőségben állíthatjuk elő a földkálikarbonátokat, ha a fcicsapással egyidejűleg, vagy azt megelőzően külön tisztító műveletet alkalmazunk. Találmányunk értelmében ezt úgy foganatosíthatjuk, hogy a kiindulási földalkálinitrát oldathoz a karbonát lecsapását (megelőzően egy kevés nátrium, vagy ammonkarbonát oldatot adagolunk, míg a lecsapásra szolgáló ammonkarboriát, vagy nátriumkarbonát oldathoz egy kevés földalkálinitrát oldatot adunk. A földalkálinitráthoz: adagolt karbonát, ill. a karbonátoldathoz adagolt nitrát oldatok mennyisége célszerűen kb. annyi, amennyi a lecsapásra kerülő földalkálikarbonát egytizednyi mennyiségét választaná le. A keletkező csapadékokat leszűrjük és az ilymmódon előtisztított két oldatból csapjuk azután le a földalkálikarbonátok teljes mennyiségét, amelyet önmagában ismert módon dolgozunk fel tovább. Találmányunk értelmiéiben tehát először előkicsapást végzünk mindkét oldatban és csak ezután foganatosítjuk a keletkezett csapadékok leszűrése után a szüredékekből a főkiicsapást. Ezen eljárás eredményeképpen lényegesen tisztább végterméket kapunk. Á találmányunk szerinti eljárás tisztító hatásának magyarázata az lehet, hogy az egyes oldatokban végzett előkicsapásoknál leváló kisebb mennyiségű karbonátcsapadékokban a szennyezések feldúsulnak és így a csapadék leszűrése útján eltávolíthatók. A fieldúsiulás két okra vezethető vissza, éspedig elsősorban a szennyező anyagok nagyobb oldhatatlanságára, másrészt adszorpciós tényezőkre. Szennyező anyagként elsősorban a nehézfémek, pl. Pb, Cu, Fe jönnek számításba. Ezen nehézfém karbonátok, ill. hidroxidok oldhatósági szorzat értékei — melyek az oldatban lehetséges szennyezés mennyiségét szabják meg adott hőfokon —' általában nagyságrendekkel kisebbek, mint az alkáliföldfémkarbonátoké. Eszerint az előfciicsapásinál ezen nehézfémkarbonátok, ill. hidroxidok, mint igen oldhatatlan anyagok, gyakorlatilag teljesen le fognak csapódni bizonyos mennyiségű alkáliföldfémkarbonátok kíséretében, ami az oldatok nagymértékű1 tisztítását eredményezi. Ugyanakkor a leválasztott nagyfelületű csapadék saját felületén képes a még esetleg jelenlevő kationokból jelentős mennyiséget adszorbeálni is. Az alkáliföldfémkarbonátok nagy adszorpciós képessége egyébként önmagában ismert. Találmányunk bárimilyen földalkálikaribonát arány mellett alkalmazható. így pl. jól alkalmazható abban az esetben, ha ún. hármas karbanátofcat kívánunk előállítani, éspedig bárium-, stroncium-, káleiumkarbonátból álló katódmasszát. Használható azonban kettős karbonátok esetén is és természetesen bármilyen karbonátarány mellett.
