144195. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzógyújtófejelegy
Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.195. SZÁM 78. e. OSZTÁLY - PO-168. ALAPSZÁM Villamos izzógyújtófejelegy A Magyar Állam, mint a feltaláló, Pohl Jeromos vegyészmérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1954. április 7. Régóta ismeretesek a villamos izzógyujtók és sokféle kivitelben tömegesen gyártják azokat. Felhasználásuk célja is különböző. Leggyakrabban sorbakötve, bányászati robbantásnál használják az elektromos gyutacsban. E gyújtók használhatóságának feltétele az, hogy 0,8—A-es egyenárammal sorozatindíthatók legyenek, azaz sorbakötve valamennyi gyutacs felrobbanjon. A gyakorlati kiviteltől függetlenül, minden izzógyuj tófej váza lényegében egymástól elszigetelt két vezető közé forrasztott ellenállásszál, melyet könnyen gyulladó anyag, az ún. fej elegy vesz körül. Áz áram hatására az izzószál melegedni kezd, és amikor eléri a fejelegy gyulladáspontját, az elegy meggyullad és a kialakuló szúróláng felrobbantja a gyutacsot. A sorozatindíthatóság elméletével foglalkozók ezt a folyamatot két részre bontották és azt az időt, amely az áramkör zárásától az elegy meggyulladásáig eltelik, gyulladási időnek vagy kifejlődés! időnek nevezték (ti), az ettől a pillanattól a gyutacs felrobbanásáig eltelt időt pedig átadási időnek (t2 ) hívják. A kifejlődési idő főként villamos jellemzőkkel, az, átadási idő pedig vegyi jellemzőkkel befolyásolható. A gyújtófej indításához bizonyos áramimpult zus szükséges, amely a J = A2 dt általános o képlet alapján egyenáram esetén J = A2 t. Dimenziója mWsec/ohm, ha az áramerősséget amperben, az időt pedig millisec.-ban mérjük. A bányarendészeti előírások szerint az izzógyuj tófejek indításához szükséges impulzusnak 0,8—3,2 mWsec/ohm között kell lennie. A kifejlődési idők ennek megfelelően 0,8 A-es egyenáram esetén: J min = 0,8 = 0,82 -t = 0,64 t J max = 3,2 = 0,82 • t = 0,64 t ti min = 0,8 : 0,64 = 1,2 ms. ti max = 3,2 : 0,64 — 5 ms., tehát 1,2 és 5 millisecundum között lehetnek. Az áramerősségtől a kifejlődési idő abszolút értéke és a megengedett impulzusszórásnak megfelelő időszórás négyzetesen függ és az áramerősség növelésével csökken. 1 A-es egyenáram esetén ti min=0,8 : 1=0,8 ms; ti max=3,2 : l=3,2ms. 2 A-es egyenáram esetén ti min=0,8 : 4 ; 0,2 ms; ti max=3,2 : 4=0,8 ms. Természetesen az átadási időben is mutatko- , zik szórás, ez azonban csak az elegy összetételétől függ és az áramerősség változtatásával nem befolyásolható. A bányarendészetileg előírt gyújtási impulzusok csak alacsony gyulladáspontú (150—200 C°) anyagokkal biztosíthatók. Az ilyen alacsony gyulladáspontú anyagok égési sebessége aránylag nagy, az: ettől függő átadási idő tehát megfelelően kicsi. A sorozatindíthatóság feltétele már most az, hogy a legkisebb átadási idő nagyobb legyen, mint a kifejlődési időben adódó szórás: t2 min > ti max — ti min Ez csak azáltal biztosítható, ha a legérzéketlenebb gyújtófej elegye is ég már, mielőtt a legérzékenyebb gyutacs robbanása megszakítaná az áramkört. E számítások alapján az átadási időnek minimum 3,9 ms-nek kell lennie, hogy minden, a bányarendészeti előírásoknak még megfelelő gyújtófej 0,8 A-es egyenárammal sorozatindítható legyen. Az eddig használatos fejelegyeknél az átadási idő általában kevesebb volt (2—3 ms.), ezért a gyártást kellett úgy vezetni, hogy az impulzusszórás jóval kevesebb legyen a megengedettnél, ami a gyártást nagy mértékben nehezítette. A gyújtófejeket ellenállásértékük szerinti szűk csoportokba kellett szétválogatni és ezeket a csoportokat végig gondosan külön kezelni. A sorozatindíthatóság fenti feltételében szereplő t2 min. semmiféle eddig ismert módszerrel nem mérhető, ami további bizonytalanságot jelentett. A villamosgyujtás elméletével foglalkozva, ä biztos sorozatindíthatóság új, olyan feltételét dolgoztam ki, melynek minden adata igen egyszerűen, gyártásközi ellenőrzésként is mérhető
