144188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-Szulfanilil-N2-alkilkarbamidok előállítására
Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.188. SZÁM 12. q. 1-13. OSZTÁLY - GO-513. ALAPSZÁM Eljárás Ni-szulfanilil-N2-alkilkarbamidok előállítására A Magyar Állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutódja Feltalálók: Windholz Tamás és Senkáriuk Vladimir A bejelentés napja: 1956. április 5. Az Ni-szulfanilil—N2 -alkilkarbamidok az utóbbi időben mint vércukorcsökkentő hatású gyógyszerek kerültek alkalmazásra. Előállításukra több eljárás ismeretes (Mietzseh— Behnisch: Therapeutisch verwendbare Sulfonamid Verbindungen 50—51 old.). Raff a és Maccacaro (I1 Farmaeo 7, 271 [1952]) ismertetik az acetilszulfanilil-etiluretan egyszerű előá!irtását A 260 201 sz. svájci szabadalom több módszert ismertet Ni-acetilszul:fanilil-N2-aralkilkarbamidok előállítására. így többek . között az aoetilszulfanililuretánok reakció ját aralkilaminekkel. Azt találtuk, hogy NH2 —<^ ^>—S0 2 —NH— CO—NHRi (I) képletű vegyületek (mely képletben R = alkil) előnyösen állíthatók elő olymódon, hogy AcHN—< >—S02 —NH—COOR képletű vegyületeket (mely képletben R = alkil, Ac, = karbonsav-maradék) NH2 —R, (III.) képletű vegyületekkel reagáltatunk, (mely képletben Rí = alkil) célszerűen aromás szénhidrogének jelenlétében, ami lehetővé teszi hogy a képződött AcHN—< \—SÖ2 —NH— CO—NH—Rí . ' (IV.) általános képletű vegyületeket (ahol Ac és Rí jelentése ugyanaz, mint fent) elkülönítés nélkül lúgos vagy savanyú közegben dezacilezzük. Meglepő körülmény, hogy alkilaminek heterogén fázisban reagálnak szulfanilil-uretanokkal és kiváló termeléssel szulfanilil-alkilkarbamidokat szolgáltatnak. A már ismertetett 260 201 sz. svájci szabadalom az acetil-szulfanilil-aralkil-karbamidok előállításánál éppen a homogén fázisban való reakcióra törekszik és •ezért példaként etilcellosolve (glikolmonoetiléter) oldatban dolgozik. Vizsgálataink során kiderült, hogy azok az oldószerek, melyek segítségével a reakcióelegy végig oldatban - marad, nem bizonyultak előnyöseknek. így pl. acetonban, vagy alkoholban a reakció nem megy végbe'. Másrészt ha a kiindulási termékként szolgáló, acetilszulfaniiil-etiluretant 4 órát melegítjük etiJcellosC'lve-bsn vagy dimetilicrmarnidban, a homogén'oldatok lehűtése után csak nehezen nyerhető vissza a kiindulási anyag 60— 65%-a. Ezzel magyarázható az a körülmény, hogy az alkilamínos kondenzáció fenti közegekben maximálisan 60%-os kitermeléssel volt elvégezhető. Ezzel szemben acetil-szulfanilil-etiluretán 4 órás forralása toluolos szuszpenzióban nem akadályozza meg a kiindulási anyag közel kvantitatív visszanyerését. A vízzel nem elegyedő aromás szénhidrogének közegként való használata a kondenzációnál nemcsak kiváló kitermeléseket biztosít, de egyben lehetővé teszi, hogy a képződött termékeket elkülönítés nélkül, lúgos vagy savanyú közegben dezacetilezzük. Ha u. i. a kondenzáció után kapott reakcióéi egyhez hozzáadjuk az elszappanosításhoz szükséges vizes lúg vagy vizes sav mennyiségét két fázis képződik: a kapott karbamid származék a vizes fázisban van, erről leválasztjuk a toluolos fázist, miáltal a kondenzációnál esetleg feleslegben alkalmazott és le nem reagált kismennyiségű alkilamintól, valamint színező melléktermékektől sikeresen megtisztíthatjuk termékünket. A visszamaradó vizes, például lúgos fázist melegítve, a dezacetílezés simán végbemegy és az oldatlan pH 6-ra való állításával jól izolálhatok a szulfanililalkilkarbamidok. E két lépés összevonásának eredményeként az összkitermelés 90% felett van és jelentős •technikai egyszerűsítést biztosít. Felismerésünk azért is meglepő, mert egyéb, vízzel nem elegyedő oldószerek, mint pl. éter,
