144181. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-dikloracetamido-szalicilsav előállítására

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.181. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — Cl—183. ALAPSZÁM Eljárás 4-dikloracetamido- szalicilsav előállítására Bejelentő: Chinoin gyógyszer és vegyészeti termékek gyára, Budapest Feltalálók: Bulcsú Gyula vegyészmérnök és dr. Zalay Endre vegyészmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1956. január 19. A 4-dikloracetamido-szalicilsaiV ismert termék és előállítása 74.340. sz. holland szabadalomból vált ismertté. A termék erős antituberculocitus hatást mutat. A holland szabadalom szerint úgy járunk el, hogy a p-aminoszalicüsavat alkálihidroxid jelenteiében diklorecetsav-kloriddal reagáltatjuk. Ismeretes volt továbbá alifás aminők (lásd pl. 712,745. sz. angol szabadalmat) diklo'raeetilezése klorál és alkálicianid együttes behatásával. Meglepően azt találtuk, hogy igen jó termeléssel kaphatunk 4-dikloracetamido-szalicilsavat, ha a p-aminoszalicilsav valamely sóját, célszerűen alkáli sóját klorállal és alkáli vagy földalkáli cianiddal savlekötőszer jelenlétében hozzuk reakcióba. P-aminoszalicilsav sóként előnyösen a nátrium vagy káliumsót használjuk, de használhatunk földalikáli sót is, mint amilyen a káleiumsó. Cianidként alkalmazhatjuk a nátrium-, kálium-, kalcium- és báriurncianidot. Savlekötőszer ként alkalmazhatjuk magukat a cianidokat, de alkalmazhatunk savlekötőszerkénlt alkáli vagy földalkáli hidroxidokat és karbonátokat, így használhatunk nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot, kálciumhidr oxidot, nátriumkarbonátot, káliumikarbonátot, kalciumkarbonátot, magneziiumkatrbonátöt. Használhatunk savlekötőszerként továbbá oxidokat, pl, magnézium oxidot. Ha a reakciónál a cianid mellett egyéb savlekötőszert használunk, akkor a cianidból csak katalitikus mennyiséget alkalmazunk. Ilyen esetben célszerű a cianidból kb. 0,1 mol-nyit alkalmazni. A cserebomlást előnyösen vizes közegben hajtjuk végre, de dolgozhatunk pl. vizes alkoholos elegyben is. Szerves oldószeres közegben is dolgozhatunk, pl. alkoholos elegyben. Példák. 1. 17.5 g p-arninoszalicilsav-natriumot 50 mi vízben oldunk, hozzáadjuk 29.5 g klorál 50 ml vízzel készült oldatát és 13 g káliumcianid 50 ml vízzel készült oldatát. A reakcióelegy hőmérséklete néhány perc alatt 50—55°-ra emelkedik, 2—3 óra állás után szobahőmérsékletre lehűl. Ekkor a reakcióelegyet lackmusszal megsavanyítjuk, majd a kivált terméket szűrjük és szárítjuk, így 18 g körüli mennyiségben kapjuk a nyers dikloracetil-p-aminoszalicilsavat. Á terméket szódabikarbónás oldással és ecetsavas kicsapással vagy oldószeres kristályosítással tisztíthatjuk. Az így nyert, termék olvadáspontja 232—233°. 2. A fenti példa szerint eljárhatunk úgy is, hogy kalciumcianid helyett 1.96 g nátriumcianidot és 8.48 g szódát veszünk. Ügy is eljárhatunk, hogy a reakciót 20% alkohol tartalmú vízben végezzük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 4-dikloracetamido-szalicils,av előállítására, azzal jellemezve, hogy a p-aminoszalicilsav valamely sóját, célszerűen alkáli sóját klorállal és alkáli vagy földalkálicianiddal, savlekötőszer jelenlétében hozzuk reakcióba. 2. Az 1. igénypont szerinti ej ár ás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy cianidként nátrium-, kálium-, kalcium-, vagy bárium-cianidot alkalmazunk. 3. Az 1—2. igénypont szerinti eljárás fogatatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az; alkáli vagy földalkáli cianidot egyben savlekötőszerként is használjuk. 4. Az 1—2. igénypont szerinti eljárás fogana-