144166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a föld vagy víz elektronikus vagy elektrolitikus vezetőképességének megkülönböztetésére, geoelektrikus mérésekkel egyenáramú impulzusok alkalmazása mellett

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.166. SZÁM 21. g. 29-35. OSZTÁLY — Ge-263. ALAPSZÁM Eljárás és készülék a föld vagy víz elektronikus vagy elektrolitikus vezetőképességé­nek megkülönböztetésére, geoelektrikus mérésekkel, egyenáramú impulzusok alkal­mazása mellett VEB Geophysik Leipzig A bejelentés napja: 1857. február 4. A találmány eljárás a talajnak geoelektrikus vizsgálatára, ásványoknak elektronikus vezető­képességgel való közvetlen kimutatása céljából. Eközben mélyebben fekvő meddő kőzeteket is meg lehet különböztetni a fémtartalmú (érces) kőzetektől, lehet továbbá a találmánnyal víz alatt lévő fémtömeget, pl. hajóroncsot a felszín­ről megtalálni, ill. a fémtömeg létezését kimu­tatni. Eddigelé a következő mérési elvet alkalmaz­ták, melyet az 1. ábrával kapcsolatosan ismer­tetünk. A két 1 és 4 elektróda (amely legtöbb­ször rúdalakú földelő) a 6 telepből a 7 kapcso­lón át 0,5 másadpercig terjedő egyenáramú im­pulzusokat vesz fel és ezeket a földbe vezeti, miáltal az: 5 érctömegen polarizációs feszültség keletkezik. A 9 szalagos író vagy feljegyző készülék min­den egyes áramlökés után, aj két 2 és 3 mérő­szondával valamint a 8 egyenáramú erősítő fel­használásával a csillapodó vagy megszűnő po­larizációs'feszültség egy részét feljegyzi. A 10 előkompenzátorral és 11' szűrővel kísér­lik meg azoknak a kóboráramoknak ill. egyen­es váltakozófeszültségeknek a kompenzálását, amelyek ekkor még a talajban vannak és ugyanígy igyekeznek a földelő elektródok kon­taktus-potenciáljait is kompenzálni. Ha a közvetlenül az áramlökés befejezése után a 2 és 3 részek között mért polarizációs fe­szültséget Up-vel jelöljük és U> az áram átfo­lyása közben a 2 és 3 részek közötti feszültség, akkor Bleyl szerint TJpfXJi hányadost indukált polarizációs szusziceptibilitásnak nevezzük és en­nek értéke s/mV(V); ezzel kapcsolatosan feltéte­lezendő, hogy az 1 és 2, továbbá a 2 és 3, vala­mint a 3 és "4 közötti távolságok egyenlők a-val, mint az a Wenner-féle berendezésnél van. A fenti képletben a határozza meg a behatás mély­ségét és s az elektronikus vezetőképesség, tehát pl. az érc koncentrációjának mértékét. A szabadban tehát a terepen való gyakorlati alkalmazás számára a fenti ismert eljárásnak a következő hátrányai vannak: Az erős vagy nagyfokú erősítéssel működő egyenáramú feszültségerősítők valamint'a sza­lagos feljegyzőkészülékek csak nehézkesen ke­zelhetők és a feljegyzés (regisztrálás) kiértéke­lése nagyon időtrabló. Ehhez járul, hogy az elő­kompenzációt a mérés alatt nem lehet ellen­őrizni, miáltal a zavaró feszültségek mérési hi­bákat eredményeznek, annyival is inkább, mert ezek a zavaró potenciálok tapasztalat szerint az időben nem állandóak. /További hátrány, hogy a behatás mélységének növelésekor a zavaró váltakozó feszültség is nö­vekszik a polarizációs feszültséghez viszonyítva, emellett pedig a szűrőhatás növelése oly mér­tékben deformálja a regisztrált impulzusokat, hogy az ~üp értékének pontos meghatározása gyakorlatilag lehetetlenné válik. A fentiekben leírt hátrányokat a találmány értelmében olykép küszöböljük ki, hogy rövid impulzusokat használunk, amelyeket váltakozó áramú erősítőkkel és elektronsugár-oszcillográ­fokkal azonnal ki lehet értékelni. A találmány a továbbiakban még abban áll, hogy kommutátor segítségével minden egyes áramimpulzus előtt a berendezést átkapcsoljuk vagyis pólusváltozást létesítünk, miáltal a meg­maradó polarizációs feszültségek nem adódhat­nak össze. Egyben a mérés folyamán, az eiek­tronsugár-oszcillográfok használatával kapcsola­tosan az előkompenzáció ellenőrzése is lehetővé válik. A találmány értelmében a zavaró váltakozó­feszültséget kompenzáció útján- kikapcsoljuk, emellett pedig a szükséges feszültséget kisegítő szondák segítségével a földből vesszük, és foj­tott elválasztó transzformátor valamint erősítők közvetítésével részarányosán a szondák előtti vezetékbe kapcsoljuk, a kommutátor előtt. Emellett egyidejűleg az előkompenzációt kon­denzátorral át lehet hidalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom