144144. lajstromszámú szabadalom • Fékhenger dugattyú
Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.144. SZÁM 20. f. 1-6. OSZTÁLY — SA—1011. ALAPSZÁM Fékhenger dugattyú „Stabeg" Apparatebaugesellschaft m. b. H., Wien A bejelentő által megnevezett feltaláló: Salansky Ferenc, mérnök, Wien A bejelentés napja: 1957. január 24. Ausztriai elsőbbsége: 1956. július 16. A bejelentés sűrített levegővel (pneumatikusan) működtetett fékhenger dugattyúra vonatkozik U-alakú keresztmetszetű és legalább a szárvégek egyikén kúposán ferdére vágott rugalmas anyagból készült karmantyúval, amely karmantyú külső köpenyének az U-szelvény gerincén túlnyúló, hengeres folytatása van. Ennek a karmantyúnak működési módja azon alapszik, hogy a hengerfal felé fordított külső szára, amelyen legalább egy körbefutó barázda vagy több, szektorszerűen (szakaszokból álló) elosztott kimélyítés van, a sűrített levegő nyomásának ki nem, tett állapotában a hengerfal felé széttartóan terjed ki, a sűrített levegő beömlése alatt pedig kúposán ferdére vágott szélétől (peremétől) legfeljebb az említett barázda felső határáig a tömítőn felfekszik a hengerfalra, a külső karmantyúköpeny további része pedig bizonyos távolságban marad a hengerfaltól. Ez a kialakítás a sűrített levegővel (pneumatikusan) működtetett dugattyú' és henger egymáson sikló részeinek kielégítő kenését és ezzel az említett alkatrészek hosszú élettartamát biztosítja. Ha ugyanis sűrített levegőt bocsátanak be a hengerbe és ez a levegő az egyik irányba történő dugattyúmozgás közben az U-alakú karmantyú gyűrűs1 terébe' behatol, akkor — a karmantyúnak U-alakú szakasza kúposán ferdére vágott peremétől legfeljebb a hengerfalnál levő barázda felső határáig a henger falára való felfekvése mellett — a barázda összenyomódik és ezáltal a barázdából a kenéshez elegendő kenőanyagmennyiség sajtolódik a hengerfalra. A sűrített levegő beáramlásának megszüntetésekor és a dugattyú hátramenete közben a barázda ismét eredeti alakját veszi fel és ezzel a hengerfalról a barázda (horony) alakú kimélyítésfae kenőanyagot szív be. A karmantyú ekkor rendes, a barázda határától kiindulva a hengerfal felé széttartó helyzetét (alakját) igyekszik ismét felvenni. A dugattyú váltakozó irányú mozgása közben tehát egy lüktető (pulzáló) mozgás adódik, amely a kenést ellátó kenőanyagot időszakos (periodikus) mozgási impulzusoknak veti alá és ezzel a kenési folyamat állandó megismétlésével és a kenőanyag elgyantásodásának megakadályozásával biztosítja a jó kenőanyagelosztást. A karmantyú így leírt működésénél a lehető legjobb hatás elérésére nagy befolyást gyakorol a karmantyúnak az összes üzemszakaszokban (fázisokban) érintkezés nélkül maradó köpenyrészének a hengerfaltól meghatározott legnagyobb távolságának betartása. Ez a távolság azonban nemcsak a megengedett gyártási tűrések keretein belüli mindenkori valóságos hengerátmérőtől függ, hanem a már üzemben volt henger kopásának mértékétől is. Kopásnak elsősorban a korábban általánosan szokásos és még ma is széles körben alkalmazott nehéz öntöttvas dugattyúkkal üzemben tartott öntöttvas hengerek vannak kitéve. Ilyen, üzemközben erősen kitágult hengerek továbbhasználatánál a karmantyúra annak az összes üzemszakaszokban (fázisokban) érintkezés nélkül maradó köpenyrészei — és különösen azoknak a karmantyú barázdájának a tömítőa jakkal szembenfekvő széléhez csatlakozó hengeres folytatásánál —. és a hengerfal között olyan távolságok adódnak, amelyek nagyobbak, mint ami az elérni kívánt legjobb hatásnak megfelel. Erről rendszeres kísérletekkel győződtek meg. A találmány ezt a. hátrányt a karmantyúhoz rendelt egy- vagy többrészes szabályozó testtel küszöböli ki a karmantyúnak a sűrített levegő nyomásának ki nem tett állapotában az összes üzemszakaszokban (fázisokban) érintkezésmentesen maradó köpenyrészeinek a hengerfaltól előre meghatározható távolságának beállítására, füeggetlenül a hengerátmérőnek a szabványos mérettől megengedett eltérésétől. A találmány előnyösen úgy valósítható meg, hogy a szabályozó testet az U-keresztmetszetű
