144128. lajstromszámú szabadalom • Asztaliteniszütő szabályozható levegőtöltéssel
Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRÄS 144.128. SZÁM 77. a. 20—27. OSZTÁLY - WI—6ß. ALAPSZÁM Asztalitenisz-ütő szabályozható levegőtöltéssel Rudolf Willi Berndt, konstruktőr, Kamenz/Sa., DDK-Germany. A bejelentés napja: 1956. május 14. Németországi elsőbbsége: 1955. október 18. Ismeretesek már fából vagy más anyagokból való, a legkülönbözőbb kivitelű, alakú, nagyságú és súlyú oly asztaliteniszütők, melyek különböző gumiból, parafából vagy más anyagokból készült borításokkal vannak ellátva. Áz asztaliteniszütő-nyél ugyancsak különböző. A borítások, többnyire az ütő lapjának (kanalának vagy kerületének) mindkét oldalán, lehetőséget adnak a játékosnak arra, hogy a labdát ütéskor bizonyos forgómozgásra kényszerítse, hogy az az: ellenjátékos ütőjéről visszautaskor leesúszszón, vagy más irányban haladjon, mint ahogy azt az: illető szándékolta. E célból a borítások durva csipkézett felületűek. Az ütő maga legyen szilárd, merev, nem hajlékony és emellett lehetőleg könnyű, hogy a játszókéz ne fáradjon ki túl gyorsan. Fából készített ütőhöz, fajlagosan könnyű, de kemény fát használnak, ami többszörösen rekeszeive, illetve átlapolva nem, húzódik el. A fa fajtája vagy más anyag szerint, ez ütők mindegyike különböző nehéz, és emellett mindenkor csupán egyetlen állandóanmaradó keménysége és, rugalmassága van, mely a, labda leugrási görbéjének alapját alkotja. Ez, sohasem szabályozható. Keményfából készített asztaliteniszütőknek magas, labdaesési görbéjük van, azonban viszonylag nehezek, többnyire visszautasítják az ilyen ütőket, minthogy súlyuk a játszókezet túlságosan megterheli. Puhafából készített ütők könnyűek, de nincsen, vagy majdnem, nincsen labdaesési görbéjük, úgy hogy a játékosnak sokkal több erőt kell kifejtenie ah~. hoz,'hogy a labdát a háló fölött átüsse. Nem léteznek még olyan »asztaliteniszütők, melyek mindkét követ élménynek: egyidejűleg maradéktalanul: eleget tennének. E. hátrányok kiküszöbölésére különböző fajtájú borításokat használnak. Oly asztaliteniszütő megvalósítása, mélynél a labda esési görbéje a játékos sajátossága és szándéka szerint, tetszésszerűen meghatározható és beállítható, éppen a találmány feladata, minthogy az: eddigi ütőknél a, labda lóugrása mindig állandó és olyan is marad. Minthogy az asztaliteniszütőik sajátosságára és játéktechnikájára nincsenek nemzetközi normák, minden egyes tornajátékos csak az ő kipróbált és azi.ő személyes játéktechnikájára behangolt és bejátszott ütőjére bízhatja magát, mert, minden más ütő teljes átállást és új bejátszási időt igényel. Az ismert asztaliteniszütőtípusok egy további hátránya a túl nagy „fejsúly", azaz a lapja (lapátja vagy kerülete) az egész ütőhöz viszonyítva túl nehéz, úgy hogy a játszókéz e túlsúly által előrefelé jobban meg van terhelve. Egy védekező- vagy elhárítójáíékosnak a, labdák elfogásához: egy lehetőleg labda-esési görbe nélküli ütőre ^an szüksége. Egy támadó játékosnak azonban egy igen magas, görbéjűre van szüksége', hogy éles ütéseihez ne túl sok erőt pazaroljon el. Egy harmadik játékosnak: pedig, aki támadást és védelmet egyidejűleg játszik, közepes labda-leugrásitulajdonságú ütőre van szüksége. Ez a három asztaliteniszütőtípus, úgy szerkezetileg, mint működésileg alapvetően különböző és eddig egyetlen típusban sem voltak egyesítheíők. A találmány kiküszöböli e hátrányokat oly könnyű konstrukcióval, melyet, az ábrák alapján közelebbről megmagyarázunk. Az ábrák a találmány egy kiviteli példáját szemléltetik, mégpedig: az 1. ábra a találmány egy kiviteli alakjának felülnézete, a 2. ábra az: 1. ábra szerintinek vízszintes metszete, a 3. ábra függőleges keresztmetszet (hosszmetszet). Az ábrák hivatkozási jelei egyenként a kö» vetkezőket jelentik: 1— a lap (lapát, 2— a nyél kompletten, 3— a szív (vagy középdarab), 4— borítások,, mindkét oldalon, 5— körülfoglaló ráma (foglalat), 6— szelepfurat, 7— szelep, 8— merevítő bordák, 9— nyélburkolat, 10— légmentes felületi lezárás, 11— levegővel töltött üreg, illetőleg üregek.
