144118. lajstromszámú szabadalom • Optikai kettős törést előállító kompenzátor, különösen üvegtestek feszültségének vizsgálatához

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.118. SZÁM 42. h. 17-22. OSZTÁLY — EE-409. ALAPSZÁM Optikai kettős törést előállító kompenzátor, különösen üvegtestek feszültségének vizsgálatához Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rí., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltaláló: Porubszky Jenő technikus, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. augusztus 28. A találmány nyomott üveg-mérőhasábbal mű­ködő, kettős törést előállító optikai kompenzá­torban a mérőhasáb nyomófesizültségének sza­bályozására alkalmas szerkezetre vonatkozik. Az üvegfeszültségek vizsgálatánál használatos kompenzátorok olyan műszerek, amelyekkel a polarizált fényben egymásra merőlegesen rezgő két sugár között szabályozható és ismert mér­tékű fáziseltolódást lehet létrehozni. A különféle elvek alapján működő kompenzá­torok egyike a nyomott üveghasábos kompenzá­tor, amelynek működése a külső mechanikai erővel feszültségessé tett üveg kettőstörővé vá­lásán alapszik. Ha egy síkbeli és egy egyirányú feszültség­állapotúvá tett üveghasában keresztül a feszült­ség irányára merőlegesen polarizált fényt bocsá­tunk át, a fénysugárban létrejövő fény-fázisel­tolódás (retardáció) mértéke az üveg fajlagos tulajdonságán és az üvegben megtett fény-út­hosszon kívül a retardációt létesítő feszültség nagyságától függ. Ha tehát egy egyenletes vas­tagságú üveglemezt (mérőhasábot) annak síkjára merőleges keresztmetszetében egyenletesen el­osztott nyomás alá helyezzük, akkor a síkjára merőlegesen áthaladó fénysugarakban meghatá­rozott egyenlő nagyságú retardáció keletkezik. A külső nyomás változtatásával arányosan a re­tardáció mértéke is változik. A mérőhasáb befogására, feszültség alá helye­zésére és a benne keletkezett feszültség jelzésére eddig oly szerkezetek voltak ismeretesek, ame­lyek folyadéknyomással működtek. A mérőha­sábot hengerben mozgó dugattyú segítségével hidraulikusan terhelték és a folyadék nyomását mérték Bourdon-csöves manométerrel, amelyet vagy a mérőhasábban keletkező nyomófeszült­ségre vagy közvetlenül a létrejött retardációra kalibráltak. Az ilyen szerkezetek: több hátrányt mutatnak. A hidraulikus részek tömítése nehéz­ségekbe ütközik, tekintettel arra, hogy nagy fo­lyadéknyomások szükségesek és azokat nagy precizitással kell tudni szabályozni. További hát­rányt jelent az. is, hogy a hidraulikus hengerben mozgó dugattyú, mely a mérőhasábra a nyomó­erőt kifejti, nem tehermentesíti teljesen a mérő­.hasábot a dugattyúra ható nyomás megszűnté­vel, vagyis amikor a Bourdon-csöves manometer már 0-t mutat, aminek pedig az a következmé­nye, hogy a mérőhasábot nem tudják teljesen 0-feszültségállapotba helyezni és ezáltal kis fe­szültségeket nem tudnak pontosan, mérni. Ennek oka abban van, hogy a dugattyúnak a henger­ben való mozgatásához — tekintettel a tömítési súrlódásokra — erő szükséges, tehát a folyadék­nyomás megszüntetése után a mérőshasábon a dugattyúnak egy minimális nyomása visszama­rad. A találmány célja ezen hátrányok kiküszöbö­lése. A találmány tárgya szerkezet optikai ket­tőstörést előállító kompenzátorban a mérőhasáb szabályozható nagyságú nyomófeszültség alá he­lyezéséhez, amelyet közös forgáspont körül el­fordíthatóan ágyazott két kar jellemez, melyek­nek közös csuklópontjuktól távolabb eső végei­ken egymáshoz képest való elmozdításukra al­kalmas szervei, valamint ezen szervekkel ellá­tott végeik és a közös csuklópont között elren­dezett, a mérőhasábot a két kar közé nyomó­igénybevételre befogó szervei vannak. Találmányunkat a mellékelt ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak kapcsán részletesebben ismertetjük. Az ábrán látható (1) forgáscsap körül forgat­hatóan két kart ágyaztunk, egy lényegileg me­rev (3) kart és egy részben merev és részben rugalmas kiképzésű (2) kart. A (2) kar (4) végét és a (3) kar (5) végét (6) csavarral és (7) csavar­anyával láttuk el, melynek segítségével a (2) és (3) kar (1) forgáspont körül egymáshoz képest mozgathatók. A (2) és (3) kar közé az (1) forgás­pont és a (4) és (5) végek közötti szakaszon he­lyeztük be a mérőhasábot megfelelően kiképzett (8) ágyazószervben olymódon, hogy az ágyazó­szerv (9) és (10) csúcsai, melyek: a benne elhe­lyezett mérőhasáb geometriai középtengelyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom