144107. lajstromszámú szabadalom • Világító uréter - szonda

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALALMANYJ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.107. SZÁM 30. k. 7—19. OSZTÁLY — BO-490. ALAPSZÁM Világító uréter-szonda Dr. Bosnyák Béla főorvos, dr. Jobbágyi György főorvos és Szél Kornél elektrotechnikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1955. szeptember 30. A hasüregben végzett különféle (nőgyógyászati, sebészeti, urológiai) műtétek esetében gyakran van szükség az uréterek (a veséből a húgyhólyagba vizeletet szállító vezeték) felkeresésére. Ez a művelet az uréterek rejtett anatómiai helyzete miatt sokszor igen körülményes, technikailag niehezen keresztülvihető, a keresgélés közben gyakran erős vérzés támad és emiatt a műtét ideje tetemesen elhúzódik. Gyakori az uréterek sérülése, minthogy a műtét folyamán előfordulhat azok átvágása, bemetszésé, zúzása vagy erekkel való összetévesztés miatti lekötése. E hibák a műtét sikerét, a beteg egészségét, sőt életét veszélyeztethetik. Ezért kívánatos, hogy a műtétek során az, uréter meszszemenően óvható legyen a sérülésiektől és kikészítése a legkíméletesebben történjék. A találmány szerinti világító uréter-szonda ezt a célt szolgálja. Az uréterek felkeresése e szonda segítségével minden esetben megtörténhet néhány másodperc alatt. A találmány szerinti uréter-szonda alkalmazása olymódon történik, hogy a műtét előtt hólyagtükör segítségével két ilyen uréterszondát vezetünk be az uréterekbe. A műtétnek abban a szakaszában, amikor az uréterek kikészítése, ill. felkeresése kezdődik, a szondákban levő világító lámpákat felvillantjuk. így az uréter helyzete könnyen megállapítható. Utána a szondák eltávolíthatók az uréterből. Ez a világító uréter-szonda módot nyújt továbbá az uréter megtöretésének, daganatos elváltozásainak műtét közben való könnyű felkeresésére és az uréterkövek könnyű és gyors • lokalizálására. A találmány szerinti uréter-szondának három része van: a tulajdonképpeni szonda, a hajlékony műanyagcsővel védett csatlakozó kábel és a szerelvénydoboz. Maga a szonda vékony, áttetsző hajlékony műanyagcső, mely az egyik végén kúposra van kialakítva, ebben foglal helyet a világítótest. Ellentétes végén kapcsolódik a csatlakozókábelhez, mely a szondát a szerelvénydobozban elhelyezett áramforrással és egyéb szerelvényekkel összeköti. A találmány szerinti világító urét-erszonda példaképpeni kiviteli alakját az alábbiakban ismertetjük: A tulajdonképpeni szonda, amelyből műtét esetén rendszerint két darabot használunk, kb. 60 cm hosszú és 2 mm átmérőjű, teljesen áttetsző hajlékony PVC csőből áll, célszerűen centiméter beosztással ellátva. A cső kúposra kialakított és légmentesen zárt végébe egy miniatűr 3 voltos cső-izzólámpa van beépítve. Az izzólámpából két hajlékony kábel vezet a cső másik végén levő miniatűr csatlakozó dugóhoz. A kábeleket a csőben egy 1,2 mm-es zongo-rahuzalból készült hajlékony spirálrugó védi, ez egyben a szonda merevítésére is szolgál.' A csatlakozókábelt ugyancsak hajlékony PVC-cső védi. Ennek hossza célszerűen 90 cm, átmérője pedig 3 mm. Egyik végén miniatűr csatlakozóhüvely, másik végén pedig az áramforráshoz történő csatlakoztatásra alkalmas kapcsolószerv van. A szerelvénydobozban foglal helyet az áramforrásként szolgáló 4,5 voltos zseblámpaelem., az áramfeszültséget szabályozó potenciométer, valamint a világítótest működtetésére szolgáló nyomógombos pillanatkapcsioló. Célszerű a szerelvénydobozban megfelelő elrendezésben, egy kis, izzólámpát isi elhelyezni, mely párhuzamosan van kapcsolva az uréterszonda világitólámpájávai és így jelzi annak működését. Mind-a szerelvénydoboz, mind a szonda és a csatlakozókábel szerelvényei és részletes kiviteli alakja a találmány keretein belül különbözőképpen változtathatók, az: elektrotechnikának és az ilyen műszerek technikájának ismert fogásaival és szerkezeti részleteivel. A találmány szerinti világító uréterszonda üzembehelyezése és használata a következő módon történik: A két szondát a hólyagtükrön át bevezetik a beteg két uréterébe. Amikor ez megtörtént, a hólyagtükröt eltávolítják. A műtét folyamán a csatlakozókábelt először az egyik, majd a másik szondába dugaszolják. A csatlakozókábel másik vége állandóan a szerelvénydobozban levő áramforráshoz marad kapcsolva.