144083. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari robbanóanyag előállítására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.083. SZÁM 78. c. OSZTÁLY — SO—525. ALAPSZÁM Eljárás ipari robbanóanyag előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Szóbei László, Juhász Nagy Béla és Halmay Jenő fűzfőgyártelepi lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. június 19. Az ipari robbanóanyagok közül még ma is a dinamit a leghasználatosabb. A dinamit feltalálása óta számtalan eljárás vált ismertté annak előállítására. A klasszikus dinamit előállítási mód és az ún. robbanó zselatin ma már túlhaladottak. A gyakorlatban legjobban bevált dinamit az ún. zselatin-dinamit. Ez tulajdonképpen olyan robbanó-zselatin, amelyet úgy készítenek, hogy azt finomszemcséjű szilárd anyagokkal 5—70 százalékos mennyiségben összedolgozzák, mely az ilyen összedolgozás után megszilárdul és mint biztonsági robbantószer igen nagy felhasználásnak örvend. Mivel a zselatin-dinamitok előállításának közbenső lépése a robbanó-zselatin előállítása, mely köztudomásúan igen veszélyes művelet, ezért igen sok közlemény és szabadalom vált ismertté, melyeknek főcélja, hogy a gyártási biztonságot növeljék olymódon, hogy a dinamit egyéb előnyös tulajdonságait megőrizze, illetve azokat lehetőleg még növelje. Valamennyi közlemény megegyezik abban, hogy a gyártási biztonság csakis a kollodium gyapotnak a nitroglicerinben vagy egyéb más robbanó olajban történő zselatinálódásnak függvénye, illetve a gyártás további vezetését a kapott robbanó-zselatin tulajdonságai szabjai meg. Ennek tudható be, hogy az eddig ismeretes eljárások a robbanó-zselatin előállításának legkülönbözőbb megoldását adják meg. Ismeretes olyan eljárás, amikor nem készítenek először robbanó-zselatint, hanem a kollodium gyapotot előzőleg összekeverik a zselatindinamit egyéb más adalékanyagaival — ammonnitrát, sók stb. — majd ehhez a poralakú anyaghoz adják hozzá a szükséges mennyiségű nitroglicerint, vagy más robbanóolajat. Ennek a módszernek azonban kettős hátránya van: egyrészt, veszélyessé teszi a kapott massza dagasztását, másrészt, az így kapott dinamit nem lesz homogén, ami viszont a robbantási biztonságot csökkenti. Más eljárás szerint úgy járunk el, hogy az állandó keverésben tartott nitroglicerinbe szitán keresztül adagoljuk be a száraz kollodiumgyapotot. Ez az eljárás is rendkívül veszélyes. Ugyanis tudott dolog, hogy a teljesen kiszárított kollodiumgyapot — 5% nedvességtartalom alatt — rendkívül öngyulladásveszélyes. Ebből következik, hogy ilyen öngyulladásveszélyes anyag szitálása olyan helyiségben, ahol jelentős menynyiségű robbanóanyag is van jelen, igen veszélyes és az, eljárás általánosságban már azért sem használható, mert egyes különleges összetételű dinamitok esetében az így kapott termék inhomogén. A gyártási biztonság növelésének legkézenfekvőbb megoldása az lenne, hogy olyan kollodium gyapottal képezzük a zselatint, amely 5%-nál több nedvességet tartalmaz. Ezzel a megoldással valóban üzembiztosan végezhető a zselatinképzés, azonban; a kapott termék robbantási biztonsága annyira leromlik, hogy az eljárás gyakorlatilag nem alkalmazható. Ismeretes továbbá olyan zselatinálási eljárás, amelynél alacsony hőmérsékleten, 0—5 C°-on képezik a robbanó-zselatint. Ebben az esetben csupán a keverés végezhető el üzembiztosan, mivel a keveréket utólag fel kell melegíteni, hogy zselatint képezzünk belőle. A felmelegítés viszont robbanóanyagok esetében mindenképpen kerülendő eljárás. Egyes eljárások a zselatinálás sebességét kívánták meggyorsítani különböző akcelerátorok hozzáadásával. Kétségtelen, hogy ezek az eljárások növelik a zselatinképzés sebességét, azonban a gyártási biztonságot egyáltalában nem, sőt, azzal a hátránnyal is rendelkeznek, hogy egyúttal a kapott kész dinamit öregedését is meggvorsítják, ami egyáltalában nem kívánatos. Az eddig ismertetett valamennyi eljárások még azzal a hátránnyal is rendelkeznek, hogy a zselatinálás lezajlása és a hozzátétanyagok bekeverése után a kapott zselatin-dinamit igen rövid idő alatt — 2—3 óra — annyira megkeményedik, hogy a töltényezés üzembiztos megoldását rendkívül megnehezítik. Különösen szembetűnő ez a hátrányos tulajdonság abban az esetben, ha a zselatinálás után a hozzátétanyagok bekeverését — a gyártás bármely ok-