144045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-cián-xantén előállítására

o Megjelenít: 1958. Julius hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.045. SZÁM 12. q. 37—38. OSZTÁLY — GO-523. ALAPSZÁM Eljárás fl-cián-xantén előállítására Fótszabadaiom a 142.870. számú törzs-szabadalomhoz. A magyar állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutódja Feltaláló: Winterstein Oszkár. Bejelentés napja: 1956. május 28. A törzsszabadalom példája értelmében klórxan­tént xanthidrolból tionilklorid segélyével állítunk elő. A reakcióelegyből az étert lehajtjuk és a ka­pott klórxantént fémcianiddal benzolos közegben reagáltatjuk. Ennél az irodalomból is ismert, ol­dószerként étert használó eljárásnál az étert min­den esetben le kell hajtani. Az éter ezenkívül drá­ga és nem veszélytelen oldószer. Benzolban hason­ló körülmények között foganatosított reakció azon­ban sokkal rosszabb - hozammal megy végbe. Ugyanezt találtuk, ha az irodalmi adatok alapján (ld. Liebigs Annalen, 375. k., 188 old. 1910.) igye­keztünk benzolos közegben dolgozni. További is­meretes eljárás értelmében (ld. Chem. Soc. Lon­don, 1930., 538. old.) petroléterben dolgozva is csak 52—60%-os hozammal állítható elő a 9-klór­xantén. Űgy találtuk, hogy 9-klór-xantén igen jó hozam­mal állítható elő xanthidrolból aromás oldószer, mint benzol toluol, xilol jelenlétében, ha 20 fok C alatti hőmérsékleten dolgozunk. Ily módon aromás oldószerben biztonságosabban, jobb hozammal dolgozhatunk és az oldószert nem kell a fémcia­niddal való reakció előtt lehajtani. Célszerűen úgy járunk el, hogy a tionükloridnak aromás oldószerben való oldatához adagoljuk a xanthidrolt aromás oldószerben szuszpendálva. Ily módon igen jó, 80%-on felüli hozamot kaphatunk. A találmány foganatosítására az alábbi példá­kat adjuk meg: 1. 50 g xanthidrolt szuszpendálunk 150 ml 6—8 fokra lehűtött benzolban. Keverés és 'hűtés közben 3—5 perc alatt hozzácsurgatjuk 31,7 g 96%-os tio­nilklorid (101%) 50 ml benzolban való oldatát. Utána az elnyelt savanyú gázokat szárított levegő­árammal 50 fokon kifúvatjuk. A 142.870 számú törzsszabadalom szerint dolgozzuk fel tovább a benzolos oldatot. Hozzáadunk 26,5 g 95%-os kup­rocianidot és 3 órán keresztül visszafolyatással me­legítünk. A benzolos oldatot azután szűrjük és a kuprokloridot kevés benzollal kifőzzük. Az egye­sített szürleteket szárazra bepároljuk és a vissza­maradó xanténkarbonsavhidrilt vizes-alkoholos ká­liumhidroxid oldattal elszappanosítjuk. Szappano­sítási maradék 11 g, nyers xanténkarbonsav 41,7 g, kitermelés 73%. A szappanosítási maradékból a xanthidrol visszanyerését beszámítva a kiterme­lés 89,5%. A nyers savat nátriumbikarbonát vizes oldatában melegen oldjuk, majd hűtés után szű­rünk és a szűrletből azután melegen sósavval a xanténkarbonsavat kicsapjuk. Tisztított xantén­karbonsav 38,7 g, o. p. 220—222 fok, kitermelés 67,6%. 2. 33,2 g 96%-os tionilkloridot (106%) 50 ml ben­zollal hígítunk. Az oldatot lehűtjük 10—15 fok C-ra, majd keverés és hűtés közben hozzácsurgat­juk 50 g xanthidrolnak 150 ml benzolban való szuszpenzióját. Becsurgatási ideje 10—15 perc. A hőfok a becsurgatás végén 10—15 fok körül van. A savanyú gázokat, mint az előző példában, száraz levegő átfúvatásával eltávolítjuk. A kapott ben­zolos klórxantén oldatot a törzsszabadalomban le­írt eljárás szerint dolgozzuk fel 9-cián-xanténná, illetve xanténkarbonsawá. A szappanosítási mara­dék 3,7 g. Xanténkarbonsav 48,6 g. Kitermelés re­generálás nélkül 85%, xanthidrol, regenerálással szappanosítási maradékból 90,5%. A nyers xan­ténkarbonsav olvadáspontja 210—211 fok C. Szabadalmi igénypontok: 1. A 142.870 számú törzsszabadalom 1—5. igény­pontjaiban körülírt eljárás továbbfejlesztése 9-cián-xantén előállítására, melyre jellemző, hogy a xanthidrolt tionilkloriddal aromás oldószerben 20 fok C alatti hőmérsékleten reagáltatjuk és a kép­ződött 9-klór-xantént ebben az aromás oldószer­ben hozzuk össze fémcianiddal. 2. Az 1. igénypont szerinti foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy aromás oldószerként benzolt használunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foga­natosítási módja, melyre jellemző, hogy tionilklo­rid aromás oldószeres oldatához adagoljuk a xant­hidol aromás oldószerben való szuszpenzióját. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1913. Terv Nyomda, 1958. - Felelős vezető: Gajda László

Next

/
Oldalképek
Tartalom