144040. lajstromszámú szabadalom • Optikai eljárás a fényt kettősen törő fonalak, különösen gyapot osztályozására és készülék az eljárás foganatosítására

Megjelent: 1958. január hó 15--én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.040. SZÁM 42. k. OSZTÁLY — GI—57. ALAPSZÁM Optikai eljárás a fényt kettősen törő fonalak, különösen gyapot osztályozására és készülék az eljárás foganatosítására A Magyar Állam, mint a feltaláló Gyimóthy István gépészmérnök, Szilas László tudományos munka­társ és Tihanyi Tibor kutatómérnök, budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. március 18. A találmány tárgya a fényt kettősen törő fona­lak, különösen gyapot osztályozására való optikai eljárás. Fonalaik, különösen gyapot osztályozása, azok kettős fénytörése alapján már ismeretes. Eddig azonban azt szubjektív módon, a különböző nagy­ságú kettős fénytörés következtében fellépő inter­ferencia-színek alapján végezték el. Ebből a célból a vizsgálandó fonalak minőségét gyakran egymás­tól alig megkülönböztethető színek alapján kellett megállapítani. Gyapotminta minőségének megál­lapításához természetesen több száz fonallal vég­zett vizsgálat átlageredménye adott alapot. Az ed­dig ismeretes eljárás tehát nemcsak körülményes és hosszadalmas volt, hanem kevéssé megbízható eredményekre is vezetett. A találmány ugyan az osztályozáshoz szintén a kettős fénytörés mértékét használja, de nem, szín­hatások szubjektív megítélése útján, hanem a fényintenzitásnak a kettős fénytörés változásától függő változását fényvillaimos úton mérjük; elő­nyösen polarizációs készülék alkalmazása mellett, amely két polarizációs prizmából (polarizátorból és analizátorból), világítási optikából, tárgytartó­ból, férnyvillamos cellából és fényáramot mérő mű­szerből áll. Az eddig ismeretes eljárásokkal ellentétben a ta­lálmány szerinti eljárás a fonalminőség objektív megállapítására szolgál. Az ismeretes polarizációs készülékeknél a pola­rizátor és analizátor között mérőcső van, amely a mérendő anyag felvételére szoigál, amelynek po­larizációját megállapítani kívánjuk. Ez a készülék azonban a fényt kettősen törő fonalak osztályozá­sára már azért sem alkalmas, mert - megállapítá­saink szerint a vizsgálási fény hullámhosszának döntő jelentősége van. Ismeretes, hogy lineárisan polarizált, monokro­matikus fény kettőstörésű közegen való áthaladá­sakor általában elliptikus polarizálást szenved'. Ha ezt az elliptikusan polarizált fényt analizátor segé­lyével vizsgáljuk, amelynek rezgési síkja az erede­tileg, lineárisan polarizált fényre merőleges, úgy azt találjuk, hogy az analizátorból kilépő fény in­tenzitása a kettős törés következtében fellépő kés­lekedés (retardáció) függvénye, amely a követ­kező: I = I„ sin2 -- • A l ahol I az analizátorból kilépő fény intenzitása, I0 a kettőstörésű anyagba behatoló polarizált fény in­tenzitása X annak hullámhossza és A a késlekedés (retardáció), vagyis a két egymásra merőlegesen végbemenő fényrezgés optikai útkülönhsége a ket­tőstörésű közegben. Az intenzitás tehát nulla és I0 között sin 2 -függ­vény szerint periodikusan változik. Ha X hullámhosszúságú fényt használunk, I X mindaddig növekedik, amíg A = — lesz, azután 2 az intenzitás ismét csökken és A = A-nál ismét nulla. Az előző fejtegetésekből következik, hogy a kés­lekedés mértékét a fény intenzitásának változása útján egyértelműen csak olyan mérési körzeten belül mérhetjük, amelyen belül mindkét nagyság azonos értelemben változik, például A = 0-tól X X . A = — -ig vagy A = — -tői A = /-ig. 2 '2 Látható fénnyel eddig - végzett mérési eljárások­nál ez a követelmény, például gyapotfonalaknál nem volt kielégítve, mert a látható fény körzeté­ben, a pamutfonalak minőségének megfelelően, mindegyik látható fényhullámhossz számára, a késlekedés állandó növekedésénél a fény intenzi­tása maximális érték elérése után, isimét nulláig csökken. Ez okból egy bizonyos fényintezitás két késlekedési értéknek felelhet meg. Az említett hátrány -megszüntetése végett a ta­lálmány a vizsgáló fénynek olyan körzetből való választását javasolja, amelyen belül az intenzitás hasonlóan a késlekedéshez a mérési körzet legfelső határáig változik, úgyhogy az intenzitás változása

Next

/
Oldalképek
Tartalom