141975. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ércek átlagosítására

Megjelent 1953. évi május hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.975. SZÁM. 18. a. 1-2. OSZTÁLY. - JA-135. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés ércek átiagosítására. A Magyar Állam, mint a feltaláló Jánosi Ferenc budapesti lakos jogutóda, Budapest. A bejelentés napja:, 1951. január 17. A kohósításra érkezett különböző minőségi és szemcsenagyságú ércszállífemányok átiagosítására szolgáló korszerű berendezések hosszhalamba, vékony rétegekbe rakják le az ércet, amely halmokból rakodási irányhoz merőleges síkban történik az ércek lehordása és az olvasztóba való továbbítása. A jelen találmány szerinti eljárás ettől az eljárástól abban a lényeges sajátosságában különbözik, hogy az ércet nem hosszhalmokba, hanem körhal • mokba rakja le. Ennek a jellemző tulajdonságnak az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés szerkezeti felépítésére, valamint üzemére, adott helyzetben a helyszükségletére, teljesítőképességére, messzemenő műszaki és gazdasági szempontból előnyös kihatása van. A körhalmos megoldás berendezésében a szállító szalagok hossza csaknem a harmadára csökkenik a hosszhialmos megoldásokéval szemben. A szállító szalagok a körhalmos megoldásnál könynyen lefedhető árkokban, ' illetve pályákban vezethetők. A körhalmos megoldásnál az összes szalagok anyagfeladása a szalag elején történik, a ledobása pedig a szalag végén. A boronával felszerelt lehordókocsi mindig csak egy irányba haladva végzi a leihordást hosszhalmos berendezéseknél. Az áramhozzávezetés egyszerűbb, központilag szerelhető leszedőn át történik. A felhordó szalag magasságban állítható, ami poros ércek kirakásánál lényegesen kisebb elporzási veszteséget jelent. Egyenes halmok alkalmazásánál annak újra fel töltése esetén, iaz előbb felrakott halóin teljes lehordása és a lehordó kocsi visszafutása után kezdhető. Ezzel szemben a körhalmos megoldásban az új halom felrakása a régi halomrész leszedésével egyidejűleg, folyamatosan történhet, amely körülmény kiküszöböli a halom végén mutatkozó érckeverék egyenlőtlenségéit is. Az alábbiak a vázlatos rajzzal kapcsolatban a találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés egy kiviteli alakját ismertetik. A rajz 1. ábrája részben nézetben, részben függélyes középsík metszetben, a 2. ábrája felülnézetben mutatja a berendezésit. A berendezés a különböző minőségű és összetételű ércszállítmányokat átlagosítja. E célból a helyszínére szállított érc a (B) körhalom felett a (A) hídszerkezet (1) szalagján érkezkik a (2) surrantóba, amelyen ál; a berendezés 3—3 vertikális forgási tengelye körül elforgó, rácsos tartóként kiképzett, (4) felrakó karban vezetett (5) felrakó szalagra s erről a körhalom gerincvonalára. A (4) kar forgási tengelyét a (6) forgóállvány szerkezet 3—3 tengelye alkotja, amelyhez vízszintes csukló körül kilengethető (4) kar lerakó (4") vége emelhető, vagy süllyeszthető, abból a célból, hogy a lerakás porzási vesztesége kisebb legyen. Állítható továbbá a körhalom gerincvonal sugarának hossza is és pedig úgy, hogy az (5) szállító szalag leszóró dobjának (5) tengelye a (4) karban, a szalag hosszirányában eltolható. Ennek megfelelően a szíjfeszítő súllyal terhelt dob tengelye, a (4) kar vezetékében szintén elmozdulhat. A 6. állványszerkezet felül (7) gördülő szerkezettel támasztja alá a (A) hídszerkezetet, alul pedig maga is, ugyancsak (8) gördülő szerkezettel támaszkodik a (8') sínpályára, amelyet a (6) forgó állványon koaxiálisán elhelyezett, vasbeton (9) oszlopsor támaszt alá. A (9) oszlopsor egy (10) aknát zár körül, amely akna fenekéről indul ki az a (12) szállító szalag, amely a körhalomból vékony rétegbe lekapart érceit a kohóhoz szállítja. A (10) aknába a (11) surrantón át, a (13) szalag .szállítja a körhalomból a (14) gereblye és (15) kaparószalag által leválasztott, illetőleg továbbított ércet. A (13) szalag és a (15) kaparószalag a rácsos tartóként alakított 16. hídban van vezetve, amely híd a 3—3 g forgási tengely körül, koncentrikusan elhelyezett (17, 18) — esetleg több is — sínpályán gördülő alátámasztást kap. A 6. forgóállvány-szerkezet hordja a szíjfeszítősúlyt, az (5) szállító szalagot működtető motort, a 4 kar lerakó végének emelését, süllyesztését ós a €>. álványszerkezet forgatását végző három motort. A 16. híd szakasza hosszában van, az alsó éle mentén csuklósan alátámasztva, a háromszög alakú