141921. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás élretekercseléshez

••* Megjelent 1953. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.921. SZÁM. 21 g. 1-16 OSZTÁLY. T- G^-10485 ALAPSZÁM. Szerkezet és eljárás élretekercseléshez. Geyer Ferenc oki. gépészmérnök, Haag am Hausruck, Felső-Ausztria. A bejelentés napja: 1949. február 11. Ausztriai elsőbbsége: 1948. július 1. A villamosgépek gyártásában néha célszerű, ha. élretekercselt tekercseket alkalmazunk. Ezeken oly tekercseket értünk, amelyeknél a vezetők keresztmetszetének oldalai úgy viszonylanak, mint körülbelül 10 :1—30 : 1, a vezetők pedig élre vannak hajlítva, a szalag szélessége tehát sugárirányba esik. Feltétel még ezenkívül, hogy kerek cséve esetén a szalag szélessége a csévenyilás átmérőjének körülbelül V3 részét érheti el. A cséve végleges rendeltetésétől függ, hogy kiindulási anyagként derékszögű négyszög keresztmetszetű szalagot alkalmazunk-e, amely a kész csé vén megközelítőleg trapézalakú keresztmetszetet eredményez, vagy pedig oly trapézalakú keresztmetszetből indulunk-e ki, hogy a kész csévén a keresztmetszet derékszögű négyszög legyen. A kétféle keresztmetszetnek megfelelő tekercsek előállítására elvben két eljárás ismeretes: a) Alkalmazhatunk oly szerkezeteket, amelyek a szalag kívánt alakját lényegében hajlítás útján állítják elő. b) Vannak azonban oly szerkezetek is, amelyek hengereléssel dplgoznak. A hajlítással dolgozó szerkezetek előnye, hogy a végterméket, nevezetesen a csévét szabatos alakban állítják elő, minthogy a hajlítást tekercselő tüskén foganatosítják. Hengereléssel dolgozó szerkezeteknél az anyag nagyobb mértékben alakítható, a kész csévék alakja azonban lényegesen kevésbbé szabatos. Egész általánosságban az élretekercselt tekercsek előállítása annál nehezebb, minél nagyobb a keresztmetszet oldalainak viszonyszáma, minél nagyobb a szalag szélességének a görbületi sugárhoz való viszonya és különösen minél kisebb a szalag vastagsága. Ez különösen oly gépekre vonatkozik, amelyek hajlítással dolgoznak. A szalag tekercselésekor, illetőleg hajlításakor a belső övben az alakításra mérvadó közömbös szálon innen nyomó-, illetőleg duzzasztóigénybevétel lép föl, amely a szalagon oldalirányú kitérést vagy ráhcképződést okozhat. Ez valójában kihajlítás, amelynek valószínűsége egyébként azonos körülmények között annál nagyobb, minél vékonyabb a szalag. Az ismert gépeknél ezt a nehézséget azzal küszöbölik ki, hogy egyrészt a szalagot szorító lécek útján oldalról vezetik, másrészt az érkező szalagot oly nagy húzó előfeszültséggel terhelik, hogy a semleges szál a szalag keresztmetszetében a szalag belső éle felé tolódik el. A hajlító- és húzóigénybevétel eredőjének hatása alatt azonban a szalag éle a belső oldalon nagy nyomásnak van kitéve, úgyhogy ezen a helyen az anyag eltorzulhat. A viszonyok ebben az összefüggésben is annál rosszabbakká válnak, minél nagyobb az oldalak közötti viszonyszám, illetőleg minél kisebb a szalag vastagsága. Az egyenes állapotban a tekercselő tüskére futó szalagnál, továbbá a végtelen nagy görbületi sugár és a cséve belső átmérőjének megfelelő görbületi sugár közötti átmenet elméletileg vonal mentén, tehát ugrásszerűen, gyakorlatilag mindenesetre meghatározhatatlan hosszúságú rövid szakaszon megy végbe. A találmány szerinti szerkezettel ezeket a hátrányokat teljesen vagy nagyrészt kiküszöböltük és lehetővé tettük oly élreállított tekercsek előállítását, amelyeknél a keresztmetszet oldalainak viszonya körülbelül 100 :1 értéket is elérhet. A szerkezet működése továbbá alig függ a szalag vastagságától és feltételei mind geometriai, mind pedig kinematikus és dinamikus szempontokból egyértelműen meg vannak határozva. Technológiai szempontból a találmány szerinti szerkezet működésmódja megfelel a nyújtva húzásnak, úgyhogy a feldolgozandó szalagnak szorítólécek között való és kétes értékű vezetése elkerülhető. A szalagot megfelelően kialakított görbe felületen alakítjuk, amely az eredetileg egyenes szalagot geometriai szempontból kifogástalan módon a végleges gyűrüalakra hozza. Ily felületek előállíthatók, amint ezt alapvető példakénti kiviteli alakban az 1. ábra tünteti fel. A D tüske megfelel a cséve belső átmérőjének, a ZK húzógyűrű, amelynek sugárirányú szélessége valamivel nagyobb a feldolgozandó szalag szélességénél, az előbbiekben említett nyújtva húzó felülettel — csavarfelülettel — van ellátva, amelynek emel-