141810. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás rezgőkör önfrekvenciájának befolyásolására
Megjelent 1952. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.810. SZÁM. 21. g. 1—16. OSZTÁLY. — P-11064. ALAPSZÁM. „Kapcsolás rezgőkör önfrekvenciájának befolyásolására." ' . N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven-ban (Németalföld). A bejelenté» napja: 1944. április 14. Németalföldi elsőbbsége: 1943. április 16. A találmány kapcsolás rezgőkör önfrekvenciájának befolyásolására előmágnesezéssel megváltoztatott permeabilitású ferromágneses anyagból készült magot tartalmazó önindukciós csévék alkalmazásával. Ilyen kapcsolások magukban véve ismeretesek és azokat különféle alkalmazási célokra, — például rádióvevőkészülékek rezgőkörének hangolására, vivőhullám frekvenciájának modulálására, stb. — alkalmazzák. E kapcsolások azon az elgondoláson alapulnak, hogy ferromágneses magot tartalmazó csévék induktivitása a mag anyagának előmágnesezéssel változtatható permeabilitásától függ. Ha ilyen csévét rezgőkörbe kapcsolunkt a cséve önfrekvenciáját a mag előmágnesezésének változtatásával módosíthatjuk. Első pillantásra egyszerűnek látszhatik az ilyen magot tartalmazó csévék előállítása, a valóságban azonban ez a feladat megoldatlan, mert az effajta csévéknek nagyfrekvenciás rezgőkörbe való bekapcsolásra kell alkalmasaknak lenniök. Azon követelményen felül, hogy a mag permeabilitása elegendő mértékben függjön az előmágnesezéstől, ez esetben a mag anyagával szemben a kielégítő veszteségmentesség követelményét is támasztanunk kell, azaz a hiszterézis és örvényáramok okozta veszteségeknek a tekintetbe jövő nagy frekvenciákon megengedhető határokon belül kell maradniok. Az egyetlen, eddig ismeretes effajta magok, melyek nagyfrekvenciás veszteségei elég csekélyek, a masszamagok. Ezek azonban a kitűzött célra alkalmatlanok, mert a permeabilitás csak kevéssé függ az előmágnesezéstől. Hogy a permeabilitásának így a cséve induktivitásának kellő mérvű változását elérjük, amint ez például frekvenciamodulálás esetében kívánatos, ahol gyakran viszonylag nagy frekvenciakilengésre törekszenek —, az előmágnesezett áram oly nagy lenne, hogy a magot tartalmazó csévében a hőfejlődés az említett áram folytán meg nem engedhetően nagy lenne. A találmány szerint a kellő veszteségmentesség, valamint a permeabilitásnak az előmágnesezett áramtól való kellő függősége tekintetében támasztott követelményeknek úgy tehetünk eleget, hogy maganyagként ferritet alkalmazunk. A ferrit alkalmas előállítási módját a 140.600 lajstromszámú (P. 10476. alapszámú) magyar szabadalmunk ismerteti. Ez az anyag nemcsak az imént említett követelményeket elégíti ki, hanem azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, hogy annak a rezgőkörnek a mag okozta veszteségei, melynek egy részét alkotja a maggal ellátott cséve, csak kevéssé függnek az előmágnesezéstől, úgyhogy a rezgőkör csillapítása az előmágnesezéstől csaknem független. A ferrit permeabilitása az előmágnesező árammal közelítőn fordított viszonyban van, ami lehetővé teszi, hogy a rezgőkör önfrekvenciáját többe vagy kevésbbé széles frekvencia körzetben az előmágnesező árammal egyenes arányban változtassuk. Ez fontos pl. olyan frekvenciamodulálás esetében, melynél lehetőleg lineáris modulációs jelleggörbére törekszünk, azaz arra, hogy a frekvenciakilengés a modulálandó áram pillanatnyi értékével egyenes arányban legyen. A találmányt részletesebben ismertetjük a rajz kapcsán, mely a találmány szerinti kapcsolás néhány kiviteli példáját vázlatosa^ mutatja. Az 1. ábra szerinti kapcsolásnak rezgőköre, — például két L és Lx önindukciós csévét és C kondenzátort tartalmazó oszcillátor frekvenciáját meghatározó rezgőköre —, van. Az 1^ cséve arra való, hogy az önfrekvenciát befolyásolhassuk és evégből ferritből készült K magot tartalmaz, melynek permeabilitását az I előmágnesező áram módosíthatja. Minthogy a ferritmag c permeabilitása. csaknem fordított irányban van az előmágnesező I árammal, az Lj induktivitás szintén csaknem fordított arányban van az említett I árammal. A C kondenzátorból és két párhuzamosan kapcsolt önindukciós csévéből álló rezgőkör önfrekvenciája, aholis a csévék egyikének ferritmagja van, az előmágnesező I áram nagyságától a 2. ábra 1 görbéjében feltüntetett módon függ. A Wj—w2 frekvenciakörzetben ekként a w frekvencia és az előmágnesező I áram között csaknem lineáris függőséget kapunk. A 3. ábra szerinti kapcsolás alkalmazásával szintén lineáris modulálási jelleggörbét kapunk. A rezgőkör itt C kondenzátorból és K ferritmagos L önindukciós csévéből áll, melynek permeabilitása
