141754. lajstromszámú szabadalom • Fogtisztítószer

Megjelent 1952. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.754, SZÁM. 30. h 11-13 OSZTÁLY. SE-321. ALAPSZÁM. Fogtisztítószer. v v v Severoceské tukové závody (drive Jiri Sehicht) národní podnik cég, Ustí nad La bem (Csehszlovákia) A bejelentén n'anjn : 1951. martin, í). (Vehszlovák'uü. elsőbbsége: lí'őd. uiávoins 14. A szakirodalomban már egész sor javaslat található, melyek szerint a fogpépek és egyéb fogiisztítószerek, valamint fog- és szájápoló szerek két főcélja elérhető. A jó íoguéptől egyrészt azt kívánjuk meg, hogy tisztítson és ezzel kapcsolatban fehérítsen, másrészt a fogakat megvédje. Ily módon a fogzomáiicot közvetlenül védjük meg sérüléstől vagy fogkő képződésétől, vagy pedig közvetve gátoljuk meg az ártalmas mikrobák és erjesztők hatását. A szokásos fogpépek tartalmaznak ugyan különböző mechanikai és kémiai tisztítószereket és ezek hatásának támogatására való alkatrészeket, melyek pl, a felületi feszültséget csökkentik vagy a nedvesíthetőséget fokozzák, továbbá' illatosítható, ízesítő és fertőtlenítő anyagokat, az említett anyagok egyikének sem lehet azonban fajlagos védő, ill. elhárító hutást tulajdonítani.' A modern stomatológia szerint a íogszút (caries) több hatás hozza létre és így nem lehet feltételezni, hogy egyetlen szer, ül. adalék valamennyi esetben egyenlően hat, úgyhogy valamely specifikus adalék védőhatása sohasem lehet százszázalékos. Minthogy azonban a fogszú nagy elterjedtsége népegészségügyi szempontból tetemes károkat okoz, már olyan szernek is nagy jelentősége van, amely legalább az esetek legtöbbjében védőhatást fejt ki. Ilyen szerekként az utóbbi időben különböző előírások szerint gyakran ajánlják és alkalmazzák a fluorvegyületeket és különösen az aikálifluoridokat. Ezek védőhatásának mechanikai, ill. kémiai lefolyása tekintetében, a nézetek még nem egyeznek. A fluor a csont- és fogmassza közönséges alkatrésze. Ezért közel fekvő az a magyarázat, mely szerint a hozzáadott fluoridok egyszerűen azt a fluorhiányt pótolják, amelyet fluorszegény víz ivása és elégtelen fluort tartalmazó élelmiszerek evése okoz. Az utóbbi időben azonban a víznek oldható fluoridoknak még más hatást is tulajdonítanak. Feltételezik, hogy azok néhány káros enzim hatását gátolják. Azokról az enzimekről van szó, amelyek a szájüregben végbemenő erjedési folyamatoknál, a szénhidrátokból savak keletkezését idézik elő. Ilyen esetben valóban specifikus gátlóhatásról lehetne beszélni, mert a többi enzim hatását a fluoridok nem gátolják. Feltételezik, hogy a keletkezett savak a í'ogzománcot megtámadják é's a tulajdonképeni fogmasszából is a caleiumot calciumsók alakjában elvonják. A fluoridok alkalmazásának azonban egy komoly akadály áll útjában. Védőhatásuk ugyanis csak igen keskeny töménység-tartományra terjed ki. Egy bizonyos kritikus töménység túllépésekor ugyanis a kívánt védőhatás helyett a fogzománc károsodása következik be,- amelyet ezenkívül még egy esztétikai szempontból rendkívül "kellemetlen jelenség előz meg, nevezetesen a foltképződés, amely a fogakon szabálytalan sötét foltok alakjában nyilvánul meg. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vízben oldható fluoridok már aránylag csekély töménységeknél mérgezőek. A találmány szerint a fogtisztítószerhez a szervezetben előforduló normális anyagokhoz közelfekvő, higiéniai szempontból még nagyobb töménységben is teljesen ártalmatlan, vízben oldható, semleges vegyületet használunk, melynek alkalmazásakor esztétikailag hátrányos hatások sem lépnek fel. A találmány szerint a fogpépekhez, fogvizekhez és fogszappanokhoz adagolt fajlagos védőszer tehát az alkálifluoridok mindkét hátrányától mentes. Ez a vegyület a gliceraldehid, mely optikailag aktív szenet tartalmaz és így három alakban, neveaeteseh jobbraforgató, balraforgató és racemalakban fordul elő. Ezek az alakok azonban nem egyformán hatásosak. A legnagyobb védőhatást azonban, amint megállapítottuk, a balraforgató vegyület mutatja, ami az elméletnek megfelel. Gyakorlati szempontból azonban-nem fontos, hogy már az iparilag legkönnyebben hozzáférhető' racemalak is elég erős Wdőhatást fejt ki. A találmány szerint tehát nem szükséges e vegyületnek csupán a. balraforgató alakját elkülöníteni és adagolni. Ezenkívül a gliceraldehid a vizes oldataiban egyrészt mint monomer, másrészt mint dirrrér fordul elő. E két alak a hőmérséklettől függő dina-