141710. lajstromszámú szabadalom • Fémsörét

Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141710. SZÁM. 40 b, ,4—27. OSZTÁLY. — We-38. ALAPSZÁM. Fémsörét. American Wheelabrator & Equipment Corporation cég Mishawaka, Indiana, USA., mint Hutchison J. Thomas mixón-i lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1950. október 5. A. E. Ágbeli elsőőbbsége: 1949. október 14. A találmány fémből készült sörét vagy golyócskák tömege, amelyet a fémcsiszolásnál vagy fémek koptatásánál és a fémtárgyaknak rájuk fúvatott sugárral történő tisztításánál, továbbá a táreyak fegyesítésénél, kopogtatásá­nál vagy veregetéséníá és más efféle művele­teknél használnak. Pontosabban kifejezve a ta­lálmány a fémsörét újszerű és javított össze­tételére vonatkozik. Eddigelé nem sikerült a fémsörétet gyakorla­tilag használható módon előállítani, ha azt acél­ból akarták készíteni, noha az öntöttvas sőrétek a gyakorlatban már sok év óta és nagy mennyi­ségben használatosak. Az acélnak igen magas a megömlési hőfoka és viszkozitása is, emellett az acélban különböző ötvöző anyagok vannak és így nagy nehézségekbe ütközünk, ha megkísé­reljük a megolvasztott fémet apró részecskékre bontani és ilyen módon az ismert efféle szét­bontó módszerekkel fémsörététi előállítani. Ezek az ismert eljárások általában véve úgy működ­nek, hogy a megolvasztott fém áramló sugarára aprító folyadéksugarat, legtöbbször vízsugarat bocsátanak, amely az olvadt fémet apró folya­dék-gömböcskékre bontja. Ezeket a gömböket felfogjuk és. így vízfürdőben szilárd golyócská­kat létesítünk. A kísérletek során ennek az eljárásnak acél­lal való megvalósítása, vagyis az acélsörét elő­állítása nehézségekbe ütközőit. Ugyanis a készí­tett sörét nem mutatta, fel a szükséges tulajdon­ságokat, amelyek megfelelő gömbölyűség, szi­lárdság, jó mikrostruktúra, a repedések és feszültségek hiánya, hosszú élettartam és edz­hetőség. A rossz sörétek a következő tulajdon­ságok egyikét vagy többet ezek közül mutat­nak fel: üregesek, töredezésre hajlamosak, göd­rösek, repedezettek, nem jól edzhetök, vagy a mikroszkóp alatt látható struktúrájuk nem meg­felelő, és végül az ütések és ismételt igénybe­vételek esetén törésre hajlamosak. A találmány e hátrányok kiküszöbölésére alkalmas olykép, hogy megfelelő acélötvözetet alkalmazunk, amely lehetővé teszi az apró ré­szecskékre bontást olyan módon, hogy a végső termék az említett Jó tulajdonságokkal bír. A találmány szerinti acél legfontosabb ötvöző­anyagai és a közelítő súlyszázalékok az aláb­biakban láthatók é salkalniasak az eddig ta­pasztalt hátrányok megszüntetésére: A táblázat szén 0.10—1.70% szilícium 0.30-4.00% mangán 0.30^—2.00% vas a többi anyag. A fentiekhez még egyéb anyagok is adagol­hatok, amelyek a készítendő termék kívánt tu­lajdonságai szerint változnak. Így pl. alkalmaz­hatunk 5%-nál nem több krómot, 5%-nál nem több molibdént, 4%-nál nem több vanadiurnot, 2.5%-nál nem több nikkelt és 1%-nál nem több rezet. A kísérletek megmutatták, hogy az ötvöző­anyagoknál bizonyos felső határokat kell be­tartani. Az acélsörét minősége nagymértékben függ a jó, illetve megfelelő sziliciurn-tartalom­tól. Így például ha a fémben az öntéskor, tehát a részecskékre bontáskor a sziliciumtartalom 1 % -nál több, a létesített gömböcskék, tehát sö­rétszemek a töredezésre hajlamosak. Ha csak nem folyatjuk a fémet kivételesen magas hő­mérsékleteken, a jó gömbölyűség, vagyis gömb­szerű alak nem érhető el, ha a sziliciumtartalom 0.8% fölött volt. Ha a sziliciumtairtalimiat növel­jük, a folyékonyság és a felületi feszültség csökken, úgyhogy a részecskékre bontott acél nem veszi fel a gömbalakot. Másrészt, ha a szilicium-tartabm 0.3%^nál kisebb, a szemecs­kék gömbölyűek, de üresek, tekintet nélkül a többi ötvözőanyag vagy dezoxidáló anyag szá­zalékos mennyiségére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom