141658. lajstromszámú szabadalom • Kisütőcső

Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL BADALM1 LEÍRÁS 141658. SZÁM. 21 f, 31—44. OSZTÁLY. — Te-62. ALAPSZÁM. Kisütőcső. Tesla Národni Podnik cég Praha-Hloubétín-ben és Vána Jan mérnök Praha-ban (mindkettő Csehszlovákia). A bejelentés napja: 1950. november 21. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1949. november 24. A találmány kisütőcső, nevezetesen a belső elektródarendszer beerősítésmódja. Eddig különféleképpen erősítették be és központosították a kisütőcsövek elektródarendszerét. A régebbi fajtáknál rugalmasan a kisütőcső falának belsejére támaszkodó csillámlemezkék hordozták az elektródarendszert. Apró csövekben az elektródarendszert hordozó csillámlemezkék vagy közyetlenül támaszkodnak a búrára, vagy pedig oly rugalmas szervek közvetítésével, amelyek össze vannak kötve az illető csillámlemezkével. Minthogy azonban a búra szelvénye, a tömeggyártás folytán, meglehetősen nagy eltéréseket mutat, nem mindenkor sikerül az elektródarendszert félrehangolódás vagy torzulás elkerülésével beillesztenünk. A csillámlemezkére erősített és a búráfal belseje ellenébe feszülő fémrugókkal is tarthatjuk * és központosíthatjuk az elektródarendszert a burában. E megoldás azonban, főként apró csöveknél, jelentős bonyodalmakkal jár, rriimeliett a rendszer, kapaciíása'is rnegnövekedhetik. A találmány már most kisütőcső, a búra belsejében helytállóvá leerősített és központosított elektródarendszerrel, amely a búra lezárása után semilyen alakváltozást sem mutat és félrehangolódásra se hajlamos. A találmány értelmében azon a réven támasztjuk meg és központosítjuk az elektródarendszert, 'hogy az őt hordozó, szigetelő központosítókorongok oly rugalmas támasztószervekre támaszkodnak, amelyek szilárdan vannak összekötve a búrafal belsejével. A rugalmas szerveket a búrafal belsejéhez valamely alkalmas cementttel kötjük, amely a csőtest üvegének lágyulási pontjánál alacsonyabb hőmérsékleten lágyul A találmány szempontjából cementen oly kötőanyagot értünk, amellyel a rugalmas támasztószerveket szilárdan, hozzátapasztjuk a burához. E célra alkalmas anyag p. o. a bórszilikát-üvég. A rugalmas szerveket és a szigetelőkorongokat egymáshoz képest úgy rendezzük el, hogy az elektródarendszer semmiféle káros alakváltozást se szenvedjen, midőn azt a burába tessszük és ott leerősítjük. A rajzok vázlatosan tüntetik fel a találmány kiviteli példáit. Az 1. ábra a búra függélyes és az A—A vonal mentén vett vízszintes metszete, az elektródarendszer beillesztését megelőzően. A 2. ábra ugyanilyen metszetek, az elektródarendszer betolását és leerősítését követően. A 3. ábra vízszintes metszetben mutatja, hogy mily módon erősítjük be az elektródarendszert hordozó szigetelőkorongot. A 4. ábra a kész új csőnek — részben feltört — távlati képe, míg az 5. ábra az új elektroncső egyik további változatának ugyancsak függélyes és vízszintes metszete. Az 1. ábra szerint az -1- búra felső és alsó részében csillámból való két-két -2 és 3- támasztószerv van. Ezeket valamely 11- cement segélyével szilárdan a búra belső falához kötjük, amely cement alacsonyabb lágyuláspontú, mint a búra. A -2 és 3- szerveket hosszúkás -4- rések törik át, amelyekbe az -5- szigetelőkorongok -6 nyelvei nyúlnak. Ez a 2. ábrából látható, mely kisütőcsövet az elektródarendszer betolása után, de a cső leforrasztása előtt mutatja. Az -5- szigetelőkorongok átmérőit és az egyszintbe eső (pl. -2-) támasztószervpárok közét úgy szabjuk meg, hogy az -5- szigetelőkorongok és velük egyetemben a köztük levő -7- elektrődarendszer is, helytmaradjanak és vízszintesen ne tolódhassanak el. Az -5- szigetelőkorongok közti -7- elektródarendszert pl. úgy toljuk a burába, bogy a -6- nyelvek vízszintes összekötővonala merőleges legyen a támasztószervek középpontjait vízszintesen összekötő vonalra. Ekkor az -5- korongokat, a -7- elektródarendszerrel együtt, a -8- nyíl (3. ábra) irányában 90°-kal elforgatjuk úgy, hogy a -6-nyelvek a -4- résekbe jutnak. A -7- elektródarendszer tehát az -5- szigetelőkorongok segélyével támaszkodik az -1- burával szilárdan