141602. lajstromszámú szabadalom • Gyujtómű több lőpor- vagy robbantószer-töltet sorozatos távgyujtására főleg talajfuratokban

Megjelent 1952. évi október hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI Hite. SZÁM. 5 b.i—21. OSZTÁLY. — SO-107. ALAPSZÁM. Gyűjtőmű több lőpor- vagy robbantószer-töltet sorozatos távgyujtására, főleg talajfuratokban. Société de Prospecüon Electriqué, Procédés Schlurtiberger cég, Paris, mint Schlumberger Marcel párisi lakos jogutóda. A bejelentés napja: Í9Sft. február 17. Franciaországi elsőbbsége: 1949. február 19. A találmány gyűjtőmű több lőpor- vagy robbantószer-töltet sorozatos távgyujtására, főleg talajfuratökban, melyekben a gyújtás villamos ellenállásokból (izzószálaikból, grafitos porból, stb.) alkotott gyújtók (miciátoirok) révén történik. Az ellenállások, melyeket a rajtuk átfolyó áram hevít, az egyes töltetekkel állnak érintkezésben és közös áramkörhöz vannak kötve, még pelig egymással párhuzamosan. Már ismeretesek olyan gyujtóművek, amelyekben a különböző gyújtók adott sorrendű gyújtása végett azok sorban növekvő ellenállásúak, vagy pedig növekvő ellenállású leágazásokba vannak iktatva, aholis az egyes leágazások közti ellenállások maguknak a leágazásoknak az ellenállásához képest elhanyagolhatók. E gyujtóművek hátránya, hogy a gyuj kívánt sorrendjének biztosítására mindegyik gyújtó ellenállásának lényegesen nagyobbnak kell lennie az előzőénél, nahogy két töltet egyszerre kapjon gyújtást. Ezért, kénytelenek voltak két-két szomszédos gyújtó ellenállálsának viszonyát meglehetős nagyra venni. Az egyes töltetek gyújtásának biztosítására tehát gyorsan növekvő áramerősségeket, illetve potenciálkülönbségeket kellett alkalmazni. Néhány robbanás után az áramerősség, illetve a potenciálkülönbség már oly rendkívül nagy, hogy az ily módon működtethető gyújtók száma aránylag kicsiny. " A találmány főcélja e hátrány megszüntetése és olyan berendezés létesítése, amelyben egyetlen áramkörrel nagyszámú töltetet lehet sorozatosan gyújtani, ami akár önműködően, akár önkényesen történhetik. További cél az, hogy a gyújtás gyakorlatilag állandó erősségű árammal legyen végezhető. Még további cél egyenlő ellenállású, egyformán működő és így egyenlő gyújtók (izzószálak, stb.) alkalmazásának lehetővé tétele. E célból a találmány szerint a főáramkörbe, az egyes o-vujtókat tartalmazó .leágazások közé, akkora ellenállásokat iktatunk, hogy az éppen izzítandó szálat tartalmazó leágazásban sokkal erősebb áram haladjon, mint a többi leágazásban, különösen pedig a következő gyújtóban. Célszerűen a gyújtók mind egyformák és az őket tartalmazó leágazások ellenállásai azonosaik, az egyes leágazások között pedig szintén azonos ellenállások vannak. Az utolsó leágazás és a föld közti ellenállást úgy méretezzük, hogy a valamely gyújtó kapcsaitól az utolsó gyújtóig terjedő rendszer ellenállása állandói maradjon. A vonalvezetékíbe bocsátott áriam' erőssége ennélfogva állandó arányban oszlik meg a működésre kész első gyujtó;

és a többi gyujtó^ között. A gyújtók ellenállásait és a leágazási pontok közötti ellenállásokat úgy választjuk meg, hogy az említett arány az első elsütéshez egyedül is elég nagy legyen, . Ily körülmények között az áramerősség mindegyik elsütésnél azonos. Minden újabb elsütéskor a rendszer ellenállása két leágazási pont . közti ellenállással megnő. A találmány szerint továbbá a tápvezetékbe adalékos ellenállást iktathatunk, melynek sorbakapcsolt elemei a leágazások közti egy-egy ellenállás-elemmel egyenlők; minden elsütés után egy-egy ellenállás-elemet rövidrezárunk. Ha azt akarjuk, hogy az elsütések ne Önműködően kövessék egymást, akkor a találmány szerint az áramkörbe, pl. az egyes elsütésekkel működtetett megszakítót iktathatunk, mely az áramot minden elsütés után egy adott időtartamra megszakítja és egyrészt az elsütést jelzi (pl. az elsütések vezérlőhelyén levő ampejrmé-