141594. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzólámpák töltésére alkalmas argon előállítására a levegő bontásánál adódó frakcióból rektifikálással

Magjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TAtÁLMÁNYI HIVATAL •' , SZABADALMI LEÍRÁS 141594. SZÁM. 12e. OSZTÁLY. — Li-23. ALAPSZÁM. Eljárás izzólámpák töltésére alkalmas argon előállítására a levegő bontásánál adódó frakcióból rektifikálással. Gesellschaft für Lindes Eismaschinen A, G., HöUriegelskreuth bei München (Németország). A bejelentés napja': 1950. június 6. Németországi elsőWbsége: 1949. június 9. Argont eddig iparilag a 301.940. és 542.400. számú német szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások szerint állították elő. Ezek értelmében kétszakaszos levegőbontó berendezés alacsony nyomású oszlopából argonban dúsított oxigént vételezünk és azt dúsító oszlopban argondús keverékké dolgozzuk fél, mely 50 és 10 % közötti mennyiségben tartalmaz oxigént, amit azután éghető gázokkal, mint hidrogénnel, vagy megömlesztett anyagokkal, mint kénnel reagáltatva maradék, nélkül eltávolítunk. Az így kapott argont, ha izzólámpáik töltésére kívánjuk felhasználni, még a szükséges mennyiségű nitrogénnel és a széntartalmú szennyezéseknek katalitos oxidáló kezeléssel való maradéktalan eltávolítására még mintegy 1 % -os oxigénnel v kell keverni. Az argonban visszamaradó, aránylag nagy mennyiségű oxigénnek kémiai megkötése, nitrogénnek és oxigénnek külön adagolása az argonhoz, melyet újból tisztítani kell, ha azt izzólámpák töltőgázaként kívánjuk felhasználni, a találmány szerinti eljárás értelmében elmarad. A külön nitrogénadagolást .azzal takarítjuk meg, hogy az argont tartalmazó keveréket az alacsony nyomású oszlop olyan helyén vételezzük, ahol az argon és nitrogén mennyiségei úgy viszonylanak egymáshoz, mint (20 ± 5): 1. Az oxigén utólagos elégetését és a mintegy 1 % -os oxigén újabb adagolását a találmány értelmében azzal takarítjuk meg, hogy az argontártálmú keveréket közvetlenül 94 ± 1.5 % argont, 5 ± 1% nitrogént és 1± 0,5% oxigént tartalmazó keverékké rektifikáljuk. Az 1 ± 0 5% oxigénmaradék az oxidálható szennyezések oxigénszükségletét többszörösen felülmúlja, melyeket azután önmagában ismert módon oxidáló katalizátorok jelenlétében magas hőmérsékleten reagáltatunk. Ezt követően a fölös oxigént redukáló vagy elnyelető szerek segélyével a íreakciós termékekkel, mint! széndioxiddal és vízgőzzel együtt közönséges hő- • mérsékleten oly tökéletesen eltávolítjuk, hogy a néhány százalék nitrogént tartalmazó visszamaradó argont izzólámpák töltőgázaként használhatjuk. Nagyobb mennyiségű szennyezések esetén az argon-nitrogén keverékben megfelelően nagyobb mennyiségű oxigéntartalmat, pl. a megadott felső határ közelében, hagyunk meg. Az- argonnak a nitrogénhez való arányát a találmány értelmében akként növelhetjük vagy csökkenthetjük, hogy a nyersgázkeveréket a levegőbontó készülék alacsony nyomású oszlopának magasabb vagy mélyebb helyéről vételezzük. Ha az oszlop olyan helyeiről vételezünk, ahol nitrogénben dúsabb keverékek vannak, az argonnak nitrogénhez való viszonya ez utóbbi javára, mélyebben fekvő vételezésnél, az oxigénben dúsabb szakaszakban, ezzel szemben az argon javára tolódik el. Általában azonban a nyomóoszlopból vételezett oxigéndús folyékony levegő bevezetési helye alatt vételezünk, mert csak e részben dúsul az argon nagyobb mérvben, minthogy 5—10 szeresére a levegő normális argontartalmához képest. A levegőbontó berendezés alacsony nyomású oszlopából vételezett argonitiartalmú keveréket eddig szokásos módon olyan készülékeikben; dúsították, melyek a tulajdonképeni bontó készülékekkel közvetlenül voltak összekötve, Avégett, hogy a bontó készüléket a járulékos argonoszloppal semmiképpen se befolyásoljuk; a. találmány értelmében továbbá a vételezett nyers argont argondús argonnitrogén keverékké ön-, álló bontóké^zülékben dúsítjuk. A' bontáshoz szükséges hideget külön hidegkörárammal, péí-