141583. lajstromszámú szabadalom • Gránát

Megjelent 1952. 'évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141583. SZÁM. 72 d OSZTÁLY. Be-221. ALAPSZÁM. . Gránát. Brevets AeroMecaniques cég, Genf (Svájc). A bejelentés napja: 1950. október 11. Luxemburgi elsőbbsége: 1949. .október 11. A találmány -robbanógránát, ahol ez a kifejezés úgy értendő, hogy olyan, lövedékeket ölel fel, melyeknek saját töltetük van, melynek valamely ütközésre érzékeny berendezés révén történő gyújtásakor a hüvely a töltet 'robbanóereje folytán repeszdarabokká esik szét. A töltetnek többé-kevésbbé gyújtó tulajdonsága is van, sőt a szokásos, úgynevezett gyújtótöltet is lehet, amely azonban — legalább legyengített formában — a robbanó anyagok sajátságait is mutatja. A találmány közelebbi célja az ilyenféle lövedékek olyan kialakítása, hogy azok a különféle gyakorlati követelményeknek az eddiginél jobban feleljenek meg. A találmány lényege az, hogy a szóbanforgó fajtájú lövedékek legalább' két, egymás mögött elrendezett részből vannak összeépítve, melyek mindegyike robbanótöltetet tartalmazó hüvelyből áll, mimellett e részek mindegyike el van látva a beütődéskor gyújtó szerkezettel és e lövedékek olyan kialakításúak, hogy az elülső rész jelenléte folytán a hátsó rész gyújtó-szerkezete hatástalan, úgy hogy a lövedékek két egymásután következő akadályba való ütközéskor kétszer robbanhat, mégpedig függetlenül a két rész gyujtószerkezetének érzékenységétől. A találmány ezen főjellegzetesség mellett bizonyos további jellemző sajátságokat is mutat,, melyek előnyösen egvidejűleg használhatók ki és melyeket később még részletesen ismertetünk. A találmány tárgyát az alább következő kiegészítő leírás világítja meg a csatolt, de csak példaképen ismertetet rajz kapcsán. Az 1. ábra a találmány szerinti kis kaliberű robbanógránátot tiíntet fel oldalnézetben, részben metszetben; a 2. ábra a gránát egy részét nézeti képben ábrázolja. A lövedék lényegében legalább két összeépített -1 - és -2- részből áll, melyek egymás mögött vannak elrendezve és- melyek mindegyike a -3- illetve -4-, fent meghatározott természetű robbanótöltetet tartalmazza. Az elülső irész becsapódó gyújtással van ellátva, amelyet pl. gyújtófej alakít ki, amely az -5- sapkában van és becsapódáskor a gyűjtőtöltetet gyújtja, vagy legalábbis a gyújtást elősegíti, minek folytán bekövetkezik a *-3- robbanótöltet gyújtása. A hátsó rész gyűjtőeszközökkel van ellátva, amelyek akként vannak kialakítva, hogy azok csak az elülső/rész szétrobbanása után lehetnek hatásosak. Könnyen belátható, hogy egy ilyen lövedék elülső része az első akadályba való ütközéskor robban, amikoris a robbanás annál kevésbbé ellenálló akadályba való ütközéskor következik be, minél nagyobb a gyújtófej, vagy hasonló érzékenysége. Ezután a lövedék hátsó -2- része útját folytatja és mivel gyújtószerkezete az elülső rész szétrobbanása folytán szabaddá válik, ez a hátsó rész valamely második.akadályrá való csapódáskor robban, ha ilyen útjába kerül. Ha a hátsó rész gyújtószerkezete elég érzékeny, a robbanás: ez esetben is már igen 'kis éllenállóképes,ségű akadályba, pl. egyszerű könnyűfémbádogba, való ütközéskor is bekövetkezhet. Ily módon olyan lövedéket kapunk, amely két egymás mögött fekvő akadályba való ütközéskor is eredményezhet robbanó és/vagy gyújtóhatást anélkül, hogy szükséges lenne, hogy a második akadálynak —• miként az eddie ismert lövedékek esetén —> az elsőnél ellenállóképesebbnek kellene lennie. Az ilyenfajta lövedék önrombolásának biztosítása végett lényegében elegendő csupán a lövedék hátsó részét az önromboláshoz szükséges eszközökkel akként ellátnunk, hogv ezt a részt úgy alakítjuk VL hogy a há+«ó rész robbanása az elülső részt is .'robbantja, ha ez a roh-