141490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzációs termékek előállítására ketonokból és fenolokból
Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.490. SZÁM. * 12. q. 14—31 OSZTÁLY. — CE—88. ALAPSZÁM. Eljárás kondenzációs termékek előállítására ketonokból és fenolokból. Ceskoslovenské chemické závody, národni podnik cég, Prága (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1950. ms'ijus 12. Fenoloknak alifás, aromás vagy hidroaromás ketonokkal képzett kondenzációs termékeit a lakkiparbari használatos gyanták és a keményíthető gyanták előállításánál nyersanyagként már régebben alkalmazzák. A termékek -előállítására különböző eljárásokat ajánlottak. A csoport legegyszerűbb terméke a következő 'egyenlet szerint keletkező difenolpropán (pp'-dihidroxi-diferiil-difnetilmetán): C6 H 5 CH + CH3CO CH 3 + C 6 H, OH _> CH3 OH—C6 H 4 —C — C e H 4 OH + H 2 0 CH, A reakcióhoz vízelvonó kondenzálószerként kénsavat vagy valamely más savat használnak. Á röviden „dián" név alatt ismeretes difenolpropánt elsőül A. / Dianin állította elő 1892-ben (Ber. 25. 334), az előállítás módszere azonban műszakilag nem volt kidolgozva;" a rekacióösszetevőket nem a megfelelő viszonylagos mennyiségekben választották meg és a hozam csekély volt. Csak később fejlesztették ki az eredetileg laboratóriumi eljárást technológiailag. Az iparban a reakciót úgy foganatosították, hogy 2 mol. fenollal és 1 mol. acetonnal, 10% felesleget hozzászámítva, kis mennyiségű tömény sósavat hoztak reakcióba. Az elegyet kőedényekben, mérsékelten fokozott hőmérsékleten, kb. 40 C°-on,, száraz klórhidrogéngáz állandó bevezetése közben keverték. A reakcióelegy, melyből diánkristályok váltak ki, fokozatosan egyre szívósabb lett és kb. 4 nap múlva annyira viszkózussá vált, hogy a keverőmü megállt. Ez jelentette a reakció befejeződését. A kapott nyers diánt azután tisztították. Egy másik eljárás szerint a kondenzációt ecetsavas közegben végezték. Ezt az eljárást, tekintettel annak költséges voltára, mellőzték és helyette kénsavas közegben dolgozó eljárást alkalmaztak. Az eljárást később a következő változtatásokkal foganatosították: Keverőművel ellátott reakcióedényben 73%-os kénsavban keverés közben 30 C°-on tiszta fenolt oldottak fel. Ezután acetont és végül toluolt adagoltak hozzá. A keveréket 40 C°-o"nk kb. 40 óra hosszat erélyesen kavartak. A reakció végeztével visszamaradó sav feketésbarna, a nyerstermék pedig barnásszínű és fenolszagú volt, olvadáspontja 120 C°. A termelési hányad az elméletinek kb. 80%-a. Egy további módszer szerint a difenolpropán és magasabb homológjai elegyét oly módon állították elő, hogy megömlesztett fenolhoz 50 C°-on metiletilketon és aceton elegyét adagolták. Ezután töxaéfiy sósavat, ezenfelül több óra hosszat tömény kénsavat adagoltak hozzá és a hőmérsékletet 3—4 napon át 50—60 C°-on tartották. Ezeknél az eljárásoknál a kívánt kondenzációs termék mellett különböző mennyiségű sötét, ragacsos anyag is keletkezik, amely a kondenzációs termék hozamát, minőségét és olvadáspontját csökkenti. Megállapítottuk — és ebben van a találmány —, hogy magasabb, majdnem elméleti hozamot érhetünk el és tiszta végierméket állíthatunk elő, ha a kénsavas kondenzációs eljárással dolgozunk, a reakciót azonban hosszabb ideig kb. 20 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten, keverőművel ellátott zárt kazánban végezzük. Célszérű a reakciót olyan zárt forgó dobban foganatosítani, amely iners anyagból (kavicsból, agyagáruból) készült golyókkal van megtöltve (golyósmalom). Ebben az esetben, a do.bot kívülről vízzel hűtve, a reakció alacsony, 10—20 C°-os hőmérsékleteken foganatosítható. A reakciót néhány napon át folytatjuk mindaddig, amíg a reakcióelegyből vett próba vizsgálatának eredménye szerint a reakció teljesen befejeződött és a reakciótermék tovább nem változik. A hozam meglepően magas, a termék minősége kiváló, ragacsos anyagoktól mentes, igen tiszta és színtelen. A dob forgása közben a golyók felaprít, ják, a nagyobb kristályokat, miáltal növekszik a kristályosodási központok száma és ezzel a reakcióösszetevők jobb kihasználása is. Egyúttal megakadályozzuk a reakciófolyadék zárványainak keletkezését és így igen értékes termékhez jutunk. A találmány szerint a fenolt, az acetont és a 73%-os kénsavat a megfelelő mennyiségben elegyítjük. Célszerűnek bizonyult a reakcióelegyhez közömbös higítószerként aromás szénhidrogéneket, pl. I
