141483. lajstromszámú szabadalom • Tartós gyujtópálca és eljárás annak előállítására
Megjelent 1952. évi szeptember hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.483. SZÁM. 78. b. OSZTÁLY. — Z-2747. ALAPSZÁM. Tartós-gyujtópálca és eljárás annak előállítására. Zartler Alajos nyűg. tisztviselő, Budapest. A bejelentés .íiypja: 1048. november 4. Az eddig ismeretessé vált ismételten meggyújtható gyujtőpálcák éghető alapanyagból vagy keverékből és megfelelő anyag dörzsf elületen gyulladást előidéző, oxigénszolgáltató anyagból vagy keverékből vannak, amelyekhez rendszerint kötőanyag és egyéb adalékok, is járulnak. Ha az oxigénszolgáTtató anyag kis mennyiségben van az éghető alapanyaggal keverve, a pálca nehezen gyújtható meg, ha pedig több, pl. a meggyújtáshoz szükséges mennyiségű oxigénszolgáltató anyagot kevernek az éghető alapanyagba, akkor meg az égő pálca eloltása válik nehézzé és az égés is nemkívánatosán gyorsul. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy a. kétféle masszát nem keverték öszsze egymással, hanem a pálcát úgy alakították, hogy az oxigénszolgáltató anyag a pálca hosszirányában terjedő egy vagy több bél vagy mag alakjában legyen az éghető alapanyagba ágyazva. Az így alakított gyujtópálca égése közben azonban a bél anyaga gyorsabban fogyott, mint,az azt körül-' vevő alapanyag, úgy hogy a pálca meggyújtott végén a gyújtást előidéző bélanyag helyén üreg keletkezett, ami az újból való gyújtást a dörzsfelületen való dörzsöléssel lehetetlenné tette. E hibán az sem segített eléggé, hogy a bél oxigénszolgáltató anyagába kisebb mennyiségű alapanyagot kevertek és/vagy a belet körülvevő alapanyagot némi oxigénszolgáltató anyaggal elegyítették. A találmány egyfelől a kétféle masszának a gyujtópálcában való másféle elosztásával, másfelől az egyes masszák megjavításával teszi lehetővé olyan gyujtópálca előállítását, , amely mindvégig könnyen gyullad, lassan és nyugodtan ég, izzó sziporkákat nem szór, könnyen elfújható, elfuvás után nem izzik s magától nem lobban újra lángra, emellett szilárd, tömör, nem morzsolódik és a dörzsfelülete nem hagy annak hatásos voltát lerontó bevonatot. Az éghető alapanyagot a találmány értelmében úgy javíthatjuk meg, hogy az e célra eddig is használatos szerves anyagokba, mint pl. metaldehidba és/vagy trioximetilénbe 5—10 súlyszázaléknyi vízben oldott, fémszulfátot és acetonnal hígított 2—3 súlyszázaléknyi lepárolt olajat, mint pl. .ánizs- és/vagy lavandula olajat, vagy másefféléket viszünk be éspedig igen finom elosztásban. A gyújtást előmozdító szulfát adalék finom elosztásával elejét vesszük annak, hogy a szulfátszemcsék égés közben és elfuváskor izzó állapotban leperegjenek és kárt okozzanak, vagy elfuvás után a pálca utóizzását, esetleg öngyulladást idézzenek elő. A lepárolt olaj pedig, a láng hatására fellazuló anyagrészecskéket rögzíti, úgyhogy a fellazulás által bekövetkező anyagveszteség is jelentősen csökken. A lepárolt növényi olajféleségeknek a fellazuló anyagrészecskékre való rögzítő hatásának vizsgálata folyamán kitűnt, hogy azok nemcsupán rögzítő hatást fejtenek ki, hanem — a közönséges növényi olajokkal szemben — füst- és korommentes lángot is szolgáltatnak. Ezért igen fontos e célra a lepárolt (más anyagoktól •• elválasztott) növényi olaj alkalmazása. Ez új éghető alapanyag előállítására úgy járhatunk el, hogy 100 s. r. víz, 5—10 s. r. vas- és/vagy rézszulfátból oldatot készítünk és ebbe literenként annyi szerves éghető anyagot, pl. metaldehidot és vagy trioximetilént keverünk, hogy sűrű pép keletkezzék. E pépet finom szőrszitán kiterítve megszárítjuk és a szitán keresztül nyomva porrá morzsoljuk. E poralakú éghető alapanyagra azután célszerűen folyadékporlasztó segítségével, pl. 100 s. r. aceton, 2—3 s. r. lepárolt olaj, pl. ánizs- és/vagy lavandula olaj elegyét — 100 g porra kb. 3—4 cm;i : —permetezhetjük. (A lepárolt olaj acetonban jól oldódik.) A szulfát, és lepárolt olaj adaléknak még egyenletesebb elosztása érhető el könnyűszerrel, ha a polimer éghető alapanyag, pl. metilaldehid helyett a megfelelő monomerből; pl. acetaldehidből indulunk ki és ezt az adalékok belekeverése után polimerizáljuk. ,P1. 100 s. r. acetaldehidben igen csekély (pl. 0.05 s. r.) hígított sósav,1 kénsav vagy cinkklorid hozzáadása után 5—10 s. r. fémszulfátot pl. 5—10 s, r. vas- és/vagy rézszulfátot kolloid őrlőgépben egész finom lisztté őrölt alakban és 2—3 s. r. lepárolf olajat, pl. ánizs és/vagy lavandula olajat keverünk, a keveréket zárt edényben 120— 140°-ra lehűtjük. Poralakú polimer terméket kapunk. A lavandula olaj az acetaldehidben is jól oldódik, ill. elkeveredik.
